
Ülök a kedvenc helyemen a bejárati ajtó előtti lépcsőn, hallgatom, ahogy a cseresznyefáról halk zizzenéssel földet érnek a lehullott falevelek és közben lapátos sütit rágcsálgatok, amit tegnap Mamival sütöttünk. Ez a csendes idill egészen…
A hulló levelek és az alacsony szögben sütő napsugarak egyértelműen jelzik, hogy elérkezett az ősz. Vidéken valahogy megváltozik az idő érzékelése, kevésbé hónapokhoz, hetekhez és napokhoz, hanem sokkal inkább a kert ciklusaihoz kötjük, ami…
Minden héten, amikor a blogbejegyzésre készülök, érkezik valahonnan inspiráció a témát illetően. Vagy a kert adja az alapanyagot, vagy látszólag véletlenül szóba kerül egy étel, esetleg csak egyszerűen valamit szívesen ennék. Ezen a héten…
Idén nincs túl sok szilvánk, az eső nem tett jót neki, mindenki panaszkodik a környéken. Annak is kukacos és penészes, aki permetez, annak is, aki nem. Mi az utóbbi csapathoz tartozunk és egyáltalán nem…
Szederkrémes gyümölcstortát készítek. Egy könnyű piskóta fölött lágy gyümölcsös krém, nem is akármiből: erdei szederből. Persze kimehettem volna a piacra venni egy doboz szedret, de így sokkal izgalmasabb és kalandosabb, nem beszélve arról a…
Ezzel a blogbejegyzéssel szó szerint és átvitt értelemben is “belecsapok a lecsóba”, ugyanis ez az az étel, amely talán az egyik legvitatottabb a magyar konyhában. Mindenki másképp csinálja, másképp szereti és mindenki a saját…
Korán reggel kelünk és elindulunk Beeperrel sétálni. Szeretem ezeket a korai órákat, ha szerencsénk van, akkor az utca kutyái még alszanak és nem kell hangos csaholás közepette haladnunk az erdő felé. Virágoskerteket és gyümölcsösöket…
A forró nyári hetek után jól esnek a záporral, viharokkal tarkított hűvösebb napok. A kiszáradt fű újra zöldellni kezd, nem kell kannaszámra hordanom a vizet a paradicsomhoz és a levegőnek is egészen más illata…
A gofri számomra mindig egy különleges édesség volt. Talán azért, mert gyerekként tetszett a formája, talán mert különlegesnek találtam, hogy nem a sütőből kerül ki, hanem külön eszközt használunk hozzá, vagy egész egyszerűen azért,…
A falusi élet egyik velejárója az, hogy teljesen átalakult a főzéshez való viszonyom. A kérdés nem az lesz, hogy “mit főzzek ma?” és nem is az, hogy “milyen friss áru van a piacon?”. A…
Pepi.
Mi így hívtuk egész gyerekkoromban, elképzelésem sincs, hogy hogyan keletkezett ez a név, mindenesetre sokáig nem tudtam, hogy valójában tejbegrízt eszem. Talán túl egyszerű. Talán nem divatos. És talán nem a gasztronómia csúcsa.
Viszont a…
A gyümölcsszedés nem veszélytelen mutatvány, különösen akkor, ha az ember alacsonynak született és nincsenek egyelőre megfelelő, bevált eszközei és módszerei. A sok napsütésnek hála a hét elejére a cseresznye után a meggy érett meg,…
Négy cseresznyefa, 3 meggyfa. Hálás vagyok, hogy vannak, hogy szedhetek, hogy másoknak is tudok adni és mindenkit egyre jobban becsülök, aki hivatásszerűen gyümölcstermesztéssel foglalkozik. Aggódtunk a tetvektől, aztán az esőtől, a betegségektől, aztán a…
“Meg akarod nézni, hogy hogyan születik a kisboci?- szegezi nekem a kérdést, Ani, a szomszédom a hét elején és én rögtön rávágom, hogy “persze”, majd elgondolkozom, hogy valóban ilyen bátor vagyok-e. A sors végül…
Közeledik a 35. szülinapom. Kicsit misztikus ez a szám, talán mert kerek, vagy talán a súlya miatt, amit társítok hozzá. Optimista hozzáállással azt feltételezem, hogy 100 évig fogok élni- legalábbis tervem annyi van, hogy…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!