mágnás pite kicsit másképp az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

Egy hét kihívásokkal és mágnás pite

Az elmúlt hét igencsak eseménydúsan és rengeteg izgalommal telt. Más dolog a blog magam alkotta kis világában hétről-hétre főzni Nektek, más dolog kiállni az egyetem egyik konferenciáján a szakma előtt a gasztronómia szerepéről és az Emlékek Ízéről beszélni, és megint más dolog egy, a kézműves gasztronómiát ünneplő regionális vásáron, a Bakony Expon színpadon kalácsot sütni.
Ha pedig ezen események egy héten belül történnek, akkor az finoman szólva igencsak izgalmas, és amit előtte érzek, az leginkább egy szóval fejezhető ki: pánik. Az izgulást már jó előre, hetekkel korábban elkezdem, biztos, ami biztos alapon, majd az eseményt megelőző pár napban ezt már az egekig fokozom. Olyan vagyok, mint egy versenyló, akinek felrakták a szemellenzőt, vágtázok a cél irányába, gyártom a prezentációt, megsütöm, majd újrasütöm a kalácsot, amit a színpadra szánok, jegyzeteket, listákat írok, este ezzel fekszem és reggel ezzel kelek, erről is álmodom.

Végül elérkeznek a kihívások, egyik mérföldkő a másik után, majd utólag minden már csak egy-egy felvillanó pillanat sorának tűnik.

Amikor az egyetemen egy angol professzor odajön az előadásom végén és boldogan meséli, hogy az általam forrásként feltünetett egyik tanulmány szerzője a legjobb barátja, és megkér, hadd küldje el neki a prezentációmat.

Amikor Áron pontban reggel 10-kor megjelenik a műteremnél, hogy az eszközeimet, az alapanyagokat és a frissen sült kalácsot lesegítse a kocsihoz és elkísérjen az Expora. Ahogy mindig, hozza magával azt a mosolyát, ami még a legnagyobb katasztrófában is segít kisimítani a ráncaimat.

Családom tagjai, akik testületileg helyet foglalnak a szalmabálából kialakított nézőtér első sorában, hogy drukkoljanak nekem.

Ili néni, a nagymamám szomszédja, aki megkéri a lányát, hozza ki az Expo-ra, mert látott az újságban. Mikor Ili néni- akivel több, mint 50 évet töltöttek el szomszédságban- megszorítja a kezem és elmondja, hogy büszke rám, akkor egy kicsit olyan, mintha Mami is ott lenne.

Ica, akinek a nagymamája megsárgult, foltokkal pettyezett receptfüzetéből sütöm a burgonyás kalácsot, és akinek már nincs időm szólni, hogy mit tervezek. Az élet úgy hozza, hogy épp abban a pillanatban látogat a rendezvényre, amikor elkezdem a keverést-kavarást, és pont elcsípi, hogy róla mesélek. A meglepetés és öröm keveréke, amikor később olvasom az üzenetét, és látom a titokban készített képeket.

A biztonsági őrök, akik segítenek, hogy a pakoláshoz a legközelebb álhassunk meg, és akik, miután kiderül, hogy mit készítek, megkérdezik, hogy “Ugye, kaphatunk kóstolót?” (Remélem, ízlett!)

A gyerekek, akik pici kezükben a szalvétával várják, hogy kalácsot szeljek nekik.

A mosolyok, a kedves bíztató szavak és meleg ölelések.

Emlékek, ízekre felfűzve.

Ezen a héten egy másik, emlékeket ébresztő receptet hozok Nektek Mami kézzel írt szakácskönyvéből: mágnás pitét. Talán sokatok előtt nem ismeretlen, ez amolyan igazi klasszikus, főleg sváb családokban, ahol nem hiányozhatott a diófa a gyümölcsöskertből. Mami biztos nem bánja, hogy kicsit módosítok a receptjén, lecsökkentem a sütőpor mennyiségét, adok hozzá egy csipet sót és a dió egy részét durvára vágva teszem a töltelékbe. A szokványos formától is eltérek, tepsi helyett kis kerek tortaformákat használok, épp hét darab lesz az eredeti mennyiségből. Omlós a tésztaalap, roppan a dió és éppen megfelelően ragacsos a tojáshab.

Talán a feltóduló emlékek teszik, de mikor beleharapok az első szeletbe, arra gondolok, hogy mégiscsak megéri az álmaink után indulni. Még akkor is, ha közben olyan rettegett ellenségekkel kell megharcolnom, mint a félelem, a bizonytalanság, és egy rendkívül szigorú és néha könyörtelen kritikus, aki nem más, mint saját magam.mágnás pite kicsit másképp az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

Mágnás pite

Hozzávalók:

A tésztához:
300 g liszt
150 g vaj
100 g porcukor
1 tojás
1 teáskanál sütőpor
1 citrom leve és héja
1 csipet só
1 csomag vaníliás cukor

A töltelékhez:
200 g porcukor
2 tojás szétválasztva
100 g darált dió
50 g dió durvára aprítva
7 evőkanál baracklekvár

kevés vaj a forma kenéséhez

A lisztet összekeverem a sóval és a sütőporral, elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a porcukrot, a vaníliás cukrot, majd a tojással, a citrom levével és héjával sima tésztává gyúrom. Fél órát a hűtőben pihentetem.
A sütőt előmelegítem 180 fokra. 7 db 12 cm átmérőjű kivehető aljú tortaformát kivajazok. A tésztát első körben 6 egyenlő részre osztom, a leesőkből fogom majd összegyúrni a hetediket. Minden tésztagolyót vékonyra nyújtok és kibélelem óvatosan a formákat. A kilógó részt levágom. Megszurkálom villával, megkenem lekvárral. A porcukrot a tojássárgájával felverem (ne ijedjünk meg, hogy morzsalékos lesz), hozzáadom a darált diót, majd a kemény habbá vert tojásfehérjét óvatosan beleforgatom. A lekvár tetejére elosztom a dióhabot (hagyok a hetedikre!) , megszórom a durvára vágott dióval és a megmaradt tésztával berácsozom. A megmaradt tésztával kibélelem az utolsó formát. Az előmelegített sütőben 30 perc alatt készre sütöm. Kicsit hagyom kihűlni, majd kiemelem a formából.

mágnás pite kicsit másképp az Emlékek Íze konyhájából www.emlekekize.hu

 

Neubauer Judit

Hozzászólás írása

Kapcsolódó bejegyzések

AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL

Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!

Az Emlékek Íze konyhájából a postafiókodba