Négy cseresznyefa, 3 meggyfa. Hálás vagyok, hogy vannak, hogy szedhetek, hogy másoknak is tudok adni és mindenkit egyre jobban becsülök, aki hivatásszerűen gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Aggódtunk a tetvektől, aztán az esőtől, a betegségektől, aztán a nagy széltől. Utána kihívás, hogy mikor szedjük, hogyan tároljuk, hogy dolgozzuk fel. Viszont határtalan öröm, amikor megtelik a kosár, amikor markolok a termésből, és viszem a konyhába, hogy együk úgy önmagában, salátában, süteményben vagy levesben.
A létrát a fa alá állítom, a karomra fonott kosarat akasztok, a fejembe pedig szalmakalapot nyomok. Na, nem azért, mert stílusos, hanem mert már megtanultam, hogy sokkal praktikusabb, ha a fejemre hulló virágmaradványokat és leveleket nem kell később szedegetni a hajamból. Beeper mindenközben azzal próbál segíteni, hogy a játékát a gyümölccsel szedett kosárba dobja, hátha, akkor nagyobb eséllyel játszom vele szedés helyett. Néha azt szeretném, hogy tudjak repülni és két kéz helyett legyen hat kezem, ugyanis a cseresznyefák legfelsőbb ágain a legszebbek a gyümölcsök. A felső ágakon megmaradó termés beszédtéma lesz a szomszédokkal, Tomi azzal az ötlettel áll elő, hogy ha egyik nap rossz idő lesz, akkor a traktorra felszerelik a kanalat, én belemászom és szedhetem. Tetszik az ötlet, de most erre nem számíthatok, a nap hétágra süt minden nap, nekik dolguk van a szántóföldeken, én pedig rendületlenül rakosgatom a kis létránkat egyik helyről a másikra. Persze közben kóstolgatni is kell, vajon melyik fának a legfinomabb a termése. Vajon a meggy elég érett-e, vagy várjak vele még néhány napot, hogy még édesebb legyen? Persze egy szemből nem lehet dönteni, többet meg kell kóstolni, és ha már párosával sikerült leszedni a meggyet, akkor rögtön a fülemre is akaszthatom, mint régen, gyerekkoromban. A szám és a kezem is lila, de szedem rendületlenül, csak addig állok meg, amíg a létrát a következő helyre költöztetem. Az egyik cseresznyefa termése sárgáspiros, nagymamám úgy hívja, hogy rétescseresznye, feltételezhetően, mert leginkább rétesbe szokták belesütni. 
Utánaolvasok, a hivatalos neve Vega, egy Kanadából származó fajta, ami valószínűleg azért nem terjedt el a piacokon, mert a tárolást, szállítást nem jól viseli. Tibortól megtudom a többi fa történetét is. A három meggyfát ő hozta akkor, amikor megszűnt a faiskola, ahol dolgozott. Egymás után érő fajták, így folyamatosan lehet szedni. Az egyik cseresznyét vad tőre oltották, kicsit kesernyés a termése, és sokszor kukacos is. “Nem baj az végül is, annyi hús kell”- teszi hozzá hamiskás mosollyal. Igazat adok neki, mert a szemek sötétpirosak ,fényesek, ropogósak, hívogatóak, tehát kóstolgatom és megállapítom, hogy nem is rossz. A másik, magasabb fa nagyon jó fajta, ellenálló, viszont alsó ágai nincsenek és a kert ott kezd igazán lejtőssé válni, így ha a létrát melléállítom, rögtön eldől, vele együtt én is. Azért néhány szemet sikerült szedni, ami leggyorsabban a számban landol. Meg kéne fiatalítani ezt a fát is, talán jövőre sort tudunk rá keríteni.
Tele a kosár, én pedig arra gondolok, hogy mennyi mindent lehet készíteni belőle: dzsemet, kompótot, szörpöt, pitét és rétest…Viszont most leginkább egy friss, könnyű és gyors gyümölcslevesre vágyom, ami tíz percet percet vesz igénybe, meg annyi időt, ameddig lehűtöm.
Egy tál jéghideg gyümölcsleves…Nem is kell más a tökéletes boldogsághoz. Esetleg csak egy valami: egy meggypár, amit a fülemre akaszthatok, fülbevaló gyanánt.
Gyümölcsleves meggyből, cseresznyéből
Hozzávalók:
500 g gyümölcs cseresznye, meggy, málna, de bármilyen gyümölcccsel finom (alma, körte, eper, ribizli, szeder…)
80 g cukor
annyi víz , hogy bőven ellepje a gyümölcsöt
4-5 szem szegfüszeg,
1 kis darab fahéj,
1 kis darab vaníliarúd
2 tk. liszt,
1 tk.vaniliás pudingpor
150 ml tejszín
1 citrom leve
A gyümölcsöt a cukorral és a fűszerekkel annyi hideg vízben teszem fel főni, amennyi ellepi. Azokat a gyümölcsöket, amelyek kevesebb főzést igényelnek (málna, eper), majd csak a legvégén pottyantom bele. Forrástól számítva 5 percig főzöm, majd a tejszínt csomómentesre keverem a liszttel és a pudingporral és állandó keverés közben beleöntöm a levesbe. Hozzádobom a puhább gyümölcsöket és pár percig még főzöm, hogy kissé besűrűsödjön. Ha kész, leveszem a tűzhelyről, beleöntöm a frissen facsart citromlevet, attól kapja gyönyörű, rózsaszínes árnyalatát.
