Egy nem mindennapi kalapácsról lesz szó. A nyele fából készült, gondosan finomra csiszolt és lakkozott, olyan kényelmesen marokba simuló, a fej felé kissé elkeskenyedő. A fa sötét, foltokkal, karcolásokkal tarkított, látszik, hogy tudna miről mesélni, ha beszélni tudna. A nyél végére egy gondos kéz egy olyan formát rögzített, amit leginkább egy oldalára fektetett hordóhoz tudnék…
Az egyik kedvenc virágom az orgona. Ha kinézek a konyhaablakon, tésztagyúrás, szeletelés vagy mosogatás közben pont az orgonabokrainkra látok. Hálás vagyok Jóska bácsinak és Rózsi néninek, hogy egyszer régen a szomszéd házfal mellé fehér és lila orgonatöveket ültettek. Számomra akkor érkezik meg a tavasz, amikor az orgonaillat belengi a kertet és én kimehetek és vághatok…
Az idei év utolsó blogbejegyzésében rendhagyót terveztem számotokra. Valami olyat, amit az év végének közeledtével, az ünnepekre való felkészülés hevében és rohanásában gyakran elfelejtünk. Egy békés, csendes pillanatot, amikor elmerülünk egy tejszínhabos, krémes forró csokoládé illatának és ízének élvezetében és összegezzük az elmúlt évet. Ez az év rendkívüli volt számomra, tele kihívásokkal, élményekkel. Tanultam az…
Gyerekkoromban néhányszor jártam a házban, ahol most élünk. Nagymamám sógora akkor már egyedül élt itt és néha-néha eltöltöttünk nála egy napot a testvéremmel és az unokatestvéreimmel. Még ennyi év távlatából is emlékszem, hogy a ház az óriási kerttel olyannak tűnt számomra, mint egy csodavilág. A legemlékezetesebb és a legkedvesebb hely azonban a padlás volt. A padlás…
Csodálom a nagymamákat az életükért, az emlékeikért és azért a magától értetődő tudásukért és bölcsességükért, ami kiterjed az élet minden területére. Nem volt még olyan kérdésem, amire Mami ne tudott volna válaszolni. Sokszor úgy tűnik, mintha az életet nagyobb teljességben tudta volna megélni, mint én, de lehet, hogy csak az az 50 évnyi korkülönbség számít,…
Utazáshoz készülünk. Nem tudom, hogy van-e valaki közületek, aki képes nyugodt, kiegyensúlyozott hangulatban hosszabb útra indulni, de jó néhány kihívással megtüzdelt kalanddal a hátam mögött ez nekem még mindig nem sikerül. Listákat írok, tennivalókat pipálok. Újra és újra átgondolom, hogy mindent elintéztem-e, nem felejtkeztem-e meg egyetlen ajándékról sem, és megvannak-e az útleveleink. Pedig a világnak…
A kertünkben négy almafa van, ebből kettő golden delicious fajtát, a másik kettő pedig úgynevezett téli pogácsa almát terem. Tibortól, a szomszédunktól sokat megtudok a saját fáinkról. A golden nem tartható el egész télen, viszont hamarabb beérik. A téli pogácsa kicsit fanyar- nekem egyik kedvencem- és szépen rekeszekbe elrakva egész télen rájárhatunk. Fenyegetnek az éjszakai…
Már régóta vártam a pillanatra, és most elérkezett: a bodzabokraink végre virágozni kezdtek. Olyannyira készültem erre a pillanatra, hogy már egy éve Spanyolországban elkezdtem gyűjteni az üvegeket a bodzaszörphöz, mert a bio tej palackját, amit a málagai piacon vettem, pont alkalmasnak találtam erre a célra. Szóval gondolhatjátok, hogy mennyire szeretem a bodzaszörpöt, illetve mennyire vagyok…
Számomra a vidékre költözés egyet jelentett valami ősi, megfoghatatlanhoz való visszatéréssel, amit nehéz körülírni. Amellett, hogy az Emlékek Íze elindításával a régi családi recepteket keresem elő, főzöm és sütöm, de a falu életébe való beilleszkedés közben egy tanulási folyamat is kezdetét vette. Szinte minden héten megtudok valami újat az élet természetes ritmusáról, a gyökerekről és egy olyan tudásról,…
Szerencsés vagyok, mert egy olyan Édesanya mellett nőttem fel, aki a jó értelemben vett etetést, a gondoskodást a hivatásának tekintette, amellett, hogy mindig volt egy rendes, sokszor elég megterhelő foglalkozása is. A tavasz a bodzaszezonnal indult, sorakoztak a szörpös palackok a kamrában, aztán folytatódott az eperrel, a málnával, ami a fagyasztóba került. A sárgabarackból lekvár…
