Egy éve egy kellemes nyári napon egy asztalos dolgozott épp nálunk, hogy polcokat szereljen fel a konyhánkban. A napunk Ábellel a szokásos ritmusban telt, egyszerre zajosan és csendesen, látszólag elért teljesítmények nélkül, de mégis megállás nélkül. Egyszer csak bejött az asztalos hozzánk, hogy valami gond van, nem működik a kerti konnektor, és géppel kéne vágnia….
Nemrég kovászos kenyeret sütöttem, három év után először. A kovász a régi. A bizonyos kovász, ami San Fransiscoból Barcelonába, onnan Málagába került egyik pék kezéből a másikba, hogy aztán ajándékba kaphassak belőle egy darabot, amikor búcsút intettem a málagai pékségnek és az ottani életemnek. A kovász 2015-ben átszelte velünk Európát, hogy aztán kikössön ebben a…
Az olvasás és a könyvek iránti szerelem nàlam körülbelül azzal egyidőben kezdődött,hogy megtanultam olvasni. Imádtam végigsimítani a könyvek gerincét a polcon, levenni egyet és beleszagolni. Órákat tudtam a könyvtárban eltölteni, akkor még papír alapú katalógusokat böngészni, a végeláthatatlan sorok között keresgélni. Szerettem, hogy csendben kell lenni, egy introvertált kislánynak egy könyvtár maga volt a paradicsom,…
Reggel 4.40. A lépcsőházból egyre erőteljesebb és türelmetlenebb nyivákolás jelzi, hogy ideje felkelnem. A sötétben lebotorkálok a lépcsőn, kinyitom Gatának az ajtót, aki megkezdi a szokásos reggeli vadászatot. Beleszagolok a levegőbe, ami olyan tiszta, hogy szinte harapni lehet és fázósan magamra húzom a kardigánomat. Áron nem sokkal később ébred, és 5.30-kor kilép a házból, hogy…
Anyuék nem sokkal azelőtt költöztek életük első lakásába, hogy én megszülettem. Egy lakótelepi ház 9. emeletén volt az aprócska lakás, amit Anyu nagy szeretettel rendezett be, hiszen ez volt az első otthonuk. Igaz, nagyon kicsi volt és ha elromlott a lift- ami kezdetben többször előfordult- akkor a bevásárolt élelmiszerrel, a testvéremet kézen fogva, engem pedig…
– Írnod kéne jegyzi meg Áron most már sokadszorra, mindenféle piszkálódás nélkül a hangjában, egyfajta tipikus Áron–féle jelentőségteljes pillantás kíséretében. – Na, de miről írjak ebben a helyzetben? – teszem fel a kérdést kétségbeesetten, majd hozzáteszem– Minden olyan hamisnak és erőltetettnek tűnne…. – Szívből Kicsikém….szívből– válaszolja és rám kacsint. A mai napon írt történetekből írjuk…
Ez a történet már múlt év óta vár arra, hogy elmeséljem. Abban a bakonyi faluban játszódik, ahol a nagymamám született és ahol élünk, habár bármelyik falu lehetne a történet színhelye, ahol olyan emberek élnek, akik számára a hagyományok, a “régi” megőrzése, az értékek átmentése egy következő generáció számára a mindennapok elengedhetetlen része. Ez a kis…
Állok a kamrában a rekeszekbe gyűjtött idei alma felett, és eszembe jut az a történet, amivel gyerekkoromban Anyu a pesszimista és az optimista ember közti különbséget egy szemléletes példán, egy kosár almával magyarázta el. “Tudod, az optimista ember egy kosár almából mindig a legszebbet választja ki”- magyarázta Anyu- Így ő egész életében csak szép almát…
Egy nem mindennapi kalapácsról lesz szó. A nyele fából készült, gondosan finomra csiszolt és lakkozott, olyan kényelmesen marokba simuló, a fej felé kissé elkeskenyedő. A fa sötét, foltokkal, karcolásokkal tarkított, látszik, hogy tudna miről mesélni, ha beszélni tudna. A nyél végére egy gondos kéz egy olyan formát rögzített, amit leginkább egy oldalára fektetett hordóhoz tudnék…
Mami 88. éves lett. A szülinapjait eddig nem igazán szerette, mi viszont ragaszodtunk hozzá minden évben, hogy megünnepeljük. Ő nem örült, hogy már nem tud úgy készülni, a fájós ujjaival nehezen megy a sütés, időnként hosszú üldölgélés után idő kell, hogy a lábai újra bejáratódjanak a járáshoz. – Tudod, Jucuskám, nehéz ám ezt a kort…
A kis házban egy év után végre minden szép lassan a helyére kerül. A kamrában gyülekeznek a lekvárok és befőttek sorban, lassan újabb polcokat kell felszerelnünk, hogy elférjenek. Egy év után végre összeszedtem minden erőmet, és rendet raktam a pincében, ahol egy újabb tisztasági meszelés után majd nyugodt szívvel tárolhatjuk a zöldségeket, gyümölcsöket, borokat és…
Gary Chapman amerikai író elmélete szerint az emberi kapcsolatokban számos félreértés és nehézség a szeretetnyelvekben való különbségből ered. Szerinte ha megismerjük a párunk, barátunk, testvérünk szeretetnyelvét, akkor elindultunk azon az úton, ami egy harmonikus kapcsolathoz vezethet. A cél az, hogy a másik emberét és a saját szeretet-tankunkat rendszeresen feltöltsük élményekkel, gesztusokkal, figyelmességgel, az egymás iránti…
Állok a kamrában egy fonott kosár alján szomorkodó két maroknyi régi krumpli felett és a sorsukon gondolkozom. Rondák, ráncosak, mint a rinocérosz bőre, kissé puhácskák már, de azon kívül semmi bajuk. Tehetnék egy következő kísérletet új találmányommal, egy sajátos burgonyás lángossal, esetleg kisüthetném rósejbninek, de valahogy egyikhez sincs kedvem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve félreteszem a…
Hiába telt el 4 év, mióta a kis házba költöztünk, a 15 évnyi nagyvárosi múlttal a hátam mögött továbbra sem tudom természetesnek tekinteni azt az emberi léptékű életet, ami a kis bakonyi faluban zajlik és nem tudok elég hálás lenni a befogadásért és a sok kedvességért, amit kapunk. Egyik nap egy szép szál tököt, nem…
Mamival, Apu édesanyjával 14 évig egy házban éltünk: Mami a földszinten, mi a tetőtérben, és a délutánokat tanulás előtt és után sokszor töltöttem nála, ha épp nem Maca néninek segítettem állatokat etetni. Kedvenc foglalatosságunk a kártyázás volt, magyar kártyával, amiből a kedvenc lapom- érthetetlen módon- a makk alsó volt, így sokszor a játék kevésbé a…
