Mesébe illő birsalmát találok a zöldségesnél. Az idei terméssel sok bajom volt, ami rövid időre elvette a kedvemet a további próbálkozástól. Az ajándékba kapott, külsőre hibátlan gyümölcsökből sajnos annyit kellett lefarigcsálni a kukacok és hibás részek miatt, hogy a legutóbbi lekvárfőzésünk Máriával felért egy mazochista társaság klubgyűlésével, de végül a röpke 7 óra alatt 13…
Emlékeztek arra az érzésre, amikor gyerekként leveleket hajkurásztunk az őszi avarban? Néha surrogó hangok közepette rugdostunk és gázoltunk benne, néha a legszebbeket összegyűjtöttük és újságpapír között, vastag, súlyos könyvekkel préseltük le. Volt, hogy ezekből kép készült, néha rajzlap alá raktuk őket és színes zsírkrétákkal satíroztuk, hogy a levelek erezete kirajzolodjon a “művön”. Persze előfordult, hogy…
Több, mint két hónap telt el azóta, mióta Gatát, a cicánkat örökbefogadtuk egy, a valóságban és a lelkemben is dúló vihar után. Az eredetileg tervezett “kinti cica” elméletünk nagyon gyorsan megdőlt, mint ahogy sok más elképzelés is, amit eddig a cicákról és magunkról alkottunk. Ahogyan azt a tapasztalt gazdik már tudják: ahogy mi a négylábúakat…
– Mit szólnál ha megmásznánk egy hegyet és megnéznénk a napfelkeltét?- kérdezem Melcsi barátnőmet, aki bár tudom, hogy a kora reggeli kelés esküdt ellensége, mégis mindenféle őrültségre kapható. – Uh, napfelkeltét? A Bakonyban? Hát jó… Ha van sok kávé, és kapok utána legalább három óra csendes pihenőt a kertetekben egy pokrócon, akkor benne vagyok. –…
Katával beszélgetünk, mesélem neki, hogy birsalmát kaptam ajándékba. “És, mit készítesz belőle?”- kérdezi. “Birsalmasajtot…Képzeld, állítólag nagyon macerás!”- válaszolom lelkesen, felcsillanó szemmel, mintha éppenséggel valami nem várt nyereményről mesélnék. Kata elneveti magát. “ Te vagy az egyetlen, akit ismerek, aki képes ilyen lelkesen beszélni egy macerás konyhai munkáról. És, ennyire szereted a birsalmasajtot?” “Ja, azt hiszem,…
Kosztolányi Dezsővel ellentétben én mostanában nem tintákról, hanem almákról álmodom. Birsalmáról, zöldessárga goldenről és pirosló pogácsaalmáról. Belőlük készült francia almatortákról, Anyu-féle almáspitéről, lekvárról, befőttről és sajtról. Almáról olvasok, almáról konzultálok Mamival, Erzsivel és Máriával és rekeszszám ajándékozom vele az ismerősöket és a családtagokat. A kertünkben négy almafa van, ebből három terem. Mikor három éve beköltöztünk,…
Egész életemben rajongtam a nyárért, de nem olyan régen arra jöttem rá, hogy valójában a kedvenc évszakom az ősz. Némi öniróniával mondhatnám, hogy ez már a korral jár, de számos érvet fel tudok hozni amellett, hogy az ősz a legjobb évszak az évben. Először is, azok a fények… A ferdén érkező hajnali napsugarak szinte aranyszínűvé…
Reggel tejfehér ködben ébredünk. A fény csak árnyéka önmagának, valamiféle derengésben telik az egész nap és úgy tűnik, minden szürke színű lett. Még az emberek hangulata is. Ilyenkor nehezebb észrevenni a szépséget, mint egyébként, pedig igencsak próbálom. Leállok az autóval egy tölgyfa alatt, és abban a pillanatban, ahogy kiszállok, elém pottyan egy levél. Aztán egy…
Az elmúlt hét igencsak eseménydúsan és rengeteg izgalommal telt. Más dolog a blog magam alkotta kis világában hétről-hétre főzni Nektek, más dolog kiállni az egyetem egyik konferenciáján a szakma előtt a gasztronómia szerepéről és az Emlékek Ízéről beszélni, és megint más dolog egy, a kézműves gasztronómiát ünneplő regionális vásáron, a Bakony Expon színpadon kalácsot sütni….
“Eljössz velem Velembe?”- kérdezem Áront szeptember elején, amikor az az ötletem támad, hogy jó lenne egy pár napra kiszakadni a kötelességek, építkezés és teendői listák erdejéből. Valódi erdőre vágyom, őszi színekre, az avar hangjára, Bibit rohangálására, aki teljesen beleolvad a hozzá hasonló színű környezetbe. Mikor kiderül, hogy legkorábban novemberben van szabad időpont, kicsit elszomorodok, mert…
Vasárnap üzenetet kapok a testvéremtől: “ Vettem egy sütőtököt. Te hogy szoktad megsütni?” Miközben a nővéremet ellátom instrukciókkal- aki bár nem sütött még tököt, ámbár gyönyörűséges horgolt tökök kerülnek ki a kezei alól – megrohannak az emlékek. A sült sütőtök akkoriban volt a kedvencem, amikor még a kis francia bisztrómat vezettem a pesti belváros szívében….
Olvastátok Joanne Harris Szederbor című könyvét? A könyvben a hat palack 1975-ös évjáratú gyümölcsbor -bodza, szilva, szeder, málna, földialma és csipkebogyó- szinte életrekel, ahogy újra felbukkannak a főhős, Jay életében. Kuncognak, suttognak, zörögnek, pezsegnek, dülöngélnek és kotyognak, ahogy a történet során lassan egyenként felbontja őket és felidézi gyerekkori emlékeit Földialma Joe-val, a titokzatos öregemberrel, aki…
A házi gesztenyepüré készítés után kedvet kaptam valami más, hasonlóan macerás és munkás recept elkészítéséhez, talán a kihívás izgalma vagy a lendület ragadott magával. Lapozgatva a kézzel írt receptkönyvben, amit Mami, Apu édesanyja hagyott rám, megragadtam a tepertős pogácsa receptjénél. Tekintettel arra, hogy szombaton elutazunk és stílusos utazáshoz pogácsát vinni, és hogy Apu úgyis emlegette, úgy…
A Mindenszentek és a Halottak Napja nálunk nem múlhat el gesztenyepüré nélkül. Talán szokatlanul hangzik ez a párosítás, bár talán érthető is, hogy ilyenkor miért van szükség arra, hogy az ember egy kis édességgel felmelegítse a szívét. Gyerekként a veszteséget nagyon nehezen tudtam feldolgozni, különösen imádott nagypapámét, aki miatt mindig egyre nehezedő szívvel és leszegett fejjel…
A néger kocka gyerekkorunk egyik klasszikusa. Ha valaki esetleg nem ismerné, ez egy kakaós kevert tészta, rajta egy édes-krémes tojáshab végül pedig egy ragacsos kakaós máz. Nem éppen az a sütemény, amelyet bűntudat nélkül ehet meg az ember, de ha kinézek a mostani hideg, esős időre, akkor úgy érzem, erre most pont szüksége van a…
