Állok a kamrában egy fonott kosár alján szomorkodó két maroknyi régi krumpli felett és a sorsukon gondolkozom. Rondák, ráncosak, mint a rinocérosz bőre, kissé puhácskák már, de azon kívül semmi bajuk. Tehetnék egy következő kísérletet új találmányommal, egy sajátos burgonyás lángossal, esetleg kisüthetném rósejbninek, de valahogy egyikhez sincs kedvem.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve félreteszem a kérdést egy rövid időre, és odasétálok ahhoz az asztalhoz, ahol néhány dobozban és táskában Mami dolgait tartom. Mostanában ha tanácstalan vagy kissé elveszett vagyok- nagyobb horderejű dolgok végett, mint egy pár göcsörtös, öreg krumpli- akkor kézbe veszem a dolgait, olvasgatom a jegyzeteit. Megnyugtat, inspirál, és tettekre sarkall. Valamilyen megfejthetetlen okból kifolyólag akárhányszor veszem kézbe a dobozokban fekvő papírokat, jegyzetfüzeteket, könyveket, mindig találok valami újdonságot. Egy irkafüzet sarkába biggyesztett mondást, egy rövid verset, idézetet vagy gondolatot. És esetleg receptet.
Mami szeretett írni, én pedig szeretem a sajátos, könnyen felismerhető zsinórírását, amiben hurkott kötött minden “r” betűre. Mindent több helyre feljegyzett, telefonszámokat, neveket, buszmenetrendet. Több kis apró jegyzetfüzetet tartott magánál, de bármilyen papírdarab, cetli hátulja is megtette, ha valamit le akart írni.
Imákat. Németül vagy magyarul. A citromfű felhasználási lehetőségeit a konyhában. A túrógombóc receptjét, valószínűleg valakitől, aki nagyon finoman tudta készíteni. Számomra ismeretlen emberek címét. Gázóra állást. Egy sok vasat tartalmazó gyógytea keverék összetevőit.
Egy cetli, rajta négy sor:
“Ne feledd a helyet, hol
egykor bölcsőd állt
Idegenben nem találsz
egy másik hazát”
Végül egy gondosan félbehajtott papírt nyitok szét, és egy verset találok benne. Elmosolyodok, pontosan erre volt szükségem, és a felfedezésem ismét tettekre sarkall.
Máris tárcsázom másik Mamimat, Anyu édesanyját, és tőle kérek tanácsot a ráncos krumplik sorsához.
– Csinálj egy jó nudlit, ebből a régi krumpliból lesz igazán jó” – tanácsolja Mami, és rögtön néhány tanáccsal is ellát, amit nem találok meg szakácskönyvekben.
– Én most már nem sodorgatom, egyszerűen csak kis gombócokat gyúrok és kicsit megnyújtom, és még zsemlemorzsába se forgatom, csak egy kis vajon átforgatom… Lecsóval isteni, de úgy magában is. Sőt, ha van annyi krumplid, csinálhatsz kis gombócokat, lefagyasztod, és ha legközelebb vadast vagy valamilyen tejfölös, tejszínes mártásos húst csinálsz, csak előveszed… A Horváth Ilona receptet vedd alapul, azok jó arányok.
Mami különös módon ráérzett a nudli-témára. Mondhatnám akár, hogy nem is emlékszem, mikor ettem utoljára, de ahogy belekóstolok a frissen kifőtt, zsemlemorzsába forgatott nudliba, az emlék pontosan kirajzolódik, az íz pedig ismét elröpít, ezúttal egy sváb alapokon vezetett konyhába. Érzem az illatokat is, látom magam előtt a sárga kredencet, ahogy Mami kihozza a spájból a cukrot és megszórja vele a nudlit, svábul Schupfnudel. (ejtsd: [supfnúlǝ])
A két Mamitól kapott örökségem ebben a pillanatban ismét összeér, én pedig bemegyek a kamrába/spájzba egy üveg házi szilvalekvárért és boldog elégedettséggel állapítom meg, hogy megtaláltam a legközelebbi blogbejegyzés témáját.
Végezetül pedig a vers, amit a gondosan összehajtott papírlapra jegyzett fel Mami. A vers szerzőjére kis nyomozás után rátalálok, nem más, mint Karol Wojtyla, vagyis II. János Pál pápa.
Mosolyod
Mosolyod, mely szívből fakad,
Aranyozza be arcodat!
Mosolyod nem kerül pénzbe,
Mégis sokat ér testvéred szemében.
Gazdagítja azt, aki kapja,
S nem lesz szegényebb az sem, aki adja.
Pillanatig tart csupán,
De örök nyomot hagy maga után.
Senki sem oly gazdag,
Hogy nélkülözni tudná,
És senki sem oly szegény,
Hogy meg nem érdemelné.
Az igaz barátság látható jele,
Hintsd be a világot egészen vele.
Mosolyod: nyugalom a megfáradottnak,
Bátorság a csüggedőnek,
Vigasztalás a szomorkodónak.
Mosolyod értékes, nagyon nagy jó,
De semmiért meg nem vásárolható.
Kölcsönözni nem lehet, ellopni sem,
Mert csak abban a percben van értéke,
Amelyben arcodon megjelen’.
És, ha ezután olyannal találkozol,
Aki nem sugározza a várt mosolyt,
Légy nagylelkű, s a magadét add,
Mert senkinek sincs nagyobb szüksége mosolyra,
Mint annak, aki azt másnak adni nem tudja.
A fotózáshoz használt kézzel szövött, növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik.
instagram.com/textil_szakacsniki
facebook.com/textil.szakacsniki
Burgonyás nudli
Horváth Ilona receptje alapján
Hozzávalók:
600 g burgonya
120 g liszt
1 csapott evőkanál búzadara
20 g sertészsír (Anyu a szilvás gombócnál is esküszik a sertészsírra, így itt is ezt használtam olaj vagy vaj helyett)
1 tojás
1 csipet só
30 g vaj
60 g zsemlemorzsa
fahéjas cukor vagy lekvár, például fahéjas szilva
- A burgonyát sós vízben puhára főzöm, még melegen meghámozom és áttöröm. Hagyom kihűlni.
- A sertészsírt elmorzsolom a liszttel, majd összegyúrom a burgonyával, a tojással, a csipet sóval és a búzadarával. A tésztát nem kell pihentetni.
- Ujjnyi vastagra kinyújtom, kétujjnyi széles csíkokra vágom, majd a csíkokat fél centi vastag metéltekre. Ezután két lehetőségem van: vagy a deszkán egy kis liszten mindegyik csíkon egyet sodrok, vagy a két tenyerem között teszem ugyanezt.
- A vajat megolvasztom egy lábasban, majd megpirítom benne a zsemlemorzsát.
- Vizet forralok, teszek bele egy kávéskanálnyi sót, majd kisebb adagokban addig főzöm a nudlit, amíg feljön a víz felszínére. Szűrőkanállal kiemelem, hideg vizet eresztek rá, gondosan lecsöpögtetem, majd meghengergetem a zsemlemorzsával. Addig járok el így, amíg el nem fogy a nudli.
- Fahéjas cukorral vagy lekvárral tálalom.
