Két napja esik a hó, beborítja a virágzó fáinkat és az éppen kibújó retek és borsópalántákat. A redőnyöket rángatja a szél és a reggelt úgy kell kezdenünk újra, hogy befűtünk a cserépkályhába. Meglehetősen bizarr érzés így április közepén. Az jut eszembe, hogy mikor gyerek voltam- híresen rossz kelő- Anyu április 1-én azzal próbált meg kicsalogatni az ágyból, hogy éjszaka behavazott és szánkóval mehetek iskolába. Minden évben bevettem a bolondok napjára tartogatott tréfáját és szaladtam készülődni a szánkózáshoz. Ha még gyerek lennék, most aztán igazán meg lehetne ezzel lepni. 
Tegnap még éppen időben gondoskodtam arról, hogy alapanyagot szedjek a mai blogbejegyzéshez, még mielőtt teljesen betakarta volna a hó. Valami olyat főztem, amit még soha. Csalánból főzeléket. Áron húga, Adél nagyon szereti és már többször emlegette. Én pedig nagyon kiváncsi lettem, főleg, mivel -ahogy már említettem- csalán bőven terem a mi egyáltalán nem tökéletes, de nagyon szeretett falusi kertünkben. Arra gondoltam, hogy milyen hasznos és praktikus dolog lenne olyat enni, ami akkor is nő, ha nem csinálok semmit és ráadásul még egészséges is. Sváb nagymamám nagyon szerette a belőle készült teát. Ha nem érezte jól magát, akár fejfájásról, nátháról, influenzáról volt is szó, gyógyszerként használta. “Iszom egy kis csalánteát és jobb lesz” mondta mindig és tulajdonképpen valahogy működött is.
A csalánfőzelék kész, eljött a kóstolás ideje. “Ez nagyon finom”- kiáltok fel elképedve, csak úgy magamnak az üres konyhában és rögtön eldöntöm, hogy felveszem a családi étlapra. Nagyon hasonlít a spenótra, de mégse. Finom, fűszeres ízű, tökéletes a gánicával és a tükörtojással, amivel a végén megkoronázom.
Ahogy a főzeléket kanalazom, még a hóesést és a vele járó hideget is más színben látom. Bár most már kifejezetten várom a tavaszt és egyáltalán nem bánom majd, hogy a csalán meglepő és nem várt helyeken is felbukkan a kertben.
ui: Köszönet Erzsinek és Adélnak az ötletért!
Csalánfőzelék gánicával/dödöllével/Krumpensflutte-val
Hozzávalók 4 főre:
Csalánfőzelé
500 g csalánlevél
120 g vaj
4 ek. olívaolaj
4 gerezd fokhagyma
4 tk. liszt
600 ml tej
Gánica:
1000 g burgonya
200 g liszt
só
a kenéshez kacsa- mangalicazsír, vagy olaj, olvasztott vaj…
A gánicához a burgonyát meghámozom, kis kockákra vágom és annyi sós vízben teszem fel főni, ami éppen ellepi. Ha megpuhult, akkor összetöröm a főzővizével együtt és hozzáadom a lisztet. Jól átkeverem és olajba mártott kanállal kis falatokat formázok és egy sütőpapírral bélelt tepsire helyezem őket. Volt egy kis kacsazsírom otthon, így azzal kentem meg a tetejét, de bármilyen zsiradék megfelel. 200 fokra előmelegített sütőben megsütöm úgy, hogy ha megpirult az alja, akkor megfordítom őket.
A csalánleveleket kesztyűben leszedem a szárról, többször megmosom és lecsöpögtetem. A vajat és az olívaolajat megolvasztom egy lábasban, hozzáadom a csalánleveleket. Megsózom, átkeverem és lefedve hagyom, hogy összeessen. Egy szűrőkanállal kiemelem a csalánt és apróra vágom. A visszamaradt zsiradékhoz hozzáadom a lisztet és a fokhagymanyomón átnyomott fokhagymát, hagyom, hogy egy kis színt kapjon, majd hozzáadom az összeaprított csalánleveleket és felöntöm a tejjel. Felforralom, ízesítem még, ha kell és addig főzöm, amíg besűrűsödik, ha túl sűrűnek találom, öntök hozzá még egy kis tejet.
