Az építkezésünk elérkezett a legizgalmasabb fázisába. Napról-napra otthonosabb formát ölt a ház és én már nem bírom fékezni az álmodozó képzeletemet. Vakolt falak helyett már festett falakat látok, beton helyett burkolatokat, a csőcsonkok helyén a mosdókat és persze a konyhát. Néha annyira elszabadul a fantáziám, hogy ha belépek a házba, néhányszor pislognom kell, hogy újra…
Gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor Mami töltött Albert kekszet készített. Tetszett, ahogy a kekszeket össze kellett ragasztani, azt, hogy milyen szép csíkosak lettek szeleteléskor és gyerekként a cél érdekében még azt is bírtam kivárni, hogy megpuhuljon. Aztán eltelt jó néhány év, a recept feledésbe merült egészen mostanáig, amikor is újra rábukkantam Mami füzetében. Nézem az elkészítést….
Női szeszély. Már a neve is sokat sejtető, mintha valaha úgy keletkezett volna ez a recept, hogy valaki- egy szeszélyes nőszemély- egy hirtelen hangulattól vezérelve összedobta ezt a sütit. Mami kézzel írt receptkönyvében az elsők között szerepel, abban a pecsétes, megsárgult lapú, barna borítójú füzetben, amit akkor kezdett el írni, amikor megkezdték a közös életüket…
Másfél éve volt főszereplő a blogon a tejbegríz, vagy ahogy mi családon belül nevezzük: pepi. Ahogy már akkor is megjegyeztem, szerintem méltatlanul mellőzött ez a csodálatos és sokoldalú édesség és ezt igyekeztem vizuális bizonyítékkal is alátámasztani. Áronnal azóta is töretlenül pepi-tejbegríz rajongók vagyunk, viszont egy dologban nem tudunk megegyezni. Áron szerint az a kakaómennyiség, amennyit…
A múltkori bejegyzésben a kudarcok fontosságáról írtam és egy kakaós kalácsról, ami második próbálkozásra már igazi, foszlós, lágy kalács lett. Másnap üzenetet kapok Linditől- akivel nem ismertük egymást egészen két nappal ezelőttig, de Melcsi közös barátnőnk- hogy MÁR megsütötte a kalácsot és elmesélte a tapasztalatait. Miután Lindivel megtárgyaljuk a végedredményt, én pedig végigtáncolom a lakást…
“ Főztem gulyáslevest. Keversz be hozzá palacsintát?- jön útközben a rövid üzenet Anyutól, én pedig smsfordultával válaszolom, hogy persze, és hogy sietek. Miközben tíz perc alatt összeállítom a tésztát francia recept alapján, ahogy annak idején tanultam, az jut eszembe, hogy el kéne sajátítanom a palacsintát, ahogy Mami készíti. Lehetne persze úgy gondolóformán, de én francia…
A karácsony előtti készülődésben szinte lehetetlen feladatnak tűnik a lassítás, a csendes készülődés, a felkészülés a régi elengedésére, és az új fogadására. Mindenesetre megpróbálom, még akkor is, ha minden nap kapok legalább három “már csak… nap az ünnepekig” visszaszámlálás jellegű hírlevelet a postafiókomba. Még akkor is, ha több kilónyi linzertésztát kell begyúrnom, kiszúrnom változatos formában…
“Édes kis Nusikám!” Remélem, már nem vagy beteg. Látod milyen kedves ez a Klári írt neked. Ha csak tudsz írjál nekem. Sokszor csókol Lili 1927. V/22. “ Ezek a sorok állnak azon a képeslapon, amire egy évtizeddel ezelőtt bukkantam rá egy antikváriumban több doboznyi régi képeslap között és valahogy nem akaródzott visszatenni a többi közé….
Három hét múlva karácsony. Ez akkor tudatosul bennem, amikor végiggondolom, hogy az elkövetkező időben mi mindent fogok Nektek készíteni a blogon. Miközben Carl Honoré: In praise of slowness (A lassúság dícsérete) című könyvét olvasom, a saját életemet az utóbbi hónapokban bármilyen jelzővel el lehet látni, de azzal, hogy lassú, biztosan nem. Hiányzik az otthonunk. Hiányzik…
Az elmúlt hét igencsak eseménydúsan és rengeteg izgalommal telt. Más dolog a blog magam alkotta kis világában hétről-hétre főzni Nektek, más dolog kiállni az egyetem egyik konferenciáján a szakma előtt a gasztronómia szerepéről és az Emlékek Ízéről beszélni, és megint más dolog egy, a kézműves gasztronómiát ünneplő regionális vásáron, a Bakony Expon színpadon kalácsot sütni….
Aki belekóstolt, az tudja, hogy egy házfelújítás- legyen az kisebb vagy nagyobb- olyan mint egy hullámvasút. Van, hogy csak hagyjuk, hogy a lendület vigyen élvezve a pillanatot és sejtve, hogy életünk egyik felejthetetlen élményét éljük éppen, de bizonyos helyzetekben viszont arra gondolunk, hogy ha lehetne, rögtön megállítanánk a hullámvasutat és kiszállnánk. Aztán váratlanul történik valami-…
A holmijaink két garázsban, a házunk aljzata húsz centi mélységig kiásva és konténer áll a kertben az éppen érő cseresznyefa alatt. Röpke két hét alatt felfordult az egész életünk, amikor egy csőtörés után kiderült, hogy elkerülhetetlen a teljes csővezetékrendszer cseréje. Ha viszont már ki kell költöznünk, akkor minden olyan munkára sort kéne kerítenünk, amit valószínűleg…
Ülök a bejárati lépcsőn, a kedvenc helyemen és farkasszemet nézek egy egy méter mély gödörrel. Nem újabb gyümölcsfát szerettünk volna ültetni, nem is Beeper döntött úgy, hogy megpróbál Kínáig eljutni egy vakondot követve. Néhány nappal ezelőtt este gyanús hangra leszünk figyelmesek. Talán a bojlerből jön? A sötétben járkálok a kertben, megnézem a pincét, a nyári…
Mindenhol jó, de legjobb otthon- jut eszembe a régi mondás, amikor a 3000 kilométeres út után kiszállunk az autóból. Egy hét alatt keresztül-kasul bejártuk Európát észak-déli irányban és nem is mi lettünk volna, ha a repülés helyett nem a kalandos autókázást választjuk, a hátsó ülésen a legtapasztaltabb világutazó kiskutyával: Beeperrel. Az úticélunk Vejle volt és…
Mami, Anyu édesanyja az elmúlt 50 évét egy városi lakásban töltötte. Mivel mindig is imádta a természetet, ezért kapva kapott az alkalmon, hogy a 70-es években eladóvá váltak hétvégi telkek nem messze Veszprémtől, a Csatár-hegyen. Mamám meggyőzte a papámat, hogy jó ötlet, aki bár az elején nem volt lelkes, szép lassan maga is megszerette a…
