Gary Chapman amerikai író elmélete szerint az emberi kapcsolatokban számos félreértés és nehézség a szeretetnyelvekben való különbségből ered. Szerinte ha megismerjük a párunk, barátunk, testvérünk szeretetnyelvét, akkor elindultunk azon az úton, ami egy harmonikus kapcsolathoz vezethet. A cél az, hogy a másik emberét és a saját szeretet-tankunkat rendszeresen feltöltsük élményekkel, gesztusokkal, figyelmességgel, az egymás iránti megbecsüléssel. Teli szeretet-tankkal ugyanis mindenki könnyebben veszi az akadályokat, simítja el a nézeteltéréseit, és alapvetően békében él önmagával.
Szeretem Gary Chapman könyveit, de egy aprócska kiegészítést tennék az elméletéhez. Véleményem szerint a szeretet-tank mellett fontos az is, hogy a sütisdobozunk tele legyen, és a keksz talán a hatodik szeretetnyelv.
Kekszet enni egyszerűen jó. A reggeli kávé hirtelen nem egy hirtelen felhörpintett folyadék lesz, hanem egy lélekmelegítő ital, ami mellé elrágcsálunk egy kekszet a sütisdobozból, miközben megbeszéljük az aznapi terveket. Jó becsomagolni annak, aki útnak indul, vagy küldeni egy párat valamelyik családtagunknak. Amikor egy barátunk élete nehéz időszakán megy keresztül, és eljön, hogy a lelkét kiöntse nekünk, akkor odatolhatjuk elé a dobozt, és egy csomag papírzsebkendőt, miközben megsimogatjuk a hátát. Amikor sül, a ház megtelik hívogató melegséggel, és a négy fal hirtelen otthonná válik.
Az antik üveg süteménykínálóra egy régiségboltban találtam rá, és annak idején a kis bisztrómban, a Bistro 181-ben is kiemelt helyet kapott. A pultra tettem, hogy rögtön szembetűnjön az érkezőnek és apró, magunk sütötte madeleinekkel, medvetalp formájú francia süteménnyel raktam tele, hogy aztán minden távozó vendégnek ajándékozzak egy-egy szemet, köszönetképpen, és remélve azt, hogy a sütemény ízének emléke még sokáig elkíséri.
Az üveg jó ideig Anyu pincéjében várakozott, amíg Spanyolországban éltem, aztán addig is, amíg a háznak adtunk új életet. Időről időre előkerült, de ha nincs otthon, akkor nincs létjogosultsága egy sütisdoboznak sem.
De végül előbb, vagy utóbb, mindennek eljön az ideje.
A sütisdobozoké is.
A sütisdoboznak tele kell lennie, és ha nincs, akkor rögtön hiányérzetünk támad, mostanában pedig bizony üres volt. Áron finoman célzott is rá, én pedig “vettem az adást”. Mert ahogy a szeretet-tankot, úgy a sütisdobozt sem tarthatjuk sokáig üresen.
Ha pedig keksz, akkor legyen olyan, ami a gyerekkorunkat idézi, amit az otthont jelentette, a nagymamáink, anyukáink keze alatt készült is, és már maga a sütés is egy élmény volt…
A darálós keksz, vagyis az eredeti elnevezés szerint “kidarálós tészta” receptjét az általános iskolai osztályfőnököm, Ica nagymamájának kézzel írt receptfüzetében találtam, mely receptfüzetet nagy becsben őrzöm, és ami már számos, a blogon szereplő sikeres próbálkozásom alapjául szolgált. A megbecsült mennyiségeket kikísérleteztem, és úgy döntöttem, hogy a tészta mennyiségét felezem és részben reszelt citromhéjjal, részben pedig sötét, holland kakaóval bolondítom meg.
És bár emlékszem, mekkora élmény volt Mamival darálni a kekszeket, mivel húsdarálóm csillag kimenettel sajnos nincs, így más megoldás után kellett néztem. Ekkor jutott eszembe a Melcsi barátnőmtől karácsonyra kapott, hintaló alakú sütikiszúró.
Tapasztalatból mondhatom, hogy hintalóval lovacskázva kekszet kiszúrni legalább akkora élmény, mint húsdarálón kidarálni, sőt.
Utána pedig nincs más dolgunk, mint nyomon követni az üvegbe rakott kekszek gyors, és erőteljes fogyását, és lehetőség minél előbb- hamarabb, mint gondolnánk!- gondoskodni az utánpótlásról.
Mert ha a sütisdoboz tele van, gond nem lehet. 
A fotózáshoz használt kézzel szövött, növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik.
instagram.com/textil_szakacsniki
facebook.com/textil.szakacsniki
“Kidarálós tészta”
avagy
Citromos és kakaós darálós keksz másképp
(zárójelben az eredeti megjegyzések)
Hozzávalók:
750 g liszt
4 egész tojás
250 g porcukor
150 g vaj (“15 dkg vaj vagy zsír, felesen margarin is lehet”)
2 teáskanál sütőpor (“ 1 cs. sütőpor, kicsit elveszünk belőle”)
1 evőkanál tej (“egész kicsi tej”)
1 csomag vaníliás cukor (“vanília jó bele”)
1 csipet só
2 citrom héja
3 teáskanál holland kakaópor
A vajat elmorzsolom a liszttel elkevert sütőporral, hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a tojásokat és a tejet, és jól összedolgozom. A tésztát két részre osztom, az egyik feléhez hozzágyúrom a reszelt citromhéjat, a másik feléhez a kakaóport. Mindkettőt folpack fóliába csomagolom és egy éjszakára, vagy legalább pár órára hűtőbe teszem.
A sütőt előmelegítem 190 fokra (légkeveréssel 180 fokra). A tésztát nagyon vékonyra kinyújtom (minél vékonyabb, annál finomabb szerintem), és sütiformákkal tetszőleges formákat szaggatok belőle. Sütőpapírral borított tepsire rakom és 12 perc alatt készre sütöm. 
