Dán kuglóf- recept csapatmunkában

Nézem az Anyu által elküldött meglehetősen szűkszavú receptet. Dán kuglófot szeretnék készíteni, gyerekkorom nagy kedvencét. Szerintem sokatoknak nem lesz ismeretlen, ez a recept is szájról-szájra terjedt, de ha valaki meg tudja fejteni, hogy miért éppen dán ez a kuglóf, annak mindenképp jár valamilyen jutalom, legalább egy piros pont. Anyu receptjei is olyanok, mint a Mami receptkönyvében megtalálhatók. Elkészítési leírás egyáltalán nincs, a hozzávalók mértékegysége is némileg nagyvonalú, a csokimáz hozzávalói pedig teljesen hiányoznak. Hívom Anyut és sorolom a kérdéseket. Mennyi citromlé és víz? Mennyi kakaópor? Hogyan készítsem a csokimázat, mennyi csoki kell bele? Igyekszem meggyőzni Anyut, hogy a blogon igazán nem írhatom azt, hogy “hát, érzésre” vagy “úgy gondolóformán”, mint ahogy azzal se segítek sokat az olvasóknak, hogy “belerakom az összes fellelhető maradék csokimikulást”. Abban maradunk, hogy egy körülbelül 15 centis csokimikulás megfelelő, esetleg kiváltható csokinyúllal is. (én azért hozzátenném, hogy erősen javasolnám az étcsokimikuk és nyuszik használatát, így lesz ilyen szép fényes a bevonat)
Szép lassan együtt összeállítjuk a végleges receptet, én pedig kísérleti nyúl jelleggel másnap megsütöm. Lágy, levegős tészta, a csokimáz krémes és fényes. Tökéletes.
Közben a kertben sem pihenünk, legfeljebb csak esténként. Szerencsénkre Erzsi és Sanyi úgy dönt, hogy megmetszik a rozmaringbokrot a kertjükben, ami természetesen a nagymamámtól származó hajtásból nőtt ekkorára. Erzsi elmeséli, hogy a rozmaringot régen a bejárat mellé ültették, mert a hagyomány szerint védelmet nyújt a háznak és lakóinak. Egy halom rozmaringággal térünk haza, amit szépen rendszerezve elrakok további felhasználásra. Egy csokor rozmaring vázába. Egy csokor szárításra. Egy adagnyi levélke előkészítve frissen, főzéshez. Egy csokor bujtatásra, a későbbi fűszernövénykertbe. Egy tő majd a bejárat mellé is kerül, hogy védelmet adjon.
A veteményesünkben kibújtak az első retkek, látom már a borsót és a sárgarépa első levélkéit, a hagymára se kell már sokat várni. A meggyfa tele van virággal, a bodzabokor hatalmas én pedig az üvegekre gondolok, amelyek a kamrában sorakozva arra várnak, hogy lekvárok, szörpök kerüljenek bele.
Leszelek még egy szelet kuglófot és kiülök a kedvenc helyemre, a bejárati ajtó előtti lépcsőre. A végére hagyom a legcsokisabb részt, hogy az édes íz sokáig velem maradjon.
Csodálatos nyár igéretével kezdődik ez a tavasz.

Dán kuglóf Anyu receptje és egy közös ötletelés alapján
Hozzávalók:
250 g liszt
10 g sütőpor
250 g cukor
4 db tojás
1 ek. holland kakaópor
100 ml napraforgóolaj
1 kis citrom leve és héja
kevés liszt és vaj a forma kikenéséhez

A csokimázhoz:
50 ml tej
1 púpozott tk. holland kakaópor
30 g vaj
70 g étcsokoládé, vagy egy egy körülbelül 15 cm magas étcsoki nyuszi esetleg megmaradt Mikulás

A sütőt előmelegítem 200 fokosra, egy kuglófformát pedig kivajazok és kilisztezek. A citrom héját lereszelem, a levét kicsavarom és annyi vizet adok hozzá, hogy 100 ml folyadékot kapjak. A liszthez hozzákeverem a sütőport. A tojásokat szétválasztom, a tojássárgáját robotgéppel habosra keverem a cukorral, majd hozzáadom az olajat, a citrom reszelt héját és felhigított levét. A tojásfehérjét kemény habbá verem, majd lassan a liszttel felváltva a tojássárgás keverékhez adom. A massza körülbelül 1/3-át a kuglófforma aljára öntöm, a maradékhoz hozzákeverem az evőkanál kakaóport és a világos krém tetejére csorgatom. Körülbelül 45 perc alatt készre sütöm, tűpróbával ellenőrzöm, hogy átsült-e. Miután kivettem, várok egy picit, hogy hűljön, majd deszkára borítom és hagyom, hogy teljesen kihűljön. A csokimázhoz a tejet felforralom, hozzáadom a többi hozzávalót, és addig főzöm, amíg krémes és fényes állagot kapok. Ha nagyon sűrű, adok hozzá még egy kis tejet. Szépen a kuglóf tetejére csorgatom.