“Úgy gondoltam, hogy nálad ez jó kezekben lesz”- mondja Ica és elém tesz egy sötétbarna papírba csomagolt, szalaggal átkötött hengert. Egy megsárgult, régi receptkönyv fekszik előttem, Ica nagymamájáé, egy fehér csipketerítőbe csavarva, amit pedig az édesanyja horgolt. Egy tea mellett találkozunk egy késő őszi napon, 22 év után. Persze eredetileg ő nekem nem Ica volt,…