Mesébe illő birsalmát találok a zöldségesnél. Az idei terméssel sok bajom volt, ami rövid időre elvette a kedvemet a további próbálkozástól. Az ajándékba kapott, külsőre hibátlan gyümölcsökből sajnos annyit kellett lefarigcsálni a kukacok és hibás részek miatt, hogy a legutóbbi lekvárfőzésünk Máriával felért egy mazochista társaság klubgyűlésével, de végül…
Emlékeztek arra az érzésre, amikor gyerekként leveleket hajkurásztunk az őszi avarban? Néha surrogó hangok közepette rugdostunk és gázoltunk benne, néha a legszebbeket összegyűjtöttük és újságpapír között, vastag, súlyos könyvekkel préseltük le. Volt, hogy ezekből kép készült, néha rajzlap alá raktuk őket és színes zsírkrétákkal satíroztuk, hogy a levelek erezete…
Több, mint két hónap telt el azóta, mióta Gatát, a cicánkat örökbefogadtuk egy, a valóságban és a lelkemben is dúló vihar után. Az eredetileg tervezett “kinti cica” elméletünk nagyon gyorsan megdőlt, mint ahogy sok más elképzelés is, amit eddig a cicákról és magunkról alkottunk. Ahogyan azt a tapasztalt gazdik…
– Mit szólnál ha megmásznánk egy hegyet és megnéznénk a napfelkeltét?- kérdezem Melcsi barátnőmet, aki bár tudom, hogy a kora reggeli kelés esküdt ellensége, mégis mindenféle őrültségre kapható.
– Uh, napfelkeltét? A Bakonyban? Hát jó… Ha van sok kávé, és kapok utána legalább három óra csendes pihenőt a kertetekben egy…
Katával beszélgetünk, mesélem neki, hogy birsalmát kaptam ajándékba.
“És, mit készítesz belőle?”- kérdezi.
“Birsalmasajtot…Képzeld, állítólag nagyon macerás!”- válaszolom lelkesen, felcsillanó szemmel, mintha éppenséggel valami nem várt nyereményről mesélnék.
Kata elneveti magát. “ Te vagy az egyetlen, akit ismerek, aki képes ilyen lelkesen beszélni egy macerás konyhai munkáról. És, ennyire szereted a birsalmasajtot?”
“Ja,…
Kosztolányi Dezsővel ellentétben én mostanában nem tintákról, hanem almákról álmodom. Birsalmáról, zöldessárga goldenről és pirosló pogácsaalmáról. Belőlük készült francia almatortákról, Anyu-féle almáspitéről, lekvárról, befőttről és sajtról. Almáról olvasok, almáról konzultálok Mamival, Erzsivel és Máriával és rekeszszám ajándékozom vele az ismerősöket és a családtagokat.
A kertünkben négy almafa van, ebből három…
Egész életemben rajongtam a nyárért, de nem olyan régen arra jöttem rá, hogy valójában a kedvenc évszakom az ősz. Némi öniróniával mondhatnám, hogy ez már a korral jár, de számos érvet fel tudok hozni amellett, hogy az ősz a legjobb évszak az évben. Először is, azok a fények… A…
A kenyerekhez való vonzódásom több mint tíz éve kezdődött. Nem is tudnám megmondani a kiváltó okát, hogy a héj roppanása, vagy a sülő kenyér illata varázsolt el, vagy csak az a pillanat, amikor beleszagoltam a kelő tésztába. Mindenesetre az egyébként sem visszafogott szakácskönyv gyűjteményem egyre több kenyérről szóló művel…
Állok a konyhapultnál, szilvát magozok ahhoz a szilvaleveshez, amit ezen a héten szerettem volna készíteni Nektek. Tegnap már főztem egy adagot, de kísérletezés vágya nem hagy nyugodni. Úgy döntök, hogy a mai levesbe almát is rakok abból a nyári almából, amit Hédiéktől kaptam a faluban, és át fogom szűrni,…
Ülök a kedvenc lépcsőmön, előttem a laptop. Ez ugyan már nem ugyanaz a lépcső, mint egykor, viszont akkor jöttem rá, mikor készen lettünk a közel százéves házunk felújításával, hogy G. Úr, az építészünk tervezett nekem egy új kedvenc lépcsőt. Egy olyan lépcsőt széles lépcsőfokokkal, ahonnan láthatom a bakonyi hegyeket,…
Kedves Barátok! 10 évvel ezelőtt álltam a kicsi ház kertjében és azon gondolkodtam, vajon mi az oka annak, hogy itt a szívverésem is lelassul. “Bárcsak itt lakhatnék…” gondoltam, de az élet akkor még egészen más utakat szánt nekem, még azután is, hogy végül sikerült beköltöznünk három évvel ezelőtt. A…
Nagyon szeretem a főzelékeket. A blogban nem kapnak talán fontosságukhoz méltó szerepet, bár izgalmas kalandot folytattam a csalánfőzelékkel, főztem a kertben termett zöldborsóból, Újévkor pedig a nélkülözhetetlen lencse kapott főszerepet. Meglepő módon eddig a spenótot hanyagoltam, pedig valójában “Ő” a kedvencem. Különösen úgy, ahogy Mami készítette nekem, mikor a gimnáziumi…
Az építkezésünk elérkezett a legizgalmasabb fázisába. Napról-napra otthonosabb formát ölt a ház és én már nem bírom fékezni az álmodozó képzeletemet. Vakolt falak helyett már festett falakat látok, beton helyett burkolatokat, a csőcsonkok helyén a mosdókat és persze a konyhát. Néha annyira elszabadul a fantáziám, hogy ha belépek a…
Gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor Mami töltött Albert kekszet készített. Tetszett, ahogy a kekszeket össze kellett ragasztani, azt, hogy milyen szép csíkosak lettek szeleteléskor és gyerekként a cél érdekében még azt is bírtam kivárni, hogy megpuhuljon. Aztán eltelt jó néhány év, a recept feledésbe merült egészen mostanáig, amikor is újra…
Női szeszély. Már a neve is sokat sejtető, mintha valaha úgy keletkezett volna ez a recept, hogy valaki- egy szeszélyes nőszemély- egy hirtelen hangulattól vezérelve összedobta ezt a sütit.
Mami kézzel írt receptkönyvében az elsők között szerepel, abban a pecsétes, megsárgult lapú, barna borítójú füzetben, amit akkor kezdett el írni,…