Reggel 4.40. A lépcsőházból egyre erőteljesebb és türelmetlenebb nyivákolás jelzi, hogy ideje felkelnem. A sötétben lebotorkálok a lépcsőn, kinyitom Gatának az ajtót, aki megkezdi a szokásos reggeli vadászatot. Beleszagolok a levegőbe, ami olyan tiszta, hogy szinte harapni lehet és fázósan magamra húzom a kardigánomat. Áron nem sokkal később ébred, és 5.30-kor kilép a házból, hogy…
Az egyik kedvenc virágom az orgona. Ha kinézek a konyhaablakon, tésztagyúrás, szeletelés vagy mosogatás közben pont az orgonabokrainkra látok. Hálás vagyok Jóska bácsinak és Rózsi néninek, hogy egyszer régen a szomszéd házfal mellé fehér és lila orgonatöveket ültettek. Számomra akkor érkezik meg a tavasz, amikor az orgonaillat belengi a kertet és én kimehetek és vághatok…
Egyszerű fenyőfából készült láda volt a padláson. Rögtön a padlásfeljáróval szemben lett elhelyezve, látszott, hogy örült, aki annak idején felcipelte, hogy a legközelebbi helyen le is rakhatja a súlyos darabot. Évtizedek pora borította, egy vastag repedés volt a tetején, és nyikorgott a zsanér, ahogy kinyitottam. Kincseket nem találtam benne, csak néhány egér- és molyrágta ruhadarabot,…
Ülök a kert közepén és nézem a körülöttem levő csodavilágot, amim olyan, mintha az 1950-es években Disney háttérfestői rajzolták volna Hófehérkének vagy Hamupipőkének. Virágoznak a cseresznyefák és az almafák, zöldbe borult a mirabolán és a csupasz ágak helyett a bodza is szép harsogó zöld leveleket növesztett. A fű sem az a szabályos angolkerti gyep, csúnyán…
Vannak olyan sorszerű találkozások, amikor úgy tűnik, hogy az életünk olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett sakkjátszma. Ugyan a lépéseinket változtathatjuk, de elkerülhetetlen, hogy összekerüljünk minden fontos szereplővel a táblán. Ilyen volt Szakács Niki textiltervezővel való találkozásom is, akinek hála, a blogon mostantól gyakran szerepelnek majd növényi festésű textíliák az ételfotókon, finom textúrát, színt és hangulatot…
Jó néhány hét telt el a legutolsó blogbejegyzésem óta. Néha az volt az érzésem, hogy azonosultam a kertünk gyümölcsfáival: látszólag jelét se mutatják az életnek, de lelki szemeik előtt már látják, hogy milyen szép és finom gyümölcsökkel fognak majd örömet szerezni. Ha éppen nem főztem, vagy fotóztam, akkor a semmibe révedő üveges tekintetemből lehetett sejteni, hogy éppen…
Mindenhol jó, de legjobb otthon- jut eszembe a régi mondás, amikor a 3000 kilométeres út után kiszállunk az autóból. Egy hét alatt keresztül-kasul bejártuk Európát észak-déli irányban és nem is mi lettünk volna, ha a repülés helyett nem a kalandos autókázást választjuk, a hátsó ülésen a legtapasztaltabb világutazó kiskutyával: Beeperrel. Az úticélunk Vejle volt és…
Egyszerűen nem tudok betelni a tavasszal. Sokszor elgondolkodom, hogy hogyan voltam képes 18 évig nagyvárosban élni és gyakorlatilag szinte észre se venni, hogy körülöttem milyen átváltozás zajlik minden egyes évben. “Ez mindig így volt? Elképesztő!”- lelkendeznék minden szembejövőnek, de visszafogom magam. Nyílván ez rajtam kívül mindenkinek teljesen természetes. Rá kell, hogy jöjjek, hogy túl sokáig…
Mami receptkönyvében lapozgatok és egyszercsak megakadok a sós perecnél. Hogyhogy én ezt eddig nem vettem észre?! Rögtön megrohannak az emlékek, a gyereknapok, a körhinták, az állatkerti látogatások, a kisállatvásár, ahol addig könyörögtünk Maminak, amíg hazavihettünk egy fehér hörcsögöt, amit Anyu egérnek nézett…. A vattacukor, a törökméz, ami annyira nem is ízlett, de muszáj volt megkóstolni…
