A múltkori bejegyzésben a kudarcok fontosságáról írtam és egy kakaós kalácsról, ami második próbálkozásra már igazi, foszlós, lágy kalács lett. Másnap üzenetet kapok Linditől- akivel nem ismertük egymást egészen két nappal ezelőttig, de Melcsi közös barátnőnk- hogy MÁR megsütötte a kalácsot és elmesélte a tapasztalatait. Miután Lindivel megtárgyaljuk a végedredményt, én pedig végigtáncolom a lakást…
Van-e annál csodálatosabb dolog egy szakács számára, mint átszaladni a szomszéd házhoz és egy üveg friss házi tejföllel és fél kiló házi túróval felfegyverkezve hazaérkezni? Ha engem kérdeztek, nincs. Amióta Ani ismét készít túrót, mert van bőven tej, állandó késztetést érzek arra, hogy valamit túróból készítsek. Túrógombócot. Túrós tésztát mangalica szalonnakockákkal a szintén közelből származó…
Szakad az eső, hűvös van és az időként feltámadó szél miatt úgy érzem, nem lehet eléggé melegen felöltözni. Az utca csöndes és kihalt, csak néha halad el valaki sietve, küzdve az esernyővel és a széllel. Azért ebben is, mint mindenben, meg lehet találni a jót. Például abban, hogy kiderül, hogy Virág nemcsak csodálatos jógaórákat tart…
A cékla általában megosztja a főzni és enni szeretők népes táborát. Ez a zöldségféle olyan különleges, hogy képes igencsak heves érzelmek kiváltására vagy pozitív vagy negatív irányban: valaki vagy szereti vagy kifejezetten utálja. Ami engem illet, céklával ki lehetett volna kergetni gyerekkoromban a világból és ez egészen addig nem változott, amíg meg nem kóstoltam Mami…
A tócsi egy olyan étel, amelynek ezer neve van és különböző vidékekről származók között valószínűleg könnyen vitás kérdéssé válhat, hogy melyik is az igazi. Sokan tócsninak ismerik, de számomra a tócsi az tócsi, “N” nélkül. Legalábbis mi így hívjuk Veszprém környékén. Nem egy bonyolult étel és ráadásul olyan alapanyagokból készül, amit általában találunk otthon. Egyszerűen…
Nem sokkal a hazaköltözésem után összefutottunk Veszprémben egy régi kedves ismerősünkkel, aki a közelben több hektárnyi területen szürkemarhákat tenyészt. Jóska nagyon örült a hírnek, hogy visszatértem és annak is, hogy nem messze tőlük, a mi kis falunkba költözünk. “Nem akartok egy kis szürkemarha borjút ajándékba? “ tette fel nekünk a kérdést, mire mindhárman jót kacarásztunk…
