A kísérleti veteményes és egy csodálatos kakaós csiga

kakaós csiga az Emlékek Íze konyhájából“Mami, ugye tavasszal kijössz hozzánk és segítesz megcsinálni a veteményest? Te csak ülsz majd a fotelben és adod nekem az instrukciókat.”- kérdezem Mamit reménykedve hónapokon keresztül, amire mindig kitérő választ kapok. “Hát..majd meglátjuk, csak legyen egy kicsit jobb az idő”- mondja Mami mindig, és a hangján érzem, hogy bizonytalankodik. Három hónap különbséggel pontosan ötven év van közöttünk. Mami idén lesz 85 éves és az elmúlt években egyre nehezebben veszi rá magát, hogy kimozduljon otthonról. Félreértés ne essen, Mami egy percre sem áll meg, mos, naponta főz, takarít, bevásárol, de a komfortzónája sajnos szűkül. Lakásban él, a csodálatos kis telekre, ahol mindent megtermelt nekünk annak idején, sajnos már nincs ereje kijárni. Értem, megértem, de mégis reménykedem, hogy a kimaradt éveket- amelyeket külföldön és a fővárosban töltöttem- be lehet pótolni. Hogy talán nem szaladt el a lehetőség, hogy tanuljak tőle, hogy együtt megéljük azokat a dolgokat, amelyeket mind a ketten annyira szeretünk: a közös főzések és a kertrendezés örömét.
A veteményest előkészítettük, Áron felásta, én felkapáltam, aztán még egyszer felkapáltam. A magok előkészítve, a Mamitól kapott kertészeti szakkönyvek az asztalon sorakoznak, ráadásul évekkel ezelőtt már volt kiskertem. Most mégis bizonytalankodom. Felhívom Mamit és spontán módon megkérdezem: “Mami, nincs kedved ma kijönni? El kéne vetnem a magokat…” Legnagyobb megdöbbenésemre Mami energikusan azt válaszolja “Jó, menjünk!”. Elindulás előtt azért persze még meg kell ennem nála egy kakaós és egy lekváros palacsintát, aztán karjára fűzi a táskáját, előveszi a kamrában már régóta elsüllyesztett ültetőfát és kislapátot és elindulunk kocsival a tíz kilométerre levő kis falunkba. És egyszercsak Mami átváltozik. Kiveszi a kezemből a kapát, a gereblyét, én ellenkezem, de ő csak annyit mond “Jó, csak egy kicsit, hadd nézzem ezt a sort…” és egyenget, gereblyéz és közben elmeséli, hogy annak idején a Papám mindig nevetett rajta, mert a sorokat sosem sikerült egyenesre kialakítania, ezért aztán Clarence-nek nevezte el Mamit, a kancsal oroszlánról az akkor népszerű Daktari című sorozatból. Húzom a sorokat én is, ahogy nagymamám mutatta, két botra kötött madzaggal, de aztán a széléről megnézve teljesen görbének tűnik. “Mamikám, én vagyok II. Clarence, azt hiszem”- állapítom meg és nevetünk azon, hogy legalább nem tudom letagadni a gyökereimet. Vetünk retket, kétféle sárgarépát, petrezselymet, zöldhagymát, cukorborsót és madársalátát és abban állapodunk meg, hogy a paradicsomból idén palántát veszek és azt ültetem el. Kicsi megművelt terület, néhol szabálytalanul kanyarodó ágyásokkal, a végükön kis boton a mag papírtasakja, hogy tudjuk, mi hova került- így néz ki a mi kísérleti veteményeskertünk. A nap már lemenőben, Mami a kerti széken ül és gyönyörködik a kertben, a munkánkban. Hazafelé a kocsiban aggódva kérdezem, hogy nem eröltette-e meg magát. “Fáradt vagyok, de jól érzem magam! Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy ki tudok már jönni, de valahogy átragadt rám a lelkesedésed…És jól esett!”
Mi mást is készíthettem volna ehhez a blogbejegyzéshez, mint kakaós csigát, Mami egyik specialitását. Magas csigák, foszlós, lágy tésztával, jó sok kakaóval… Drága Mamikám, még sok-sok ilyen napot!

Kakaós csiga Mami receptje alapján
Hozzávalók:
500 g liszt
1 db tojás
300 ml tej
1 csipet só
2 +4 ek. cukor
2 ek. olaj
30 g élesztő
2 ek. holland kakaópor
50 g vaj

A liszthez hozzákeverem a sót és egy evőkanál cukrot, a tej felét meglangyosítom, feloldok benne egy evőkanál cukrot és az élesztőt, majd letakarva felfuttatom egy kicsit. Hozzáadom a liszthez a tojással, a maradék tejjel együtt és jól eldolgozom. Végül hozzádom az olajat és az egészet egy lágy tésztává gyúrom. Letakarva kb. 1 órán át a duplájára kelesztem, majd lisztezett gyúródeszkán kisujjnyi vastagra nyújtom. A maradék négy evőkanál cukrot összeverem a kakaóval, a vajat megolvasztom. A tésztát megkenem a vajjal, egyenletesen megszórom a cukros kakaóval és szorosan feltekerem. Egy magas falú tepsi vagy tűzálló kerámia tál alját kibélelem sütőpapírral, az oldalát megkenem olvasztott vajjal. Én két kisebben, egy kerek kerámiában és egy szögletes zománcosban sütöttem, és mindkettő nagyon jól bevált. A tésztát két centi vastag szeletekre vágom és állítva szorosan a tepsibe helyezem úgy, hogy előtte körben megkenem vajjal, hogy majd könnyedén szét lehessen szedni őket. A tetejét is megkenem vajjal és letakarva még egy fél óráig kelesztem. A sütőt előmelegítem 200 fokosra és addig sütöm, amíg a teteje szép aranybarna nem lesz. (kb. 20 perc)kakaós csiga az Emlékek Íze konyhájábólkakaós csiga az Emlékek Íze konyhájábólkakaós csiga az Emlékek Íze konyhájábólkakaós csiga az Emlékek Íze konyhájábólkakaós csiga az Emlékek Íze konyhájábólMami és a veteményes

RELATED POSTS

2 hozzászólás

  1. Avatar
    Válasz

    Petróczy Judit

    2016-04-14

    …és ismét valami könnyfakasztó, melegséget árasztó sorok , amit 2x is kevés elolvasni.
    Ellesni/leutánozni ugyan nem lehet , de töltődni igen.
    A fotókat meg csak bámulni … erre is születni kell

    • Neubauer Judit
      Válasz

      Judit Neubauer

      2016-04-14

      Drága Judit! Meghatódtam…nagyon köszönöm!!! Mintha ajándékot kaptam volna…illetve azt is kaptam!

LEAVE A COMMENT

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

error: Copyrighted material by Taste of Memories/Emlékek Íze