A tökéletes palacsinta nyomában

“ Főztem gulyáslevest. Keversz be hozzá palacsintát?- jön útközben a rövid üzenet Anyutól, én pedig smsfordultával válaszolom, hogy persze, és hogy sietek.
Miközben tíz perc alatt összeállítom a tésztát francia recept alapján, ahogy annak idején tanultam, az jut eszembe, hogy el kéne sajátítanom a palacsintát, ahogy Mami készíti. Lehetne persze úgy gondolóformán, de én francia séfek keze alatt nevelkedtem és ők mindent mérnek, legyen szó akár főzésről, vagy sütésről. És bár a francia crêpe arányai beváltak és kifogástalan eredményt garantálnak, mégiscsak nekem Mami palacsintája a non plus ultra. Tökéletes, hólyagos, egyenletesen pettyezett, hajszálvékony. Ahogy a nagykönyvben meg van írva.

Mami palacsintái iránti rajongásom gimnazista koromban kezdődött, amikor azt a felbecsülhetetlen ajándékot kaptam az élettől, hogy nála ebédelhettem minden nap iskola után. Meglehetősen válogatós gyerek voltam, amit 14 éves koromra sikerült olyan képességgé fejleszteni, hogy gyakorlatilag megszűnt az éhségérzetem, amint olyan ételt raktak elém, amivel látvány és illat alapján nem szimpatizáltam. Így a gimnázium menzai kínálatában tulajdonképpen minden. Számomra ez nem jelentett különösebb problémát- a gyerekek nyílván időnként fénnyel táplálkoznak- Anyu viszont növekvő aggodalommal figyelte, ahogy egyre soványabb vagyok. Mami mentette meg a helyzetet, felajánlotta, hogy ebédelhetek nála, akkor még nem tudva, hogy ezzel milyen felejthetetlen emlékeket szerez mindkettőnk számára. Fél 2-kor elindultam minden nap a suliból és negyed óra séta után már bele is szagolhattam az előszobában a konyhából kiáramló reményt keltő illatokba.
“ Palacsinta lesz? ”- kérdeztem elragadtatottan igen gyakran, mert Mami egy idő után rájött, hogy az mindig sikert arat. Az volt. “Leves is van?- folytattam a kérdessort gyanakodva, mire jött Mami csilingelő válasza. “Igen, de csak kicsi és nagyon finom!”
És én, az igazán keményfejű, válogatós gyerek, végül megettem a kicsi de finom levest, a főzeléket, a pörköltet, bármit, amit Mami főzött. Cserébe az egyezségünk részeként előételként megehettem egy palacsintát, úgy, ahogy épp Mami kicsúsztatta a serpenyőből, töltelék nélkül.

Húsz év telt el azóta és én Mamival beszélek telefonon.
“Mamikám, megtanítanál palacsintát sütni, úgy, ahogy Te csinálod?”
“Hát Juditkám, tudsz Te biztos palacsintát sütni…- válaszolja Mami meglepetten.
“Tudok, persze, de az nem olyan…azt a bizonyosat szeretném megtanulni”- és eszembe jutnak az iskolás évek.
“De hát annak nincs receptje…”- bizonytalanodik el Mami.
“Majd most lesz Mamikám”- nevetem el magamat- “mert szépen lemérek mindent mérlegen, amit Te úgy gondolóformán öntesz.”
Mami is elneveti magát és megbeszéljük, hogy másnap 11-kor vár egy főzőiskolai órára. Persze az én nagymamám 86 évesen sem hazudtolja meg önmagát: ha már ott vagyok, akkor együtt készítünk egy rakott krumplit zöldséges verzióban, bekeverjük a palacsintatésztát és közösen megálmodunk egy receptet maradék kekszmorzsából, almából és tojásfehérjéből. Megterítek, megesszük a rakott krumplit, kostólgatjuk a frissen kisült – minek is nevezzem- almás puffancsot…tallért…illetve kekszet és a nagy tesztelés és beszélgetés közepette majdnem elfeledkezünk a palacsintáról…De csak majdnem.
A palacsinta- bár én kevertem össze Mami vigyázó szeme mellett- pontosan olyan lett. Nem tudom elmagyarázni. Tökéletes. Baracklekvárral töltjük meg és azzal a lelki békével és megnyugvással tüntetem el őket egymás után- akárcsak húsz évvel ezelőtt- hogy sok minden változhatott azóta, sőt, néha fejük tetejére álltak is a dolgok, de egy valami még mindig ugyanolyan.
Mami palacsintája.

Mami palacsintája

Hozzávalók:
1 tojás
20 g kristálycukor
1 csipet só
250 g liszt
350 ml szódavíz vagy szénsavas ásványvíz
100 ml tej
napraforgóolaj a kenéshez

A tojást, a kristálycukrot és a sót összekeverem egy habverő segítségével (nem kell, hogy habos legyen), majd hozzáöntöm a lisztet, a szódavizet és a tejet és csomómentesre kikeverem. Hűtőbe teszem, lehetőleg néhány órára, de legalább húsz percre. Mami szerint akkor a legfinomabb, ha egy éjszakát áll. A serpenyőt beecsetelem egy kevés olajjal, és eloszlatok benne egy merőkanálnyi tésztát. Amint a teteje megszilárdul, akkor jön Mami titka. Az ecsettel kicsit bepöttyözi a tetejét, mielőtt megfordítja, így szebben sül. Egy lapáttal, vagy egy dobással megfordítom a palacsintát és még egy percig sütöm.A következő palacsinta előtt, épphogy egy picit megolajozom ismét a serpenyőt és folytatom a sütést.