– Mit szólnál ha megmásznánk egy hegyet és megnéznénk a napfelkeltét?- kérdezem Melcsi barátnőmet, aki bár tudom, hogy a kora reggeli kelés esküdt ellensége, mégis mindenféle őrültségre kapható.
– Uh, napfelkeltét? A Bakonyban? Hát jó… Ha van sok kávé, és kapok utána legalább három óra csendes pihenőt a kertetekben egy…
Katával beszélgetünk, mesélem neki, hogy birsalmát kaptam ajándékba.
“És, mit készítesz belőle?”- kérdezi.
“Birsalmasajtot…Képzeld, állítólag nagyon macerás!”- válaszolom lelkesen, felcsillanó szemmel, mintha éppenséggel valami nem várt nyereményről mesélnék.
Kata elneveti magát. “ Te vagy az egyetlen, akit ismerek, aki képes ilyen lelkesen beszélni egy macerás konyhai munkáról. És, ennyire szereted a birsalmasajtot?”
“Ja,…
Kosztolányi Dezsővel ellentétben én mostanában nem tintákról, hanem almákról álmodom. Birsalmáról, zöldessárga goldenről és pirosló pogácsaalmáról. Belőlük készült francia almatortákról, Anyu-féle almáspitéről, lekvárról, befőttről és sajtról. Almáról olvasok, almáról konzultálok Mamival, Erzsivel és Máriával és rekeszszám ajándékozom vele az ismerősöket és a családtagokat.
A kertünkben négy almafa van, ebből három…
Egész életemben rajongtam a nyárért, de nem olyan régen arra jöttem rá, hogy valójában a kedvenc évszakom az ősz. Némi öniróniával mondhatnám, hogy ez már a korral jár, de számos érvet fel tudok hozni amellett, hogy az ősz a legjobb évszak az évben. Először is, azok a fények… A…
A kenyerekhez való vonzódásom több mint tíz éve kezdődött. Nem is tudnám megmondani a kiváltó okát, hogy a héj roppanása, vagy a sülő kenyér illata varázsolt el, vagy csak az a pillanat, amikor beleszagoltam a kelő tésztába. Mindenesetre az egyébként sem visszafogott szakácskönyv gyűjteményem egyre több kenyérről szóló művel…
Állok a konyhapultnál, szilvát magozok ahhoz a szilvaleveshez, amit ezen a héten szerettem volna készíteni Nektek. Tegnap már főztem egy adagot, de kísérletezés vágya nem hagy nyugodni. Úgy döntök, hogy a mai levesbe almát is rakok abból a nyári almából, amit Hédiéktől kaptam a faluban, és át fogom szűrni,…
Ülök a kedvenc lépcsőmön, előttem a laptop. Ez ugyan már nem ugyanaz a lépcső, mint egykor, viszont akkor jöttem rá, mikor készen lettünk a közel százéves házunk felújításával, hogy G. Úr, az építészünk tervezett nekem egy új kedvenc lépcsőt. Egy olyan lépcsőt széles lépcsőfokokkal, ahonnan láthatom a bakonyi hegyeket,…
Kedves Barátok! 10 évvel ezelőtt álltam a kicsi ház kertjében és azon gondolkodtam, vajon mi az oka annak, hogy itt a szívverésem is lelassul. “Bárcsak itt lakhatnék…” gondoltam, de az élet akkor még egészen más utakat szánt nekem, még azután is, hogy végül sikerült beköltöznünk három évvel ezelőtt. A…
Nagyon szeretem a főzelékeket. A blogban nem kapnak talán fontosságukhoz méltó szerepet, bár izgalmas kalandot folytattam a csalánfőzelékkel, főztem a kertben termett zöldborsóból, Újévkor pedig a nélkülözhetetlen lencse kapott főszerepet. Meglepő módon eddig a spenótot hanyagoltam, pedig valójában “Ő” a kedvencem. Különösen úgy, ahogy Mami készítette nekem, mikor a gimnáziumi…
Az építkezésünk elérkezett a legizgalmasabb fázisába. Napról-napra otthonosabb formát ölt a ház és én már nem bírom fékezni az álmodozó képzeletemet. Vakolt falak helyett már festett falakat látok, beton helyett burkolatokat, a csőcsonkok helyén a mosdókat és persze a konyhát. Néha annyira elszabadul a fantáziám, hogy ha belépek a…
Gyerekkoromban nagyon szerettem, mikor Mami töltött Albert kekszet készített. Tetszett, ahogy a kekszeket össze kellett ragasztani, azt, hogy milyen szép csíkosak lettek szeleteléskor és gyerekként a cél érdekében még azt is bírtam kivárni, hogy megpuhuljon. Aztán eltelt jó néhány év, a recept feledésbe merült egészen mostanáig, amikor is újra…
Női szeszély. Már a neve is sokat sejtető, mintha valaha úgy keletkezett volna ez a recept, hogy valaki- egy szeszélyes nőszemély- egy hirtelen hangulattól vezérelve összedobta ezt a sütit.
Mami kézzel írt receptkönyvében az elsők között szerepel, abban a pecsétes, megsárgult lapú, barna borítójú füzetben, amit akkor kezdett el írni,…
Szinte hihetletlen, hogy már 9 hónap telt el azóta, hogy kiköltöztünk a kicsi házból és elkezdtük a felújítás hosszú, türelmet, kitartást és legfőképp reményt és hitet igénylő folyamatát. Ha valaki elmondja nekem az elején, hogy ez ilyen sok időt vesz majd igénybe, és ennyi félelemmel, aggodalommal, és feszültséggel kell…
Nézem a testvérem által átküldött, az összetéveszthetetlen zsinórírással teleírt papírlapot és soronként olvasom végig a megszokott módon nem túl bőbeszédűre sikeredett leírást:
“Krumplis pogácsa
1 kg rétesliszt
1/2 kg krumpli
1 db ráma
2 dl tejfel
6 dkg élesztő
1 1/2 dl tej
2 egész tojás
20 dkg sajt
só ízlés szerint
háromszor hajtogatni, kisodorni, mindig keleszteni”
Ezt a meglehetősen szűkszavú…
Másfél éve volt főszereplő a blogon a tejbegríz, vagy ahogy mi családon belül nevezzük: pepi. Ahogy már akkor is megjegyeztem, szerintem méltatlanul mellőzött ez a csodálatos és sokoldalú édesség és ezt igyekeztem vizuális bizonyítékkal is alátámasztani.
Áronnal azóta is töretlenül pepi-tejbegríz rajongók vagyunk, viszont egy dologban nem tudunk megegyezni. Áron…