Hiszem azt, hogy minden emberi lény egyszeri is megismételhetetlen. Van olyan tulajdonságunk, amivel születünk, van, amit tanulunk, van pedig olyan, ami a vérünkben van….
Hiszem azt, hogy minden emberi lény egyszeri is megismételhetetlen. Van olyan tulajdonságunk, amivel születünk, van, amit tanulunk, van pedig olyan, ami a vérünkben van….
Mesébe illő birsalmát találok a zöldségesnél. Az idei terméssel sok bajom volt, ami rövid időre elvette a kedvemet a további próbálkozástól. Az ajándékba kapott,…
Emlékeztek arra az érzésre, amikor gyerekként leveleket hajkurásztunk az őszi avarban? Néha surrogó hangok közepette rugdostunk és gázoltunk benne, néha a legszebbeket összegyűjtöttük és…
Több, mint két hónap telt el azóta, mióta Gatát, a cicánkat örökbefogadtuk egy, a valóságban és a lelkemben is dúló vihar után. Az eredetileg…
– Mit szólnál ha megmásznánk egy hegyet és megnéznénk a napfelkeltét?- kérdezem Melcsi barátnőmet, aki bár tudom, hogy a kora reggeli kelés esküdt ellensége,…
Katával beszélgetünk, mesélem neki, hogy birsalmát kaptam ajándékba.
“És, mit készítesz belőle?”- kérdezi.
“Birsalmasajtot…Képzeld, állítólag nagyon macerás!”- válaszolom lelkesen, felcsillanó szemmel, mintha éppenséggel valami nem várt…
Kosztolányi Dezsővel ellentétben én mostanában nem tintákról, hanem almákról álmodom. Birsalmáról, zöldessárga goldenről és pirosló pogácsaalmáról. Belőlük készült francia almatortákról, Anyu-féle almáspitéről, lekvárról, befőttről…
Egész életemben rajongtam a nyárért, de nem olyan régen arra jöttem rá, hogy valójában a kedvenc évszakom az ősz. Némi öniróniával mondhatnám, hogy ez…
Állok a konyhapultnál, szilvát magozok ahhoz a szilvaleveshez, amit ezen a héten szerettem volna készíteni Nektek. Tegnap már főztem egy adagot, de kísérletezés vágya…
Nagyon szeretem a főzelékeket. A blogban nem kapnak talán fontosságukhoz méltó szerepet, bár izgalmas kalandot folytattam a csalánfőzelékkel, főztem a kertben termett zöldborsóból, Újévkor…
Az építkezésünk elérkezett a legizgalmasabb fázisába. Napról-napra otthonosabb formát ölt a ház és én már nem bírom fékezni az álmodozó képzeletemet. Vakolt falak helyett…
Gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor Mami töltött Albert kekszet készített. Tetszett, ahogy a kekszeket össze kellett ragasztani, azt, hogy milyen szép csíkosak lettek szeleteléskor és…
Női szeszély. Már a neve is sokat sejtető, mintha valaha úgy keletkezett volna ez a recept, hogy valaki- egy szeszélyes nőszemély- egy hirtelen hangulattól…
Nézem a testvérem által átküldött, az összetéveszthetetlen zsinórírással teleírt papírlapot és soronként olvasom végig a megszokott módon nem túl bőbeszédűre sikeredett leírást:
“Krumplis pogácsa
1 kg…
Másfél éve volt főszereplő a blogon a tejbegríz, vagy ahogy mi családon belül nevezzük: pepi. Ahogy már akkor is megjegyeztem, szerintem méltatlanul mellőzött ez…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!