Reggel 4.40. A lépcsőházból egyre erőteljesebb és türelmetlenebb nyivákolás jelzi, hogy ideje felkelnem. A sötétben lebotorkálok a lépcsőn, kinyitom Gatának az ajtót, aki megkezdi a szokásos reggeli vadászatot. Beleszagolok a levegőbe, ami olyan tiszta, hogy szinte harapni lehet és fázósan magamra húzom a kardigánomat. Áron nem sokkal később ébred, és 5.30-kor kilép a házból, hogy…
Anyuék nem sokkal azelőtt költöztek életük első lakásába, hogy én megszülettem. Egy lakótelepi ház 9. emeletén volt az aprócska lakás, amit Anyu nagy szeretettel rendezett be, hiszen ez volt az első otthonuk. Igaz, nagyon kicsi volt és ha elromlott a lift- ami kezdetben többször előfordult- akkor a bevásárolt élelmiszerrel, a testvéremet kézen fogva, engem pedig…
Ez a történet már múlt év óta vár arra, hogy elmeséljem. Abban a bakonyi faluban játszódik, ahol a nagymamám született és ahol élünk, habár bármelyik falu lehetne a történet színhelye, ahol olyan emberek élnek, akik számára a hagyományok, a “régi” megőrzése, az értékek átmentése egy következő generáció számára a mindennapok elengedhetetlen része. Ez a kis…
Állok a kamrában a rekeszekbe gyűjtött idei alma felett, és eszembe jut az a történet, amivel gyerekkoromban Anyu a pesszimista és az optimista ember közti különbséget egy szemléletes példán, egy kosár almával magyarázta el. “Tudod, az optimista ember egy kosár almából mindig a legszebbet választja ki”- magyarázta Anyu- Így ő egész életében csak szép almát…
Gary Chapman amerikai író elmélete szerint az emberi kapcsolatokban számos félreértés és nehézség a szeretetnyelvekben való különbségből ered. Szerinte ha megismerjük a párunk, barátunk, testvérünk szeretetnyelvét, akkor elindultunk azon az úton, ami egy harmonikus kapcsolathoz vezethet. A cél az, hogy a másik emberét és a saját szeretet-tankunkat rendszeresen feltöltsük élményekkel, gesztusokkal, figyelmességgel, az egymás iránti…
Mamival, Apu édesanyjával 14 évig egy házban éltünk: Mami a földszinten, mi a tetőtérben, és a délutánokat tanulás előtt és után sokszor töltöttem nála, ha épp nem Maca néninek segítettem állatokat etetni. Kedvenc foglalatosságunk a kártyázás volt, magyar kártyával, amiből a kedvenc lapom- érthetetlen módon- a makk alsó volt, így sokszor a játék kevésbé a…
Legalább egy évtizedig vártam arra, hogy egyszer nap mint nap egy gyümölcsöskertben ébredhessek reggelente. Valószínűleg a génjeimben hordozom a gyümölcsfák iránti rajongást, a kert szeretetét. Mamira gondolok, és amikor arról mesélt, milyen volt, mikor végre saját kertje lehetett. A 60-as évek végén sikerült a papámmal venniük egy telket a Veszprém közeli Csatár hegyen. Víz nem…
A rétes nem egy végcél, hanem egy út. Ahogy nyújtuk a rugalmas, lágy tésztát, ugyanolyan rugalmas, és nyújtható a folyamat, ahogy az ember a rétest tanulja, és olyannyira végtelen a lehetőségek tárháza. Az elmúlt hetekben beleástam magam a témába. Az egyértelmű lett, hogy olyan, hogy “A Rétes”, olyan nincs, sokkal inkább “Rétesek” vannak. A legalapvetőbb…
A nyár számomra hivatalosan az eperrel indul és a cseresznyével folytatódik. A kertünkben négy cseresznyefa van, ebből egy rögtön a bejáratnál, az az öreg fa, amelyikről sok falubelinek jut eszébe kedves emlék, mert Mami sógora, Jóska bácsi sokszor ajándékozott a termésből. A szegény fa a házunk felújítását nagyon megsínylette, a legnagyobb óvatosság és odafigyelés ellenére…
Sugárzó napsütés volt, az első meleg nyárias nap idén, és pont szombatra esett. Úgy döntöttem, bármilyen fontos házimunka várhat, most nincs fontosabb annál, mint hogy kiüljek a padra a cseresznyefa alá és bámuljam a szemben levő domboldalon legelésző lovakat, olvassak és tervezzem a két héttel későbbre tervezett utunkat. Több, mint 3000 km, három…
Egyszerű fenyőfából készült láda volt a padláson. Rögtön a padlásfeljáróval szemben lett elhelyezve, látszott, hogy örült, aki annak idején felcipelte, hogy a legközelebbi helyen le is rakhatja a súlyos darabot. Évtizedek pora borította, egy vastag repedés volt a tetején, és nyikorgott a zsanér, ahogy kinyitottam. Kincseket nem találtam benne, csak néhány egér- és molyrágta ruhadarabot,…
Szinte hihetetlen, hogy a blog 110. bejegyzését írom most. Amikor az Emlékek Ízét útjára indítottam, eredetileg az volt a célom, hogy a családi receptjeinket rögzítsem, megőrizzem és továbbadjam, hogy mindenki örömét lelje bennük és az ízek újabb emlékeket teremtsenek. Aztán egyre több inspiráció jött, régi könyvek, ismerősök kedvenc ételei által, néha pedig egy elfeledett, de…
Kedves Barátok, szerettem volna Titeket valami különlegességgel meglepni az idei karácsonyra, amihez a szerencse és véletlenek sora vezetett. A recept kiindulási alapját Anyu karácsonyi linzer receptje adta, fűszerezését Zilahy Ágnes 1891-ből származó szakácskönyvében talált fűszeres lepénye inspirálta, a karácsonyfát pedig az ausztrál Donna Hay magazin 2015-ös karácsonyi címlapja ihlette. Ezt a blogposztot mindannyiótoknak ajánlom sok…
Több, mint két hónap telt el azóta, mióta Gatát, a cicánkat örökbefogadtuk egy, a valóságban és a lelkemben is dúló vihar után. Az eredetileg tervezett “kinti cica” elméletünk nagyon gyorsan megdőlt, mint ahogy sok más elképzelés is, amit eddig a cicákról és magunkról alkottunk. Ahogyan azt a tapasztalt gazdik már tudják: ahogy mi a négylábúakat…
– Mit szólnál ha megmásznánk egy hegyet és megnéznénk a napfelkeltét?- kérdezem Melcsi barátnőmet, aki bár tudom, hogy a kora reggeli kelés esküdt ellensége, mégis mindenféle őrültségre kapható. – Uh, napfelkeltét? A Bakonyban? Hát jó… Ha van sok kávé, és kapok utána legalább három óra csendes pihenőt a kertetekben egy pokrócon, akkor benne vagyok. –…