Szeptember végén az almaérés idején értünk haza Spanyolországból Magyarországra. A termés egy része sajnos már a földön feküdt vagy folyamatosan potyogott. A lakásban még a rászáradt festékpöttyöket kapartuk az ablakokról, a padlóról, a cserépkályha ajtaját javítani kellett, a konvektor elromlott, mosogépünk még nem volt. Így amellett, hogy százfelé próbáltunk szaladni, minden nap összeszedtünk annyi almát, amennyit csak tudtunk. Valamiféle ősi ösztön hajtott, hogy ne hagyjunk kárba veszni bármit, amit fa vagy föld ad. Rekeszek után vadásztam és béleltem ki újságpapírral, majd pakoltam egymásra. Egyikben golden, a másikban téli pogácsa alma és jonatán. Az öreg pincében lett volna a helyük, de az még meszelésre vár, így a nyári konyhába kerültek a három diófánk több kosárnyi termésével együtt.
Azóta 5 hónap telt el és mi lassan ismerkedünk az új otthonunkkal, egyre több szomszéddal elegyedünk beszélgetésbe, kezdjük megismerni a falu kutyáit és már a polgárőr is messziről integet. Eközben szépen fogyogatnak az almák a rekeszekből. Ákinak a bútorcipelésben nyújtott felejthetetlen segítségét köszöntük meg almával, mivel kiderült, hogy imádja, legyen az zöld, sárga, vagy piros. A nagymamám és anyáink kamráiba is jutott belőle és a karácsonyi ajándék részeként is több kilónyi került lelkesen befogadó konyhákba. Reggelire sárgarépával és naranccsal kevert almalevet iszunk és bár megcsappant a rekeszek száma, de még mindig van belőle bőven. A zöld színű golden most már szépen besárgult és mivel azokat a fáról szedtük, hibátlanok. A jonatán és a téli pogácsa itt-ott barnul, ezért rendszeresen át kell válogatni, a hibásakat félretenni, felhasználni. Új, de mégis a zsigereinkben ismerős feladatok ezek, mint ahogy az is, amikor az almát szépen lereszelem, egy kis fahéjjal és citromlével megbolondítom és omlós gyúrt tésztába töltöm. Mami öreg, feketére sötétedett fém tepsijében világos aranybarnára pirul és csak arra vár, hogy egy kis porcukorral megszórjam és kockákra vágjam. Először persze körbevágom a szélét, mert így lesz igazán szép, illetve így lehet szakácsként megállni, hogy ne egyen meg az ember két három szemet úgy rögtön, melegében.
Miért is jó itthon lenni és nem bárhol máshol a világon? Mert felszedtem az almát a saját almafáink alól, rekeszekbe raktam, lereszeltem, megsütöttem, és megosztottam. Veletek.
Almás pite Anyu receptje szerint
Hozzávalók:
400 g liszt
250 g vaj vagy margarin
100 g cukor
1 ek. tejföl
2 tojássárgája
1 késhegynyi sütőpor
1 csipet só
1 citrom reszelt héja
A töltelékhez:
1000 g alma
100 g cukor
1 csg. vaníliás cukor
egy citrom leve, ízlés szerint őrölt fahéj
Az almát meghámozom, kimagozom és almareszelőn lereszelem. A cukorral felfőzöm, amíg egy kicsit összeesik és a cukor elolvad, majd fahéjjal és a citromlével ízesítem. A tölteléket hagyom kihűlni. A sütőt előmelegítem 200 fokra. A vajat apró darabokra vágom vagy lereszelem, elmorzsolom a liszttel és hozzágyúrom a többi hozzávalót. A tésztát egy kisebb és egy kicsit nagyobb részre osztom, az utóbbi lesz az alja. Egy 22x 35 cm-es tepsit kibélelek sütőpapírral, a nagyobbik tésztát kinyújtva belefektetem. Megszurkálom egy villával, majd ráhalmozom az almatölteléket. Kinyújtom a másik tésztadarabot is, betakarom vele a tölteléket, azt is megszurkálom és a sütőben aranybarnára sütöm.
Petróczy Judit
…és az a kedves (nem ám szilikon )tepsi … meg azok a villák , olyan szívmelengetők
Judit Neubauer
Drága Judit, nagyon köszönöm, pontosan azt szerettem volna…ha olyan szívet melengető lenne! 🙂
Jampika
Kedves Judit! A töltelékből a nedvességet ki kell nyomkodni?
Judit Neubauer
Kedves Jampika! Nem kell kinyomkodni, úgy lesz csak igazán finom! Persze függ az almától, hogy épp mennyi nedvességtartalma van és abból főzés közben is párolog. Ha úgy látod, hogy a főzés után marad alatta folyadék, akkor azt öntsd le róla és mehet is a tésztára. Remélem, hogy ízleni fog! 🙂
Jampika
Isteni finom lett! És tényleg elég volt leönteni róla a felesleges levet:) Viszont mivel a tepsiméretet nem tudtam az enyémhez kevés lett a tészta, így a teteje csak 3/4 részben fedte le. De a „meztelen” rész is nagyon finom volt:)
Köszönjük a receptet!
Judit Neubauer
Jaj, de örülök, hogy ízlett! 🙂 Nagyon köszönöm, hogy visszajeleztél és ezáltal felhívtad a figyelmemet arra, hogy kihagytam a tepsiméretet a receptből! Rögtön pótolom is, de egyébként 22×35 cm a belső mérete. 🙂
Zsuzsi
Judit!
Ez isteni!
Ezer hála a receptért! Mintha csak mamim kertjében ültem volna, mikor megettem….igazi „emlékíz” !
Zsuzsi
Neubauer Judit
Kedves Zsuzsi! Bocsánat, hogy csak most válaszolok, sajnos a spamek közé landolt a kommented…Ez csodálatos, nagyon szépen köszönöm a visszajelzést, boldog vagyok, hogy igazi emlékíz volt! Judit