Az elmúlt hét igencsak eseménydúsan és rengeteg izgalommal telt. Más dolog a blog magam alkotta kis világában hétről-hétre főzni Nektek, más dolog kiállni az egyetem egyik konferenciáján a szakma előtt a gasztronómia szerepéről és…
“Eljössz velem Velembe?”- kérdezem Áront szeptember elején, amikor az az ötletem támad, hogy jó lenne egy pár napra kiszakadni a kötelességek, építkezés és teendői listák erdejéből. Valódi erdőre vágyom, őszi színekre, az avar hangjára,…
Vasárnap üzenetet kapok a testvéremtől: “ Vettem egy sütőtököt. Te hogy szoktad megsütni?” Miközben a nővéremet ellátom instrukciókkal- aki bár nem sütött még tököt, ámbár gyönyörűséges horgolt tökök kerülnek ki a kezei alól -…
Végre elkezdődött.
Egy kiadós esős hétvége után egy napsütéses, ámbár továbbra is rendkívül szeles reggelen az eddig csendesen várakozó kis ház udvara megtelik élettel. A lánctalpas bobcat lendületesen és könnyedén közlekedik a felázott talajon és…
Aki belekóstolt, az tudja, hogy egy házfelújítás- legyen az kisebb vagy nagyobb- olyan mint egy hullámvasút. Van, hogy csak hagyjuk, hogy a lendület vigyen élvezve a pillanatot és sejtve, hogy életünk egyik felejthetetlen élményét…
Igencsak eseménydús volt az elmúlt két és fél hónap, mióta az Emlékek Ízén a nyári szünet előtti utolsó bejegyzést megírtam. Akkor egy csőtörést követően szembesülnünk kellett azzal, hogy az öreg sváb házunk megérett a…
Érdekes, hogy barátok, ismerősök vagy családtagok mennyire szinkronba tudnak kerülni gondolati síkon. Egyszerre gondoljuk ugyanazt anélkül, hogy beszélnénk róla, felvetünk egy ötletet a másiknak, amin épp törte a fejét, választ adunk még egy fel…
A holmijaink két garázsban, a házunk aljzata húsz centi mélységig kiásva és konténer áll a kertben az éppen érő cseresznyefa alatt. Röpke két hét alatt felfordult az egész életünk, amikor egy csőtörés után kiderült,…
Ülök a bejárati lépcsőn, a kedvenc helyemen és farkasszemet nézek egy egy méter mély gödörrel. Nem újabb gyümölcsfát szerettünk volna ültetni, nem is Beeper döntött úgy, hogy megpróbál Kínáig eljutni egy vakondot követve.
Néhány nappal…
Mindenhol jó, de legjobb otthon- jut eszembe a régi mondás, amikor a 3000 kilométeres út után kiszállunk az autóból. Egy hét alatt keresztül-kasul bejártuk Európát észak-déli irányban és nem is mi lettünk volna, ha…
Gyerekkoromban néhányszor jártam a házban, ahol most élünk. Nagymamám sógora akkor már egyedül élt itt és néha-néha eltöltöttünk nála egy napot a testvéremmel és az unokatestvéreimmel. Még ennyi év távlatából is emlékszem, hogy a ház…
Mami, Anyu édesanyja az elmúlt 50 évét egy városi lakásban töltötte. Mivel mindig is imádta a természetet, ezért kapva kapott az alkalmon, hogy a 70-es években eladóvá váltak hétvégi telkek nem messze Veszprémtől, a…
Mint mindenkinek, nekem is vannak gyengéim. Ha egy ideje már olvassátok az Emlékek Ízét, akkor számotokra nyilvánvalóvá vált, hogy egy lágy kelt tésztával és mézes zserbóval a világot meg tudnám váltani. Majdnem.
Most megosztom Veletek…
Van-e annál csodálatosabb dolog egy szakács számára, mint átszaladni a szomszéd házhoz és egy üveg friss házi tejföllel és fél kiló házi túróval felfegyverkezve hazaérkezni? Ha engem kérdeztek, nincs. Amióta Ani ismét készít túrót,…
Két napja esik a hó, beborítja a virágzó fáinkat és az éppen kibújó retek és borsópalántákat. A redőnyöket rángatja a szél és a reggelt úgy kell kezdenünk újra, hogy befűtünk a cserépkályhába. Meglehetősen bizarr…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!