Nagyon szeretem a főzelékeket. A blogban nem kapnak talán fontosságukhoz méltó szerepet, bár izgalmas kalandot folytattam a csalánfőzelékkel, főztem a kertben termett zöldborsóból, Újévkor pedig a nélkülözhetetlen lencse kapott főszerepet. Meglepő módon eddig a spenótot hanyagoltam, pedig valójában “Ő” a kedvencem. Különösen úgy, ahogy Mami készítette nekem, mikor a gimnáziumi évek alattt nála ebédeltem iskola után: reszelt hagymás burgonyával, pörkölttel és bundás kenyérrel. Talán azt gondolhatjátok most, hogy ez talán túl sok a jóból és talán igazatok is van. Mégis, a Maminál elfogyasztott kiadós spenótfőzelékek íze még most is a számban van, és annak az emléke, ahogy hirtelen még előkerült egy kis bekevert palacsintatészta, hogy aztán a gasztronómiai élvezeteket néhány kakaós palacsintával zárjam.
Úgy döntök, hogy elkészítem Nektek ennek az ételnek a konszolidált verzióját, vagyis hagymás burgonyával és teszek egy kanálnyit belőle abból az isteni pulykapörköltből, amit Anyu főz pontosan egyidőben a tervemmel, mintha csak sejtette volna, hogy mire készülök. 
Vár még rám egy kihívás, mégpedig az, hogy hogyan tudom a spenótnak- ami lássuk be, egy egyszerű zöld levél, megfőzve pedig egy pép- a fotógén oldalát megragadni. Ahogy elkezdek kísérletezni, egyre inkább belelkesülök, és végül egy hirtelen ötlettől vezérelve adok a leveleknek egy lendületet, miután megpucoltam. Ebből születik meg a boldogság absztrakt zöld spenótmadara, ahogy Melcsi barátnőmmel megállapítjuk, aki éppen Madeira szigetén időzve interurbán követi figyelemmel a fényképezőgépem kijelzőjén megjelenő eseményeket. A megállapítás után kisebbfajta nevetőrohamban törünk ki, ami egy pillanatra elsöpri az éppen aktuális aggodalmainkat, valós vagy vélt félelmeinket, és az útkeresés felelősségét.
Csöndesen és váratlanul tör rám az érzés, hogy nem árt időnként, akár rövid időre is kilépni annak a komoly és megfontolt felnőttnek a szerepéből, akivé váltam és visszarepülni a gyerekkor világába, ahol semmi gond nincs a spenótlevelekből formált madarakkal és azzal sem, hogy a főzeléket kiskanállal kanalazom. Amit most is megteszek. Csakazértis.
Spenótfőzelék reszelt hagymás burgonyával
Hozzávalók:
600 g friss leveles spenót
1 szikkadt zsemle
800 ml tej (plusz higításhoz, ha kell)*
6 teáskanál/40 g liszt
2 gerezd fokhagyma
4 evőkanál olíva- vagy napraforgóolaj**
só ízlés szerint
A körethez:
500 g krumpli
1 db kis vöröshagyma
kevés olíva- vagy napraforgóolaj
- A körethez a krumplit héjában, sós vízben megfőzöm és hagyom kihűlni. Ha teljesen kihűlt, meghámozom, almareszelőn lereszelem. A vöröshagymát apróra vágom.
- A spenót vastagabb levélerezetét kitépem, és többszöri vízváltással átmosom. Előkészítek egy egy tálat hideg vízzel és jégkockával. Vizet forralok egy lábasban, hozzáteszek egy teáskanál sót és beledobom a spenótleveleket egy pár percre, amíg összeesnek. Szűrőkanállal kiveszem és rögtön a jeges vízbe teszem, hogy megtartsa a spenót a friss zöld színét. Hagyom lecsepegni, majd kinyomom belőle a felesleges vizet és apróra vágom.
- A zsemlét megáztatom egy kevés tejben, majd kinyomom belőle a folyadékot és tésztaszűrőn vagy reszelőn apróra reszelem. Az áztatáshoz használt tejet átszűröm és azt is használom a felöntéshez.
- A fokhagymát megpucolom és fokhagymanyomón átnyomom. A rántáshoz egy lábasban olajat hevítek, hozzáadom a lisztet és addig keverem, míg világos aranybarna színt kap. Hozzáadom a fokhagymát, majd az apróra vágott spenótot és a zsemlét. Néhány percig pirítom, majd felöntöm a tejjel. Jól átkeverem, megsózom, majd felforralom és addig főzöm, amíg besűrűsödik. (néhány perc) Ekkor félrehúzom a tűzhelyről, botmixerrel egy kicsit krémesebbre pépesítem.
- A köretet készre készítem: egy serpenyőben kevés olajat hevítek, megdinsztelem benne a hagymát, sózom, majd hozzáadom a lereszelt burgonyát és óvatosan átkeverem, hogy ne törjem össze, hagyom, hogy néhány perc alatt átmelegedjen.
A spenótot a hagymás reszelt burgonyával és ízlés szerint pörkölttel és/vagy bundás kenyérrel tálalom.
*Ahogy hűl, sűrűsödik, ilyenkor tehetünk még bele egy kevés tejet, ha szükséges
**Édesanyám kizárólag napraforgóolajjal készíti, nálam az olívaolaj az elsőszámú és kedvenc olaj a konyhában a Spanyolországban töltött két és fél év után…
