Állok a konyhapultnál, szilvát magozok ahhoz a szilvaleveshez, amit ezen a héten szerettem volna készíteni Nektek. Tegnap már főztem egy adagot, de kísérletezés vágya nem hagy nyugodni. Úgy döntök, hogy a mai levesbe almát is rakok abból a nyári almából, amit Hédiéktől kaptam a faluban, és át fogom szűrni, mielőtt besűrítem. A szilvaleves ötletét Mária adta, akivel a Laczkó Dezső Múzeumban találkoztam, amikor az Emlékek Íze Pikniken a blog egy délutánra kilépett a virtuális térből. 
Valószínűleg ez egyike azoknak a sorsszerű találkozásoknak, amelyek előre meg vannak írva a sors könyvében. Amikor kétségbeesve építészt kerestünk, Anyunak jutott eszébe, hogy Mária egykor építész irodában dolgozott, talán tud segíteni. Így került csodaként az életünkbe G. Úr, aki osztotta a régi ház iránti tiszteletünket és szeretetünket, és aki papírra vetette és megálmodta azokat a falakat, amiben élünk és most a szilvalevest főzöm. Miközben felteszem főni a levest, elgondolkozom azon, hogy vajon tudatában vagyunk-e olykor annak, mekkora hatása lehet egy-egy tettnek, elköteleződésnek, döntésnek vagy segítő kéznek, és micsoda lavinát indíthat el egy másik ember életében. Valószínűleg G. Úr és Mária sem sejti, hogy számunkra mekkora kincs, hogy megismerhettük őket, és hogy nekik talán hétköznapinak tűnő cselekedeteikkel megváltoztatták az életünket.
Máriával a piknik óta tartottuk a kapcsolatot, de amióta hazaköltöztünk, rendszeresen találkozunk. Közel 40 év korkülönbség van köztünk, de ez épphogy még jobban összeköt minket, minthogy elválasztana. Mindketten rajongunk a főzésért, a kertért, és minden érdekel minket, ami a gyógynövényekkel kapcsolatos. Eszünk, nevetünk, oregánót, lándzsás útifűt, citromfűt és erdei szamócát ásunk ki a kertjéből és telepítjük át hozzánk. Inspirál, ötleteket ad, és ellát olyan szakirodalommal, ami bármelyik könyvtárnak becsületére válna.
“Honnan tudod Te mindezt? ”- kérdezem elképedve, amikor fejből tudja a gyógynövények nevét, hatását, vagy számomra új és ismeretlen recepteket oszt meg velem.
“Hát van néhány évnyi előnyöm…”- mosolyodik el Mária, és önzetlenül továbbra is ellát tanácsokkal és ötletekkel. Miután a második adag szilvalevest fogyasztom el nála, elhatározom, hogy elkészítem a blogon, de krémleves formában. Az alapot Anyu gyümölcslevese adja majd, de tejszín vagy tejföl helyett görög joghurttal habarom be, ahogy Mária készíti. A levesbetétet keresztben félbevágott szilva adja majd, ami annyira tetszett nekem.
Reggel korán a piacon vagyok és tobzódom az ősz gyönyörű színeiben. Nem bírok ellenállni a késztetésnek, hogy csupa olyan dolgot vásároljak, ami színben illik egymáshoz: mély lila padlizsánokat, bíborszínű kalifornai paprikákat Csórról, fekete muskotályos szőlőt Balatonfüredről, így tökéletes harmónia kerül a kosaramba a szilvák mellé. A szilvaleves ötlete már megszületett, és szinte hallom a többi hozzávaló suttogását, ahogy tippeket adnak, mi is készüljön belőlük. . .
ú
Szilvakrémleves
500 g szilva
2 db alma (kb. 200 g)
80 g cukor
annyi víz , hogy bőven ellepje a gyümölcsöt (kb. 650 ml)
4-5 szem szegfüszeg,
1 kis darab fahéj,
1 kis darab vaníliarúd
2 tk. liszt,
1 tk.vaniliás pudingpor
150 ml görög joghurt
1 citrom leve
A szilvát keresztben elvágom kettőbe és eltávolítom a magját. Az almának kiszúrom a magházát és meghámozom, majd a cukorral, a vízzel és a fűszerekkel felteszem forrni. Annnak érdekében, hogy a fűszereket könnyen el tudjam távolítani, egy teatojásba teszem, amit még Mamitől örököltem. Forrástól számítva 5-8 percig főzöm, majd kiveszem a teatojást, néhány szem szilvát levesbetétnek és botmixerrel krémesre turmixolom. Átszűröm, majd visszateszem főni. A joghurtot csomómentesre keverem a liszttel és a pudingporral, egy kis forró levest hozzáadok hőkiegyenlítés végett, majd állandó keverés közben beleöntöm a levesbe. Még pár percig főzöm, hogy kissé besűrűsödjön, majd leveszem a tűzhelyről, beleöntöm a frissen facsart citromlevet, attól kapja gyönyörű, rózsaszínes árnyalatát.
