lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájából

Egy tál lélekmelegítő lencsefőzelék

lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábólSzilveszter éjszakáján arra gondolok, hogy ha lehetne egy kívánságom, akkor annyi örömteli pillanatot kívánnék 2017-re, mint amennyiért hálás lehetek 2016-ban. Az ételekre gondolok, amiket megfőztem, fotóztam és kóstoltam. A kertre, ami minden hónapban tanított nekem valami újat és tudom, hogy ez még csak a kezdet. A kis közösségre, amiben élünk, amely kifogyhatatlan forrása a régi történeteknek a faluról, életekről és emberekről. Hálásan gondolok arra, hogy kapok egy teljesen új évet, tiszta lappal, hozzá terveket, feladatokat és megvalósítandó álmokat. Az idő a legnagyobb ajándék, amit kaphatunk, különösen, ha nem felejtjük el az egyes pillanatokban rejlő lehetőséget arra, hogy megismételhetetlenné tegyük. Egy nappal szilveszter előtt három köbméternyi fa pakolásával töltjük a délutánt, szimbolikusan mondhatjuk, hogy melegséget raktározunk el az új évre. Ez a melegség azonban sokféleképpen megnyilvánulhat, nemcsak a cserépkályhában pattogó tűz formájában.
Például abban a lelkesedésben, ahogy az unokahúgom segít a fapakolásban tizenegy évének minden lendületével. Az arca kipirul, a szeme csillog, pakolja a hasábokat vékony karjába és közben bizonygatja, hogy ő már tényleg falusi lány.
Melegséget kapok azokban a visszajelzésekben, amelyek az év vége felé sorban érkeznek és amitől madarat lehet velem fogatni. Dana Romániában mákos kiflit süt, Bea testvére Ausztriában kakaós csigát. Edina és Erzsébet a vaníliás kifliről számol be, Niki a bejgliről, Kati a karácsonyi linzert próbálja és képet is küld. Mariann bejglit készít a receptem alapján Lyonban, amit egy francia séfnek szán ajándékba.
Melegség van abban a gőzölgő lencsefőzelékben is, amit most készítek. Habár újévi hagyomány, de nem tudok ennél szívet és lelket jobban melengető ételt elképzelni, legyen szó a tél bármelyik napjáról. Kell mellé ropogós héjú cipó, egy kis füstös ízű pirított angolszalonna és nélkülözhetetlen kellék egy puha kötött pulcsi, amibe beleburkolózhatok. De ez a történet, mint ahogy mindegyik, Veletek együtt teljes: a szeretteimmel itt az asztal körül a kicsi házban és Veletek szerte a világon, akik velem főztök és kóstoltok. Az ízekből emlékek lesznek, az emlékekből pedig újabb ízek. Ennél többet pedig nem is kívánhatok.

Lencsefőzelék

Hozzávalók:
500 g lencse
1 paprika
1 paradicsom
1 vöröshagyma
2 babérlevél
4 cm-es darab kolbász
só ízlés szerint
4 szelet angolszalonna (opcionális)
1 citrom
1 csokor petrezselyemzöld
4 ek. olaj
6 tk. liszt
2 tk. pirospaprika
tejföl és friss ropogós kenyér a tálaláshoz

A lencsét beáztatom hideg vízbe egy éjszakára, de legalább egy fél órára. Átmosom, leszűröm, majd egy fazékba teszem annyi vízzel, hogy ellepje és felette legyen még kb. egy ujjnyi víz. Beleteszem a babérlevelet, a paradicsomot négybe vágva, 2 szelet paprikát, a kolbászt egyben, vagy karikára vágva, a vöröshagymát megpucolva negyedbe vágva és sót. Lefedve felforralom, mérsékelem a lángot és addig főzöm, amíg a lencse megpuhul (kb. 30 perc). Ha úgy látom, hogy kevés a folyadék, akkor öntök még hozzá vizet. Egy kis nyeles edényben vagy serpenyőben felforrósítom az olajat, hozzáadom a lisztet, kevergetve 1-2 percig pirítom, majd félrehúzom és hozzáadom a paprikát. Folyamatosan kevergetve a lencsét, hozzákeverem a rántást a főzelékhez és újra felforralom. Ha besűrűsödött, leveszem a tűzhelyről, pár csepp citromlével ízesítem, és hozzárakom a petrezselyemzöldet. Tálalás előtt kiveszem belőle a zöldségeket (hagymát, paradicsomot, paprikát, petrezselymet, babérlevelet) Az angolszalonna szeletek mindkét oldalát megpirítom. Az angolszalonnával, tejföllel és kenyérrel tálalom a főzeléket.lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábóllencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábóllencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábóllencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábóllencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájábóllencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájából lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájából lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájából lencsefőzelék az Emlékek Íze konyhájából

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba