A kis házban egy év után végre minden szép lassan a helyére kerül. A kamrában gyülekeznek a lekvárok és befőttek sorban, lassan újabb polcokat kell felszerelnünk, hogy elférjenek. Egy év után végre összeszedtem minden erőmet, és rendet raktam a pincében, ahol egy újabb tisztasági meszelés után majd nyugodt szívvel tárolhatjuk a zöldségeket, gyümölcsöket, borokat és szörpöket. A demizsonokat felhordtam, lemostam őket, és lehántottam róluk a megfáradt és szakadt fonatot, hogy aztán minden nap előrukkoljunk újabb és újabb kreatív ötlettel, hogy mire fogjuk használni őket.
A fáskamrából származó két ablaktábla falra szerelt rendhagyó fotóalbum lesz, az ötvenéves, szakadt ágytakaróból és terítőből párnákat varrok, amelyek színe tökéletesen harmonizál a visszacsiszolt tálalószekrény előbukkanó eredeti zöld színével. A nyári konyha ajtaja szintén csiszolásra vár, “ő” előszoba fal lesz majd egyszer, a két régi véndő egyikéből valószínűleg tárolóedény, esetleg dohányzóasztalka, az ötlet egyelőre kidolgozás alatt áll.
Közben minden nap tanulok valamit, hála annak, hogy a falubeliek önzetlenül és nagylelkűen osztják meg a tapasztalataikat velem. A 93 éves Eszti néninek hála a szomszéd Anitól kapott gumós begónia tele van virágokkal, mert megtanultam, hogy kizárólag alulról szabad öntözni. A lépcsőnk tele van az Eszti néni által bujtatott muskátlival, terézvirággal, kövirózsával. A házunk eredeti tulajdonosai, a nagymamám testvére és férje jó barátai voltak. “Öröm nekem, hogy drága barátném, Rózsika házába adhatok virágot”, mondja.
Tiboréknak hála csomóban lógnak a kaprok a kamrában, amit majd szépen lemorzsolok, Hédinek köszönhetően pedig száradó levendulacsokrok díszitik a konyhánkat. Sokadik körben sütöm meg Terike szilvás lepényét, ami majd az engedélyével hamarosan a blogon is fel fog bukkanni. Erika egyik nap egy különleges húspogácsa titkos receptjével lep meg, egy gondosan megcímzett borítékban, a postaládánkba csempészve, hogy ezzel a reggeli indítással aztán az egész napomat bearanyozza.
Cukkinit kapok, amiből leves készül, és egy szép fej patisszont, aztán még egyet.
Nincs is kérdés, hogy mi is fog belőle készülni.
A patisszon gyerekkoromban nagymamám hétvégi telkéről, a Veszprém közeli Csatár-hegyről származott. Bevallom, akkoriban inkább csak egy, Mami kedvéért megtűrt második volt, a valódi kedvenc, a rántott sajt mellett. Mami a patisszont mindig együtt sütötte a sajttal, hogy így próbálja megkedveltetni velünk a zöldségeket, és ennyi év távlatából belátom, hogy sikerült is neki. A rántott sajt iránt ugyan a testvéremmel együtt gyerekkorunk óta sosem lankadó szenvedélyt táplálunk, de szép lassan a patisszon is kedvenccé vált. Emlékszem, ahogy Mami süti a sajtot, bosszankodik, hogy kifolyik, mi pedig boldogan rágjuk a többségében panírt, kisebb részben sajtot, és boldogok vagyunk. Imádtuk, hogy nyúlik, imádtuk a tartár mártásba tunkolni és azt, amennyire tökéletesen kiegészítette a petrezselymes rizs, vagy éppen rizibizi, aminek köze sem volt egy szimplán főtt rizshez.
Akármilyen egyszerű étel is a rántott patisszon, mégiscsak fotóért kiált különleges csillag formája, hófehér héja. Természetesen úgy döntök, hogy ha már panírozok, akkor néhány szelet sajtot is vágok hozzá, és megosztom Veletek Anyu verhetetlen rizsköretének receptjét, amibe kerül egy kis dinsztelt hagyma és petrezselyem is.
Mert mégiscsak a legegyszerűbb dolgok a legjobbak a világon.
A fotózáshoz használt kézzel szövött, növényi festésű textilek @textil_szakacsniki /Szakács Niki keze munkáját dicsérik.
instagram.com/textil_szakacsniki
facebook.com/textil.szakacsniki
Rántott patisszon petrezselymes rizzsel
A rizskörethez, ahogy Anyu készíti:
200 g rizs (30-40 g rizs fejenként, viszont a maradék tökéletes a lecsóhoz, ami épp aktuális még)
400 ml forró víz
1 kis fej vöröshagyma
1 csokor petrezselyem
só
kevés napraforgó- vagy olívaolaj
A vöröshagymát meghámozom és apróra vágom. A rizst megmosom, leszűröm. Egy fazékban kevés olajat hevítek, rádobom a hagymát, megsózom és fedő alatt közepes lángon dinsztelem, amíg aranysárga lesz. Hozzáadom a rizst és megfuttatom, amíg üveges lesz, felöntöm a kétszeres mennyiségű lobogó forró vízzel, ízlés szerint sózom, lefedem, és közepes lángon még egy kicsit rotyogtatom. Amikor a víz nagy részét elfőtte, akkor gáztűzhelyen a forró platnin, vagy kerámilap esetén a legalacsonyabb fokozaton, egy idő után pedig teljesen kikapcsolva, a még meleg lapon hagyom párolódni. Apróra vágom a petrezselymet, és villával óvatosan belekeverem.
A rántott patisszonhoz/sajthoz:
1 db közepes patisszon/tetszőleges sajtdarabok (kb. 1-1,5 cm vastagra vágva)
2 tojás
liszt
zsemlemorzsa
tojásonként 1 csipet só
napraforgóolaj a sütéshez
A patiszont megmosom, gerezdekre vágom, úgy könnyebb meghámozni. A panírozáshoz három tányért készítek elő, a tojást felverem a két csipet sóval.
A panírozásnál a szokott módon járok el, a sajtot a zsemlemorzsa után még egyszer beleteszem a tojásba, aztán a zsemlemorzsát úgy, hogy mindkét alkalommal alaposan rányomkodom a bundát.
Annyi olajat töltök egy lábasba, hogy úszni tudjanak a sajtok. Forró olajban kisütöm a sajtot és a patiszont, megfordítva egy villával, amikor egy oldala már megpirult. Papírtörlővel borított tányérral szedem.
Javaslatok:
- Nem a reklám helye, de a Penny Market gouda sajtja nem folyt ki, ami csodálatos meglepetés volt néhány elég rosszul sikerült próbálkozás után.
- A nagymamám bevált módszerét alkalmazva egy kisebb lábasban sütöm a rántott dolgokat, ha csak ketten vagyunk. Így ugyan némileg tovább tart, de kevesebb olajat kell használnom.
- A sajthoz nem nyúlok hozzá sütés közben, egészen addig, amíg biztosan megpirult az egyik oldal. A türelmetlenségem miatt volt, hogy kilyukasztottam már az egyébként bíztató külsejű sajtdarab panírját.
