Jelenetek egy főzőiskolából, avagy a mi csirkepörköltünk

csirkepörkölt az Emlékek Íze konyhájábólCsirkepörkölt. Mondhatnánk, nem nagy ügy, mindenki tud készíteni. Annak idején megtanultam a szakácsiskolában, de ha nem így lenne, akár felcsaphatnám a Horváth Ilona szakácskönyvet, vagy beüthetem a gugliba és valószínűleg rögtön százfélét találok a hagyományostól a zsiradékmentes modern változatig. Viszont én egy bizonyos csirkepörköltet keresek, mert erről szól az Emlékek Íze. Egy ízt, amit nem olyan könnyű reprodukálni. A gyerekkor ízét, amit rögzíteni, megőrizni és továbbvinni szeretnék. Tudom is, hogy ki tud nekem segíteni ebben. Mami számát tárcsázom, majd egy nappal később reggel 10-kor már nála vagyok. Mami pedig olyan, mint mindig, komolyan vesz engem is és a feladatot is. Leültet a kis asztalnál és mint egy profi, ismereteti az aznapi főzőiskola programját, választható opciókkal. Mert ha már csirkepörköltet főzünk, akkor csináljunk mellé egy kis paprikás krumplit, lencselevest és darás tésztát is. Miután a menüt véglegesítettük, kötényt kapok, majd Mami előhúz egy üres barna, kockás füzetet a fiókból. “Jól van Juditkám, akkor legyen ez a receptes könyved, írd be szépen a mai dátumot az első lapra, és már kezdhetjük is. Írd fel: csirkepörkölt, alá, hozzávalók”. Így indul a mi közös főzésünk. Mami pillanatok alatt 30 évet fiatalodik, sürög-forog, feladatot oszt, én szeletelek, kavarok, figyelek és sorban írom tele a barna füzet üres oldalait. Amíg puhul a hús, Maminak eszébe jut, hogy van egy kiváló kolbászreceptje és egy listája a különböző fűszerekről és arról is, hogy melyik vitamin melyik zöldségfélében található. A kis helységet hamarosan lencse, pirospaprika, zöldségek és fűszerek illata tölti be. Mi könyökölünk a konyhapulton, mint az iskolások, Mami diktál a már kicsit szakadt, itt-ott foltos, de gondos, kerek betűkkel teleírt receptkönyvéből. “Most kóstold meg, milyen, jó, ha még kell só, tegyél bele, aztán akkor egy mogyorónyi kacsazsír, az íze kedvéért”- vezényel Mamikám, és hamarosan ott gőzölög a csirkepörkölt, ami minden kétséget kizáróan az, amit kerestem. Sűrű, gyönyörű paprikás szaftban a vajpuhára párolódott csirkemell falatok. Igaz, csak téli paprikából és paradicsomból, de még így is csodálatos íze van, és talán nyáron már a saját zöldségeinkből tudom megfőzni (drukk-drukk!) Talán még galuska se kell hozzá, vagy rizs. Csak egy szelet kenyér, hogy lehessen tunkolni.
Nagyikámat nem akarom megzavarni a fényképezőgéppel, ezért othon újra megfőzöm, követve a sűrűn teleírt kockás lapokat.
Mami felhív: “Sikerült, olyan lett?”
“Igen, Mamikám. Olyan!”

Csirkepörkölt

Hozzávalók: 1 db közepes méretű csirkemell, 2 db kicsi paradicsom, 1 db kicsi TV paprika, 3-4 tk. pirospaprika, 1 kk. kacsazsír, 1 db vöröshagyma, 3 ek. napraforgóolaj, őrölt bors

A hagymát, a paprikát és a paradicsomot apró kockára vágom, a csirkemellett kisebb falatokra szeletelem. Az olajon megdinsztelem a hagymát, megsózom, majd mikor egy kicsit már megpárolódott, hozzáadom a paprikát. Hozzáadom a paradicsomot, lassú tűzön kicsit párolom, aztán jöhet a hús. Fedőt rakok rá és addig párolom, amíg a hús kifehéredik. Ekkor lehúzom a lábast a tűzről, megszórom a fűszerpaprikával, és hozzáadok egy evőkanál vizet, Mami szerint így könnyebben feloldódik a paprika. Visszateszem a lábast a tűzhelyre, kevés őrölt borssal megszórom, hozzáadom a kacsazsírt és mikor a hús félig megpuhult, fedő nélkül, továbbra is kis lángon főzöm addig, amíg a csirke megfő és a zöldségek csodálatos, sűrű szafttá lényegülnek át.

csirkepörkölt az Emlékek Íze konyhájából

csirkepörkölt az Emlékek Íze konyhájából csirkepörkölt az Emlékek Íze konyhájából
csirkepörkölt az Emlékek Íze konyhájából

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba