boszorkánykrém az Emlékek Íze konyhájából/apple mousse from the Taste of Memories Hungarian country kitchen www.tasteofmemories.com

Egy kosár alma- boszorkánykrém

Állok a kamrában a rekeszekbe gyűjtött idei alma felett, és eszembe jut az a történet, amivel gyerekkoromban Anyu a pesszimista és az optimista ember közti különbséget egy szemléletes példán, egy kosár almával magyarázta el.

“Tudod, az optimista ember egy kosár almából mindig a legszebbet választja ki”- magyarázta Anyu- Így ő egész életében csak szép almát fog enni. Ezzel szemben a pesszimista ember mindig a csúnyákat válogatja ki, így ő egész életében ütődött, félig romlott almát eszik majd. “ Ez a történet sokszor eszembe jutott az évek során, és ahogy Anyu tanította, igyekeztem az élet kosarában mindig a szépet és a jót keresni és észrevenni. Azonban mikor állok a kamrában a rekeszben tárolta alma fölött, rájövök, hogy ezt a történetet azért nem kell átültetnem a gyakorlatba szó szerint. Ha elcsípem a rothadás első jeleit, és felhasználom a romlásnak indult almákat, akkor egész télen kitart az a kevéske gyümölcs, ami idén termett a három almafánkon. Egy kilónyit válogatok egy kosárba- egyet pedig a számba- és eszembe jut egy recept, amit már meglehetősen régóta szeretnék kipróbálni. Mondjuk úgy közel 30 éve. Nem is tudom, hogy maradhatott ki eddig, de mindennek eljön az ideje, mondja az optimista ember. 

Az ominózus desszert receptjéről, a boszorkánykrémről először Fehér Klára “Bezzeg az én időmben” című könyvében olvastam először. A kötet a pöttyös sorozatban jelent meg, és Anyu könyvei közül került a mi polcunkra. A lapjai, amennyiben ez lehetséges, még sárgábbak és foltosabbak lettek, mint Anyu kezei között, mert az évek során annyiszor olvastam el, hogy már idézni is tudok belőle. Az önéletrajzi ihletésű regény az 1940-es években játszódik, Magyarország második világháborúba lépése előtti években. Az írónő Kati, a főszereplő szemüvegén és csetlésein-botlásain keresztül mutatja be az akkori kort, a mindennapokat, a hétköznapi és mellbevágóan nem hétköznapi tragédiákat és az emberséget és jóságot egy osztályok és antiszemitizmus által megosztott társadalomban. 

A boszorkánykrém egy amolyan igazi “jolly joker”, amikor váratlanul toppan be egy nagyobb létszámú vendégsereg. Ugyanis egy kiló almából és egy tojásfehérjéből (amit korábbi, csak tojássárgáját igénylő süti sütésénél fagyasztottam le) némi ízesítéssel egy nagy adag, finom és könnyű desszertet készíthetünk. Nem véletlen, hogy a recepttel számos régi szakácskönyvben találkoztam. 

És hogy miért hívják boszorkánykrémnek? Azt hiszem, a legjobb, ha a kérdés megválaszolásában átadom a szót Horváth Katinak, Fehér Klára főszereplőjének:

“Kimentem Anyuval a konyhába. Még nem volt sok ereje a tavaszi napnak, de azért jólesett kinyitni a konyhaajtót. 

Elmosogattunk, és azután hozzáláttam a nagy műsorhoz: boszorkánykrémet készíteni. Ha nem tudnátok, ezt úgy kell csinálni, hogy sült almát vagy almapürét szitán átnyomni, és azután egész tojással (de először fel kell ütni a tojást, nem héjastul!!!) és porcukorral keverni kell, keverni kell, keverni kell, amíg a nyelvetek lóg a fáradtságtól, és izzadság csurog a nyakatokon, és akkor még mindig kavarni, és akkor a krém a tojástól egyszerre csak dagadni kezd, és ilyen kevésből olyan sok lesz. Ezért boszorkánykrém. És én is kevertem a krémet, már olyan fáradt voltam, hogy a kanalat mindig átvettem a jobb kezemből a bal kezembe, és akkor anyu rám szólt, hogy “Kati, ne hagyd abba, mert összeesik”. “De ha nem hagyom abba, akkor én esem össze”- akartam válaszolni, de inkább nem szemtelenkedem. Mégiscsak a vőlegényemet várom…

– Mi ez a nagy sütés-főzés Horváthéknál? – kérdezte Koczorné, a szomszédasszonyunk.

– Udvarolnak a lányunknak- felelte anyu nevetve, de azért egy kicsit büszkén. – Várja a legényt. 

– Ó, istenem, istenem – mondta Koczorné-, és mikor lesz az esküvő?

– Gyerekek ezek még- mondta anyu.- Első szerelem, elmegy, mint a márciusi hó. 

Az én szerelmem? – gondoltam felháborodva, és tovább kevertem az almakrémet. Az én szerelmem olyan örök, mint a jéghegyek, mint a szaharai napsütés, mint a csillagok, mint az égbolt. Ha nem tudnátok, Balassi Bálint rólam írta az “Idővel paloták”-ban, hogy “…csak az én szerelmemnek mint pokol tüzének nincs vége mert égten ég…” És Koczor néni is jobban tenné, ha nem könyökölne ide a konyhaasztalra, és nem érdeklődne, hogy “hogy hívják? hány éves? hol dolgozik? hol laknak a szülei? jó családból való?”- csak azért, hogy holnap az egész ház erről beszéljen…De azért szívem mélyén érzem, hogy jólesik válaszolgatni, Lacinak hívják, huszonkét éves, tanárjelölt…Hadd járjon a falu szája, hadd bámuljanak, hadd irigykedjenek, Korsós Laci igenis eljön ma ide, énhozzám, Horváth Katihoz…”


A fotózáshoz használt kézzel szövött, növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik. 

www.szakacsniki.com

instagram.com/textil_szakacsniki

facebook.com/textil.szakacsniki


Boszorkánykrém (almahab)

A boszorkánykrém eredeti receptjében sok helyen az almán, tojásfehérjén és cukron kívül még rumot tettek, én viszont úgy döntöttem, hogy a rum helyett fahéjjal és egy kevés citromlével bolondítom meg. Érdekes, hogy a cukor mennyiségét az évek során jelentősen csökkentették (egy helyen még 250 g szerepel), de úgy gondolom, hogy így éppen jó, vagy akár még el lehet belőle csalni. 

Hozzávalók 8 főre

1000 g alma

1 tojásfehérje (Fehér Klára egész tojást ír, de négy másik könyvben csak a fehérjét használják)

150 g porcukor

1 nagy csipet őrölt fahéj

1 fél citrom leve

A sütőt előmelegítem 180 ºC fokra. Az almát meghámozom, a magházat eltávolítom, nagyobb darabokra vágom, és egy jénai tálba rendezem. Megszórom fahéjjal, lefedem és addig sütöm, amíg az alma megpuhul (kb. 30 perc) Még melegen áttöröm, vagy botmixerrel pépesítem. 

Kihasználva a modern technika vívmányát, az almához még melegen hozzáadom a cukrot, a citromlevet, majd a tojásfehérjével együtt robotgéppel addig verem, amíg kemény hab lesz belőle. Üvegpoharakba töltöm, és egy órára hűtőbe teszem.

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba