– Írnod kéne jegyzi meg Áron most már sokadszorra, mindenféle piszkálódás nélkül a hangjában, egyfajta tipikus Áron–féle jelentőségteljes pillantás kíséretében. – Na, de miről írjak ebben a helyzetben? – teszem fel a kérdést kétségbeesetten, majd hozzáteszem– Minden olyan hamisnak és erőltetettnek tűnne…. – Szívből Kicsikém….szívből– válaszolja és rám kacsint. A mai napon írt történetekből írjuk…
A kis házban egy év után végre minden szép lassan a helyére kerül. A kamrában gyülekeznek a lekvárok és befőttek sorban, lassan újabb polcokat kell felszerelnünk, hogy elférjenek. Egy év után végre összeszedtem minden erőmet, és rendet raktam a pincében, ahol egy újabb tisztasági meszelés után majd nyugodt szívvel tárolhatjuk a zöldségeket, gyümölcsöket, borokat és…
Állok a kamrában egy fonott kosár alján szomorkodó két maroknyi régi krumpli felett és a sorsukon gondolkozom. Rondák, ráncosak, mint a rinocérosz bőre, kissé puhácskák már, de azon kívül semmi bajuk. Tehetnék egy következő kísérletet új találmányommal, egy sajátos burgonyás lángossal, esetleg kisüthetném rósejbninek, de valahogy egyikhez sincs kedvem. Egy hirtelen ötlettől vezérelve félreteszem a…
– Istenem, csak egy kis friss kenyér lenne nálunk, meg mangalicazsír egy kis pörccel…levágnék egy szeletet, megkenném vékonyan a zsírral, meghinteném pirospaprikával… esetleg egy kis újhagyma apróra vágva még jó lenne a tetejére. És finoman megszórnám parajdi sóval- sorolom, nagyokat nyelve, miközben alig kapok levegőt- Milyen jó is lenne most az! – Te, ez már…
Jó néhány hét telt el a legutolsó blogbejegyzésem óta. Néha az volt az érzésem, hogy azonosultam a kertünk gyümölcsfáival: látszólag jelét se mutatják az életnek, de lelki szemeik előtt már látják, hogy milyen szép és finom gyümölcsökkel fognak majd örömet szerezni. Ha éppen nem főztem, vagy fotóztam, akkor a semmibe révedő üveges tekintetemből lehetett sejteni, hogy éppen…
Nagyon szeretem a főzelékeket. A blogban nem kapnak talán fontosságukhoz méltó szerepet, bár izgalmas kalandot folytattam a csalánfőzelékkel, főztem a kertben termett zöldborsóból, Újévkor pedig a nélkülözhetetlen lencse kapott főszerepet. Meglepő módon eddig a spenótot hanyagoltam, pedig valójában “Ő” a kedvencem. Különösen úgy, ahogy Mami készítette nekem, mikor a gimnáziumi évek alattt nála ebédeltem iskola…
Végre elkezdődött. Egy kiadós esős hétvége után egy napsütéses, ámbár továbbra is rendkívül szeles reggelen az eddig csendesen várakozó kis ház udvara megtelik élettel. A lánctalpas bobcat lendületesen és könnyedén közlekedik a felázott talajon és egy fél nap alatt annyi földet ás ki a hozzáépítés alapjának, hogy egy kisebbfajta Himalája nő a kertben. Egy napra…
Két napja esik a hó, beborítja a virágzó fáinkat és az éppen kibújó retek és borsópalántákat. A redőnyöket rángatja a szél és a reggelt úgy kell kezdenünk újra, hogy befűtünk a cserépkályhába. Meglehetősen bizarr érzés így április közepén. Az jut eszembe, hogy mikor gyerek voltam- híresen rossz kelő- Anyu április 1-én azzal próbált meg kicsalogatni…
A héten nagymamám lakását kell összepakolnunk, ami már igazán időszerű három évvel azután, hogy elment. Kincsként gyűjtöm össze mindazt, ami rá emlékeztet és ami számomra nagy érték: a tekerős cérnametélt készítőt, a tökéletes négyszögletesre hajtogatott pamutvászon lepedőket, párna- és ágytakaróhuzatokat, amelyek között még néhány hímzett monogramosat is találok. A horgolt csipkekesztyűt, amit sose láttam a…
Szilveszter éjszakáján arra gondolok, hogy ha lehetne egy kívánságom, akkor annyi örömteli pillanatot kívánnék 2017-re, mint amennyiért hálás lehetek 2016-ban. Az ételekre gondolok, amiket megfőztem, fotóztam és kóstoltam. A kertre, ami minden hónapban tanított nekem valami újat és tudom, hogy ez még csak a kezdet. A kis közösségre, amiben élünk, amely kifogyhatatlan forrása a régi…
Bár régen, nagyvárosokban élve mindig melankólikus hangulatban vettem tudomásul a hűvösebb napok beköszöntét szeptemberben, de itt, a Bakonyban, a kis házban egy lépésnyire a természethez az ősz szép lassan nem csak a napjainkba, hanem a szívembe is belekúszott. Szeretem, hogy annyira mások a fények, hogy a reggeli napsugarak árnyjátékként vetítik a házra a cseresznyefánkat. A…
Minden héten, amikor a blogbejegyzésre készülök, érkezik valahonnan inspiráció a témát illetően. Vagy a kert adja az alapanyagot, vagy látszólag véletlenül szóba kerül egy étel, esetleg csak egyszerűen valamit szívesen ennék. Ezen a héten azonban váratlanul jött az ihlet, hogy túrós tésztát készítsek. Mégpedig meglepő módon egy kis doboz túrós tésztának való kifőtt tészta formájában….
A forró nyári hetek után jól esnek a záporral, viharokkal tarkított hűvösebb napok. A kiszáradt fű újra zöldellni kezd, nem kell kannaszámra hordanom a vizet a paradicsomhoz és a levegőnek is egészen más illata van. Egy nagyobb vihar után aggódva kérem Áront, hogy menjünk fel a padlásra és nézzük meg, hogy minden cserép a helyén…
A falusi élet egyik velejárója az, hogy teljesen átalakult a főzéshez való viszonyom. A kérdés nem az lesz, hogy “mit főzzek ma?” és nem is az, hogy “milyen friss áru van a piacon?”. A főzés azzal kezdődik, hogy kimegyek a kertbe, nézelődöm és gondolkozom. Persze a vidéki életünk első évében nem akartuk túlvállalni magunkat, a…
“Meg akarod nézni, hogy hogyan születik a kisboci?- szegezi nekem a kérdést, Ani, a szomszédom a hét elején és én rögtön rávágom, hogy “persze”, majd elgondolkozom, hogy valóban ilyen bátor vagyok-e. A sors végül úgy hozza, hogy a vidéki életre való rátermettségemet nem kell próbára tenni, a kisboci nélkülem születik meg kora hajnalban. Göndör, barna…
