Ülök a kert közepén és nézem a körülöttem levő csodavilágot, amim olyan, mintha az 1950-es években Disney háttérfestői rajzolták volna Hófehérkének vagy Hamupipőkének. Virágoznak a cseresznyefák és az almafák, zöldbe borult a mirabolán és a csupasz ágak helyett a bodza is szép harsogó zöld leveleket növesztett. A fű sem az a szabályos angolkerti gyep, csúnyán azt mondhatnánk, hogy gazos, de szerintem inkább a tökéletes falusi kert. A fűszálak között fehér, sárga és lila pöttyökkel, pitypanggal, százszorszéppel, és egy nagyon helyes számomra ismeretlen lila virágú gyomnövénnyel. Itt-ott vadkakukkfű nyílik, helyenként pedig cickafark bújik meg a lóhere levelei mellett.
Gyerekkoromban nagyon szerettem a pitypangot, és ez a szimpátia azóta is töretlen.
A vonzalom talán egyik kedvenc meséskönyvemmel indult, aminek főszereplőjét, egy hiú oroszlánt Pitypangnak hívtak, aki elhatározta, hogy egy divatmagazinban lefotózott szőrbodorított oroszlánra szeretne hasonlítani.
A pitypangnak köszönhetem az első és talán utolsó virágkoszorúkat a fejemen, amit Anyu font nekem, amikor elvitt minket a Szerelem-szigetnek nevezett veszprémi parkba, egy játszótérre. A fejünkön koszorúval szaladtunk tovább hintázni és a farönkökre felmászni és ez a nap azóta is a legszebb emlékeim egyike.
Szerettem és a mai napig szeretem elfújni a magjait, és figyelni, ahogy a kis ejtőernyők messzire szállnak és közben azon gondolkodom, hogy vajon hol fognak kikötni.
Még az se vette el a kedvemet a pitypangtól, hogy Apu ádáz ellenségként kezelte őket, és szünidei feladatnak azt kaptuk, hogy vékony késsel gyökerestül kellett eltávolítanunk a növényeket a gyepből.
Akkor még nem tudtam, amit most tudok, hogy a pitypangot meg lehet enni. Nemcsak a levelét, hanem a gyökerét és a virágát is, ráadásul nem csak ehető, hanem gyógyít is. Amikor pedig arról olvastam, hogy a pitypangból mézet lehet csinálni, akkor tudtam, hogy a blogban feltétlenül helyet kell kapnia a pitypangnak és a pitypangméznek.
A pitypangméz elkészítésének több változatát is megtaláltam, habár többségében nem magyar könyvekben. Feltételezem, hogy ez a tudás, annak gyakorlása és átadása ösztönösen, családon belül történt, talán mindenki tudta, így nem tartották fontosnak leírni.
Maria Treben könyvében előfőzi, majd egy éjszakán át áztatja a virágfejeket, majd másnap nagyon lassan, egész napon át lassú tűzön sziruppá főzi. Radics László kiváló “Ételek erdő, mező növényeiből” című 1990-es kiadású könyvében- amit Máriától kaptam ajándékba- kihagyja az áztatást, és a főzési időre csupán annyit ír, hogy szirupos, nyúlós állagot kell elérni.
Végül Gerda Holzmann “Gesunde Wildkräuter aus meinem Garten” című könyvéből merítek még egy kis adalékot, és így készül el életem első pitypangméze.
Csodálatos, borostyánszínű mézet töltök a palackokba és szinte hihetetlen, hogy elég volt ehhez kimenni sétálni a kertbe és fél óra alatt megszedni a kosarat.
Mostantól- ha ez egyáltalán lehetséges- még jobban fogom szeretni a pitypangot.
Nézni, fújni, koszorút fonni belőle… és legfőképpen megenni.
Pitypangméz
Hozzávalók:
4 marék pitypangvirág
2 liter víz
750 g kristálycukor
750 g nádcukor
2 citrom leve
A virágfejeket folyó vízben megmosom (nem áztatom) és a vízben felteszem főni. Forrástól számított 30 percig főzöm, leszűröm, a virágfejekből gondosan kinyomkodom a vizet, majd a citrom levével és a cukorral időnként átkeverve 2-3 óráig főzöm. Még forrón tiszta üvegekbe töltöm és lezárom. Sötét és hűvös helyen tárolom.
Az első pitypangméz tapasztalatai:
Fontos, hogy a pitypangot forgalmas utaktól távol, olyan helyen szedjük, ahol biztosan nem használnak permetezőszereket.
Gerda Holzmann főzési időnek körülbelül 2 órát határozott meg. Én tovább főztem, körülbelül 3 órát, mert vártam a Radics László által írt nyúlós, szirupos állagot, de ez a pillanat nem akart elérkezni. Végül üvegekbe töltöttem és vártam, míg kihűlt, addigra viszont tökéletes méz állagra keményedett.
Maria Treben nyers cukrot használ, a többi recept sima kristálycukrot írt, én végül kristálycukrot és nádcukrot használtam fele-fele arányban.
A pitypangmézet mézként használhatjuk, kenyérre kenve, reggelire, vagy pedig szörpként fogyasztjhatjuk vízzel higítva. Számomra szörpként önmagában túl édes, még a sziruphoz adott citromlé ellenére is, így én a szörphöz is öntöttem egy kis frissen facsart citromlevet.
A szirupot érdemes egy kevés meleg vízzel feloldani, és aztán felönteni szódavízzel és pottyantani bele egy pár jégkockát, amibe akár előzetesen pitypangvirágot is tehetünk.
A fotózáshoz használt kézzel szövött, növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik.
instagram.com/textil_szakacsniki
facebook.com/textil.szakacsniki
