Az idei tél egyelőre nem örvendeztetett meg minket hóval, csupán egyszer, ami másnapra már csak apró foltokban maradt meg. Áron persze örül ennek, mert nem kell havat lapátolnia, én egy kicsit azért sajnálom, mert nagyon romantikus lenne a hóval borított Bakony, ha leszámítom a közlekedési nehézségeket. Helyette viszont vannak szeles, hideg napok és deres hajnalok….
A hulló levelek és az alacsony szögben sütő napsugarak egyértelműen jelzik, hogy elérkezett az ősz. Vidéken valahogy megváltozik az idő érzékelése, kevésbé hónapokhoz, hetekhez és napokhoz, hanem sokkal inkább a kert ciklusaihoz kötjük, ami olyan, mint egy élő naptár. Szinte hihetetlen, hogy már egy év telt el azóta, hogy megérkeztünk az akkor még üresen kongó…
A falusi élet egyik velejárója az, hogy teljesen átalakult a főzéshez való viszonyom. A kérdés nem az lesz, hogy “mit főzzek ma?” és nem is az, hogy “milyen friss áru van a piacon?”. A főzés azzal kezdődik, hogy kimegyek a kertbe, nézelődöm és gondolkozom. Persze a vidéki életünk első évében nem akartuk túlvállalni magunkat, a…
“Meg akarod nézni, hogy hogyan születik a kisboci?- szegezi nekem a kérdést, Ani, a szomszédom a hét elején és én rögtön rávágom, hogy “persze”, majd elgondolkozom, hogy valóban ilyen bátor vagyok-e. A sors végül úgy hozza, hogy a vidéki életre való rátermettségemet nem kell próbára tenni, a kisboci nélkülem születik meg kora hajnalban. Göndör, barna…
Már régóta vártam a pillanatra, és most elérkezett: a bodzabokraink végre virágozni kezdtek. Olyannyira készültem erre a pillanatra, hogy már egy éve Spanyolországban elkezdtem gyűjteni az üvegeket a bodzaszörphöz, mert a bio tej palackját, amit a málagai piacon vettem, pont alkalmasnak találtam erre a célra. Szóval gondolhatjátok, hogy mennyire szeretem a bodzaszörpöt, illetve mennyire vagyok…
Rövid helyzetjelentés a Bakony szívéből. A május szeszélyes időjárással kezdődött, esővel, széllel és napsütéssel, sokszor óráról-órára váltakozva. A föld hálásan itta be az esőt, a meleg holmik és a gumicsizmák pedig előkerültek a szekrényekből. Ahogy hazafelé tartok, látom, ahogy az idős néni küzd a széllel, kendőt köt a hideg ellen, a férje pedig kalapot nyom…
Melcsi barátnőmről még nem meséltem és épp itt volt az ideje. Melcsi egy nagyon tehetséges fotográfus, akinek különleges érzéke van ahhoz, hogy megragadja a pillanatot és meglássa mindenkiben az Embert. Nem azt, akinek látszani akar az illető, hanem aki ő valójában. Jó néhány évvel ezelőtt találkoztunk először, amikor megkértem, hogy készítsen néhány képet a kis…
Nézem az Anyu által elküldött meglehetősen szűkszavú receptet. Dán kuglófot szeretnék készíteni, gyerekkorom nagy kedvencét. Szerintem sokatoknak nem lesz ismeretlen, ez a recept is szájról-szájra terjedt, de ha valaki meg tudja fejteni, hogy miért éppen dán ez a kuglóf, annak mindenképp jár valamilyen jutalom, legalább egy piros pont. Anyu receptjei is olyanok, mint a Mami…
“Mami, ugye tavasszal kijössz hozzánk és segítesz megcsinálni a veteményest? Te csak ülsz majd a fotelben és adod nekem az instrukciókat.”- kérdezem Mamit reménykedve hónapokon keresztül, amire mindig kitérő választ kapok. “Hát..majd meglátjuk, csak legyen egy kicsit jobb az idő”- mondja Mami mindig, és a hangján érzem, hogy bizonytalankodik. Három hónap különbséggel pontosan ötven év…
Egy olyan vidéki házban megkezdeni az évet, ahol soha sem laktál, egyet jelent azzal, hogy minden nap hoz valami meglepőt és újat. Az egyértelmű, hogy a kertünk nem egy angolkert. Nincs és nem is lesz tökéletes nyírt gyep, szabályos virágoskertek és egyenes, simára döngölt talaj. Nem volt kerttervezője, nincs valódi koncepció, vagy ha volt is,…
Egy négynapos ünnep kiváló alkalom arra, hogy haladjunk a kerti munkálatokkal- gondoljuk merészen és rögtön az ünnep elején betervezünk annyi tennivalót, amennyi bőven elég lenne egy hétre is. Az első nap nagy lendülettel vetjük bele magunkat a gyümölcsfametszés maradványainak eltakarításába. Darabolom komótosan a meggyfa ágait és a vékony gallyakat órákon keresztül azzal a nyugalommal, hogy…
Szeptember végén az almaérés idején értünk haza Spanyolországból Magyarországra. A termés egy része sajnos már a földön feküdt vagy folyamatosan potyogott. A lakásban még a rászáradt festékpöttyöket kapartuk az ablakokról, a padlóról, a cserépkályha ajtaját javítani kellett, a konvektor elromlott, mosogépünk még nem volt. Így amellett, hogy százfelé próbáltunk szaladni, minden nap összeszedtünk annyi almát,…
Vidéki életünk első tavasza kezdődött el. Ugyan egy hete még havazást néztem az ablakon keresztül és szorgalmasan gyújtom be a cserépkályhát reggelente, akár kéz a kézben jár tél és tavasz, mégis egyértelmű jelei vannak a változásnak. Minden nap egy meglepetés. Nem számítottam a kerti bokrok alatt megjelenő hóvirágra. Emlékeimből halvány képeim voltak ugyan, de nem…
Szeretem a reggeleket a mi kis falunkban. Bár híresen rossz kelő vagyok, mégis, mióta ideköltöztünk, már napfelkelte előtt fent vagyok. Van egy kis reggeli rituálém, ami azzal indul, hogy begyújtom újra a cserépkályhát, mert bár a gázkonvektoraink szorgalmasan dolgoznak, azért a kályha adja valóban az “otthon melegét”. Az aprófára jönnek a nagyobb, aztán a még…
A nagymamám szerint egy lakás vagy egy ház akkor válik otthonná, amikor elkezdünk benne főzni. Talán az illatok teszik, amelyek nevetős-beszélgetős eszegetések ígéretét hozzák, vagy az a tény, hogy azáltal, hogy előveszem nagymamám régi gyúródeszkáját, begyúrom a tésztát és a robotgépbe teszem a felvernivalót, életet viszek a térbe. A konyhánk elképesztően kicsi, nincsenek görgőkön guruló fiókok…
