“Édes kis Nusikám!”
Remélem, már nem vagy beteg. Látod milyen kedves ez a Klári írt neked.
Ha csak tudsz írjál nekem.
Sokszor csókol
Lili
1927. V/22. “
Ezek a sorok állnak azon a képeslapon, amire egy évtizeddel ezelőtt bukkantam rá egy antikváriumban több doboznyi régi képeslap között és valahogy nem akaródzott visszatenni a többi közé. A képeslap azóta is kedvenc, számtalanszor elővettem, forgattam, nézegettem, olvasgattam, két okból is.
Egyrészt mert egy amolyan igazi, békebeli teadélutánt ábrázol gőzölgő teával, süteménnyel, virággal és gyümölcstállal. Szeretem végigfuttatni a szemem a kép minden apró részletén. A porcelán csészék herendi porcelánnak, Apponyi-mintájúnak tűnnek, a falon egy festmény, a gyümölcstálban szőlő, körte és alma. A torta leginkább gyümölcstortának tűnik, a teáskanna gőzölög, de furcsa módon a kanál a csészékben van, pedig még nem töltötték ki a teát. A csészék mellett textilszalvéta, evőeszközök hanyagul ráhelyezve, mintha a vendégek már türelmetlenül várnák, hogy a süteményt felszeleteljék.
A másik ok, amiért a képeslap a kedvencem, mert van benne egy apró de megfejthetetlen rejtély. A címzett a békéscsabai Fogolyán Nusika, akiről megtudjuk, hogy betegeskedett. Barátnője, Lili írja neki a képeslapot és megemlíti Klárit, aki írt neki, viszont a lap képes oldalán csupán egy rövid üzenet olvasható: “Javulást kíván Gizi”. A bélyeg mellett bal oldalon Fogolyán Ella neve szerepel. Nem tudom, hova és mit írhatott Klári, ha a képeslapot bélyeggel adták fel, hogy ki Gizi és hogy vajon miért szerepel Ella neve is a lapon, mindenesetre ez az üzenet nagy utat járhatott be azóta, hogy 1927-ben Lili Budapesten postára adta, a betegeskedő Nusika átvette Békéscsabán, majd az én kezemben kötött ki egy budapesti antikváriumban egy hideg, sötét, téli napon. 
A képeslappal együtt Sárosi Bella Házi cukrászat című könyve is a táskámban landolt aznap, amiből már kóstolhattátok a földieper-puncs receptjét. A régi könyvekben mindig figyelem azokat a recepteket, amelyeknél megjegyzést tettek, bekarikáztak vagy átírtak valamit az előző tulajdonosok. Mintha üzenetek lennének a múltból. Így bukkanok rá a Sacher torta receptje mellett egy ceruzával bevésett megjegyzésre: “Nagyon finom!”.
Bárki is hagyta az üzenetet, engem meggyőzött. Megsaccolom, hogy mennyi lehet a receptben írt egy szeletnyi csokoládé, a nyári baracklekvárral- amit Anyuval 30 kiló barackból főztünk 11 óra alatt- szépen megkenem a keresztben kettészelt csokoládés piskótát, végül a csokoládémázzal végigcsorgatom.
Majd egy váratlan ötlettől vezérelve úgy döntök, hogy ezzel a tortával a magam stílusában elkészítem a képeslapot. Igaz, nem Apponyi mintás, hanem festetlen a bolhapiacon szerzett herendi, a virágok és a gyümölcstálak helyett karácsonyi hangulatot varázsolok a kertből levagdalt fenyőágakkal, és a hátteret a tálalószekrényem adja a festmény helyett.
Gőzölőg a tea az asztalon, frissen felverem a tortához a tejszínt és forró vízbe mártott késsel felszeletelem a Sacher tortát, ami olyan igazi, békebeli, és bárki is hagyta az üzenetet, igaza volt: nagyon finom.
Sacher torta
Hozzávalók:
100 g lágy vaj
140 g porcukor
140 g étcsokoládé (a recept szerint három szelet, én pedig saccoltam)
50 ml frissen főzött kávé ( a recept nem írt mennyiséget, én egy eszpresszónyit vettem)
4 tojás különválasztva
70 g finomliszt
baracklekvár
A csokoládémázhoz:
100 g étcsokoládé (az eredeti recept szerint két szelet)
140 g cukor
100 ml víz
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A vajat habosra keverem a porcukorral, az étcsokoládé apróra töröm és a frissen lefőzött kávéban felolvasztom. Hozzácsorgatom a felhabosított vajhoz, majd hozzáadom a tojássárgákat és habosra keverem. A tojásfehérjét kemény habbá verem, majd egy spatula segítségével a lisztet és a tojásfehérjét felváltva óvatosan beleforgatom a csokoládés masszába. Egy 20 cm átmérőjű kapcsos tortaforma alját kibélelem sütőpapírral, majd beleöntöm a masszát. 50 percig- egy óráig sütöm. Ha kihűlt, óvatosan körbevágom a tortaformát, kiemelem, majd megfordítva- “fejjel lefelé”- tányérra helyezem. Keresztben kettévágom, megkenem baracklekvárral az alját, ráhelyezem a tetejét. A csokimázhoz a cukrot, a vizet és az étcsokoládét összeforralom, és addig főzöm folyamatos keverés mellett, amíg besűrűsödik. Itt megjegyezném, hogy én az eredeti receptet követtem a csokimáz készítésénél is, ahol Sárosi Bella egyszerűen csak összeforralta a hozzávalókat. Azonban utánaolvasva a Sacher torta egy receptjében viszont felhívják a figyelmet arra, hogy a cukrot először a vízzel kell felforralni, hagyni testhőmérsékletűvé hűlni, és akkor beletenni a csokoládét. A túl forró máz fénytelen lesz, a túl hideg pedig folyós- írja a recept. Nos, nekem a glazúr fényes lett, nem túl folyós, pedig forró volt, így lehet, hogy legközelebb teszek egy próbát az osztrák módszerrel. Mindenesetre a kész mázt lendületesen a tortára öntöm, spatulával eloszlatom, majd hagyom megkötni. Hűvös kamrában vagy padláslépcsőn tárolom.
