Egy híres kifli receptje

Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájábólSzeretem a reggeleket a mi kis falunkban. Bár híresen rossz kelő vagyok, mégis, mióta ideköltöztünk, már napfelkelte előtt fent vagyok. Van egy kis reggeli rituálém, ami azzal indul, hogy begyújtom újra a cserépkályhát, mert bár a gázkonvektoraink szorgalmasan dolgoznak, azért a kályha adja valóban az “otthon melegét”. Az aprófára jönnek a nagyobb, aztán a még nagyobb hasábok, néhány megcsavart újságpapír, és már pattog is a tűz, hogy mellékuporodhassak meginni a kávét. Ez nekem a tökéletes napindítás, főleg, hogy ilyenkor már csatlakozik hozzám Kiskutya- aki még mindig híresen rossz reggeli kelő- nyávogva nyújtózkodik, mint aki megevett egy macskát és álmos pislogásokkal letelepedik mellém. Társaságunk még a bejárati ajtón besütő első reggeli napsugár, amely arra invitál, hogy szakadjunk el a cserépkályha melegétől és kezdjük a szokásos reggeli sétánkat. Felveszem a zöld gumicsizmát, a vidéki élet kötelező kellékét és elindulunk a kert végébe. Kiskutya boldog, végre szabad, nincsenek autók, gyalogosok, póráz, csak az óriási tér, a reggeli harmat és a falu fölé magasodó várrom sziluettje a reggeli párában. Sokszor csak állok percekig, némán, néha hitetlenkedve, hogy itt vagyunk. Annyi felejthetetlen hely, ország, város után, ahol volt szerencsém élni, most megélhetem a megérkezettség semmihez sem hasonlítható érzését. Ez az otthonunk.

Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájából Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájából
A reggeli rituálénk néha hosszabb, néha rövidebb, naptól és tennivalóktól függően, de számomra ettől lesz kerek a világ, még ha ezért fél 6-kor is kell kelni. Olyan, mintha üdvözölném és megünnepelném az új napot, amiben komoly esélyem van újabb ízeket és emlékeket gyűjteni. Ma például kiflit. Nem is akármilyet, Vödörvölgyi híres kiflit. Vödörvölgy tőlünk nem messze, Balatonalmádi mellett található. Sajnos azt nem sikerült kiderítenem, hogy miért is olyan híres a kifli- azon kívül, hogy nagyon finom- és vajon az első ilyen kiflit a Vödörvölgyben készítették-e. Mindenesetre egy gépelt papíron ilyen elnevezéssel szerepel Apu édesanyja, Mami szakácskönyvében, gondosan összehajtva. Egy sós kifliről van szó, amiről én leginkább azt mondanám, hogy tulajdonképpen egy hamis croissant. A tésztarétegek közé habosított vajat kenünk és így csavarjuk fel a kifliket, amelyek foszlósak lesznek, éppen annyira ropogósak, amennyire kell és legjobb még melegében elfogyasztani őket.
Este Apuék jönnek és tudom, hogy mindig is imádta a vödörvölgyi kiflit. Belép, beleszagol a levegőbe, majd megszólal: “Tudtuk, hogy ha hozzád jövünk, valami finom úgyis lesz…mit sütöttél?” Kivonulok egy kosárnyi kiflivel a konyhából, látom a meghatottságot az arcán. “Megsütötted? Jaj, de szépek lettek! Én is megpróbálkoztam vele, miután nagyanyád meghalt, de hát inkább hagyjuk, hogy hogy néztek ki…Jaj de jó! ”- mondja elragadtatottsággal a hangjában és beleharap a kiflibe. Elképzelem Apát, ahogy előveszi a gyúródeszkát és a nyújtót- amit korábban sose tett meg- és „küzd az elemekkel”, hogy régi ízek és illatok nyomait újra felfedezze. Elrejtem a mosolyomat és titokban örülök, hogy épp a kezembe akadt Mami gondosan összehajtogatott papírlapja. A cserépkályha most is hívogat minket, ahogy a kiflik is, amelyeket egymás után tüntetünk el, miközben belekortyolunk a forró teába. Közben arra gondolok, hogy az ízek összekötnek minket, időtől tértől függetlenül, múlt és jelen összekapcsolódik, miközben új emlékek születnek. Érdekes érzés arra gondolni, hogy Mami kiflijeit hazahoztam a falujába, sok-sok évvel később. Ezért (is) szép az élet.

Vödörvölgyi híres kifli
Hozzávalók: 250 g margarin, 1 ek. só, 100 ml tej, 50 g élesztő, 2 ek. cukor, 700 g liszt, 2 db tojás, 100 ml kefír, 100 ml napraforgóolaj, 1 tojás sárgája a kenéshez, köménymag és/vagy reszelt sajt

Én fél adagot készítettem, mert így is bőséges mennyiségű kiflit kapunk, de ha nagy a család, akkor persze az egész receptnyi adagra szükség van. A langyos tejben felfuttatom az élesztőt a cukorral. A margarint robotgéppel habosra keverem a sóval. A lisztet beleszitálom egy nagy tálba és hozzáadom a felfuttatott élesztőt, a kefírt, a tojásokat és az olajat. Addig gyúrom- illetve a gép- amíg rugalmas tésztát kapok. A tésztát elosztom 8 részre (fél adagnál 4 részre), vékonyra és kerekre kinyújtom, egy lapot megkenek vajjal, egy másik lappal lefedem. Így teljes adagnál 4, fél adagnál 2 kerek tésztaszendvicsem lesz. Ezután 8 vagy 12 cikkre vágom őket, attól függően, hogy mekkore kifliket szeretnék kapni. A cikkeket feltekerem, megkenem a tojássárgájával és sajtot vagy köménymagot (vagy mindkettőt) teszek a tetejére. Szellősen sütőpapírral bélelt tepsire rakom őket, óvatosan letakarom egy folpack fóliával, hogy ne száradjon ki és 1 órán át kelni hagyom. 200 fokos előmelegített sütőben készre sütöm.

Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájából Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájából Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájából Vödörvölgyi kifli az Emlékek Íze konyhájából

Neubauer Judit

2 hozzászólás

  1. Válasz

    Ági

    2016-02-13

    Drága Judit!
    Nem tudom igazán, hogy működik ez a levelezés, remélem megkapod. Milyen jó is volt régen igazi leveleket írni, , de még jobb volt kapni. Nézni a postaládát, várni azt a fontos levelet amit Neked címeztek.
    Jó érzés a képeid fölött elidőzni, soraidból fotóidból valóban az a kislány kandikál ki nagy tágra nyílt szemmel aki magához ölelné a világot mosolygós kedvében.
    Igaz csak egy kanna ,pár szem morzsa vagy egy kis maszat, de pont ott és pont úgy, hogy érzel belőle mindent. Folytasd tovább, erőt, feltöltődést adóak. Érzem amiről írsz, hidd el sok ember szeretné ezt a nyugalmat, békét. Szórd két kézzel ha a Jó Isten Neked ehhez tehetséget adott! Szükségünk van rá ! Szeretettel ölellek Ági

    • Válasz

      Judit Neubauer

      2016-02-15

      Drága Ági! Meghatódtam az üzenetedtől…jó, hogy ilyen bűvös szálakkal össze vagyunk kötve. Még ha nem is küldünk már igazi leveleket, csak virtuálisakat, de újra és újra összekapcsolódunk, vagy itt, vagy ott. Nagyon szépen köszönöm a szeretetet, a bíztatást, a megerősítést… Nagyon sok szeretettel írok minden egyes bejegyzést és pontosan ezt szeretném egy kicsit visszaadni mindenkinek, a nyugalmat, a békét, a harmóniát. Amit Nálatok is annyira de annyira lehet érezni, valószínűleg azért is értjük annyira egymás gondolatait, ez nem (sem) véletlen. Nagyon sok szeretettel ölellek, hamarosan ismét meglátogatunk Benneteket! Puszi Judit

Leave a Reply to Ági / Cancel Reply

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba