Egy szülinapi meglepetés története: kókuszos tekercs

kókuszos tekercs recepttelA nagymamám szerint egy lakás vagy egy ház akkor válik otthonná, amikor elkezdünk benne főzni. Talán az illatok teszik, amelyek nevetős-beszélgetős eszegetések ígéretét hozzák, vagy az a tény, hogy azáltal, hogy előveszem nagymamám régi gyúródeszkáját, begyúrom a tésztát és a robotgépbe teszem a felvernivalót, életet viszek a térbe. A konyhánk elképesztően kicsi, nincsenek görgőkön guruló fiókok és beépített bútorok, mivel igyekeztünk megőrizni azokat a kincseket, amit a házban találtunk. Szeretem a régi tálalószekrényt, amit – bár sokan kérdezték- nem fogunk lecsiszolni és újrafesteni. Az öreg tömörfa asztalnál leülhet a vendég, aki beugrik hozzánk, de előkészítőként is funkcionál. Fölötte a téka, az öreg fűszeres szekrény, amit még egyszer az etyeki bornapokon vettem egy régi bútorokkal foglalkozó asztalostól. A konyhából nyílik a kamra, amolyan igazi, hideg kamra, ami földtől mennyezetig bepolcozva egészíti ki a konyha egyébként véges tárolókapacitását. Most télen meleg pulóver felvétele ajánlott, mielőtt az ember kivesz valamit a hűtőből, viszont nyáron majd ide járunk hűsölni.
Közelgett a testvérem szülinapja én pedig azon gondolkodtam, hogy mit tudnék neki sütni, amit garantáltan nem csinált még magának. Ez nagy kihívás, lévén, hogy az egyik végzettsége cukrász. Lapozgattam a receptkönyvet, és megtaláltam azt a sütit, amit gyerekkorában a legjobban szeretett. Keresztmama sütijét. Persze van rendes neve is, kókuszos tekercsnek hívják, de nálunk így senki sem ismeri. Egy kelt tészta kókuszos tojáshabbal töltve, feltekerve, ami a sütőben kissé megemelkedik, a hab kívül ropogós, belül édesen ragacsos marad. Ismerős…?
A névadó Keresztmama valójában Anyukám keresztanyja volt, születési nevén Margit, de talán örökké mosolygó arcának és a belőle áradó szeretetnek köszönhetően mindenki keresztmamája lett. Nagyon szerettem gyerekként nála lenni, mert hagyta, hogy klimpírozzak a zongorán és kivigyem a két antik porcelánbabát a kertbe a diófa alá piknikest játszani, miközben a hátteret a veszprémi várnegyed panorámája szolgáltatta. A kilátás valóban maga a csoda volt, mint ahogy az is, hogy a porcelánbabák megúszták “ép bőrrel” a kezeim alatt. Keresztmama specialitása volt a kókuszos tekercs, amit minden ünnepre elkészített. A recept, amit találtam, elég szűkszavú volt, mint ahogy általában nagyanyáink receptjei, ezért felhívtam Mamit, édesanyám anyukáját, aki szerencsére még egészségben velünk van. “Mamikám, arra gondoltam, hogy Edinek sütök egy kis kókuszos tekercset szülinapjára, tudsz segíteni a receptben?”- hadartam a szokásos lendülettel mikor Mami meghatottan válaszolt: “Juditkám, hogy találtad ki? Én is pont erre gondoltam…csak nagyon fájnak az ujjaim, már nem megy”. Így lett aztán, hogy ketten sütöttük meg a kókuszos tekercset. Mami a tudását adta a telefonon keresztül, én pedig használtam a kezeimet és végső formába öntöttem a sütit, aztán vasárnap, az ünneplésnél együtt adtuk át. Mikor Edi boldogan a kezébe kapott egy tekercset és megkérdezte, hogy ki sütötte, mi csak mosolyogva összekacsintottunk “Csapatmunka volt!”

kokuszos_tekercs-0119

Keresztmama sütije, vagyis kókuszos tekercs

Hozzávalók: 500 g liszt, 250 g vaj vagy margarin, 4 tojás, 20 g élesztő, 100 ml tej, 1 ek. kristálycukor, 350 g porcukor, 1 tk. ecet, 50 g kókuszreszelék

Az élesztőt a kristálycukorral feloldom a langyosra melegített tejben és felfuttatom. A lisztet elmorzsolom a vajjal, majd hozzáadom a tojások sárgáját és a felfuttatott élesztőt, összegyúrom, majd a bucit letakarva fél óráig pihentetem. A tojásfehérjét kemény habbá verem a porcukorral és az ecettel. Ezt a hivatalos recept szerint gőz fölött kéne tenni, de keresztmama mindig hidegen verte fel, ezért én is így tettem. A végén hozzáadom a kókuszreszeléket. A tésztát 4-5 részre osztom és egyenként nyújtom és kenem meg tojáshabbal, mindig annyit, amennyit majd a sütőbe rakok. Most jön a trükkös része, úgy kell feltekerni, hogy ne nyomjam össze, így a krém egyenletesen maradjon a tekercsben. Ezután megoszlanak a vélemények köztem és Mami között, hogy inkább egy gyors mozdulattal, vagy lassan szeletelve vágunk 2 cm széles szeleteket a tekercsből, mindenesetre a vizes kés nekem sokat segített. A csigákat állítva sütőpapírral bélelt tepsire rakom, ha kifolyik egy kis töltelék, akkor azt még a tetejükre kenem és még kelni hagyom 10 percig.  Nekem most épp gázsütőm van, ami néha némi kihívás elé állít, de megnyugtatom azokat, akik hasonló cipőben járnak, hogy nem kivitelezhetetlen, viszont ebben az esetben ezt a sütit kifejezetten a sütő tetejében érdemes sütni, mert így csodálatosan megemelkedik. Elektromos sütőknél a légkeverés sokat számíthat, ebben az esetben 180 fokra tenném a sütőt, ha nem légkeveréses, akkor 190-200 fokra.

kókuszos tekercs az Emlékek Íze konyhájából
kókuszos tekercs az Emlékek Íze konyhájából

Neubauer Judit

2 hozzászólás

  1. Válasz

    Petróczy Judit

    2016-03-30

    …okok csodálatos ízek/receptek/írások … de ezek a fotók??? képtelenség betelni velük

    • Válasz

      Judit Neubauer

      2016-03-30

      Drága Judit, nagyon köszönöm, boldog vagyok, hogy tetszenek! 🙂

Leave a Reply to Judit Neubauer / Cancel Reply

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba