Egy nem mindennapi kalapácsról lesz szó. A nyele fából készült, gondosan finomra csiszolt és lakkozott, olyan kényelmesen marokba simuló, a fej felé kissé elkeskenyedő. A fa sötét, foltokkal, karcolásokkal tarkított, látszik, hogy tudna miről mesélni, ha beszélni tudna. A nyél végére egy gondos kéz egy olyan formát rögzített, amit leginkább egy oldalára fektetett hordóhoz tudnék…
Vannak olyan sorszerű találkozások, amikor úgy tűnik, hogy az életünk olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett sakkjátszma. Ugyan a lépéseinket változtathatjuk, de elkerülhetetlen, hogy összekerüljünk minden fontos szereplővel a táblán. Ilyen volt Szakács Niki textiltervezővel való találkozásom is, akinek hála, a blogon mostantól gyakran szerepelnek majd növényi festésű textíliák az ételfotókon, finom textúrát, színt és hangulatot…
Emlékeztek arra az érzésre, amikor gyerekként leveleket hajkurásztunk az őszi avarban? Néha surrogó hangok közepette rugdostunk és gázoltunk benne, néha a legszebbeket összegyűjtöttük és újságpapír között, vastag, súlyos könyvekkel préseltük le. Volt, hogy ezekből kép készült, néha rajzlap alá raktuk őket és színes zsírkrétákkal satíroztuk, hogy a levelek erezete kirajzolodjon a “művön”. Persze előfordult, hogy…
Nézem a testvérem által átküldött, az összetéveszthetetlen zsinórírással teleírt papírlapot és soronként olvasom végig a megszokott módon nem túl bőbeszédűre sikeredett leírást: “Krumplis pogácsa 1 kg rétesliszt 1/2 kg krumpli 1 db ráma 2 dl tejfel 6 dkg élesztő 1 1/2 dl tej 2 egész tojás 20 dkg sajt só ízlés szerint háromszor hajtogatni, kisodorni,…
Vasárnap üzenetet kapok a testvéremtől: “ Vettem egy sütőtököt. Te hogy szoktad megsütni?” Miközben a nővéremet ellátom instrukciókkal- aki bár nem sütött még tököt, ámbár gyönyörűséges horgolt tökök kerülnek ki a kezei alól – megrohannak az emlékek. A sült sütőtök akkoriban volt a kedvencem, amikor még a kis francia bisztrómat vezettem a pesti belváros szívében….
Igencsak eseménydús volt az elmúlt két és fél hónap, mióta az Emlékek Ízén a nyári szünet előtti utolsó bejegyzést megírtam. Akkor egy csőtörést követően szembesülnünk kellett azzal, hogy az öreg sváb házunk megérett a teljes felújításra. Nem tudtuk, mi vár ránk és azt sem, hogy meddig fog tartani, de reménykedve és bizakodva álltunk neki gyorsított…
Mami receptkönyvében lapozgatok és egyszercsak megakadok a sós perecnél. Hogyhogy én ezt eddig nem vettem észre?! Rögtön megrohannak az emlékek, a gyereknapok, a körhinták, az állatkerti látogatások, a kisállatvásár, ahol addig könyörögtünk Maminak, amíg hazavihettünk egy fehér hörcsögöt, amit Anyu egérnek nézett…. A vattacukor, a törökméz, ami annyira nem is ízlett, de muszáj volt megkóstolni…
Vannak napok, amikor egyszerűen semmi sem sikerül. Nem tudok befejezni egy fontos munkát, csúszok a határidővel, minden kiesik a kezemből és még a kertben is rálépek egy jeges foltra, hogy aztán rövid korcsolyabemutató után ráhasaljak a kocsira. Egy régi szakácskönyvben található recept, amit szerettem volna kipróbálni, katasztrófaként végződik. A hónapok óta tervezett hangversenyre is az…
A házi gesztenyepüré készítés után kedvet kaptam valami más, hasonlóan macerás és munkás recept elkészítéséhez, talán a kihívás izgalma vagy a lendület ragadott magával. Lapozgatva a kézzel írt receptkönyvben, amit Mami, Apu édesanyja hagyott rám, megragadtam a tepertős pogácsa receptjénél. Tekintettel arra, hogy szombaton elutazunk és stílusos utazáshoz pogácsát vinni, és hogy Apu úgyis emlegette, úgy…
Ülök a kedvenc helyemen a bejárati ajtó előtti lépcsőn, hallgatom, ahogy a cseresznyefáról halk zizzenéssel földet érnek a lehullott falevelek és közben lapátos sütit rágcsálgatok, amit tegnap Mamival sütöttünk. Ez a csendes idill egészen addig tart, amíg meg nem jelenik Beeper a csomózott kötéllel a szájában és fel nem szólit a közös játékra. Ehhez a…
Ahogy haladunk a nyár felé, egyre több munka akad a kertben és a konyhában is. Én persze szokásomhoz híven próbálnék mindent és lehetőleg azonnal megcsinálni és ennek az a vége, hogy egy pillanatban kimerülten és csalódottan veszem tudomásul, hogy nem fog menni. Legalábbis nem rögtön. Először is az ágyást ki kell gazolni, de azért azt…
Vidéki életünk első tavasza kezdődött el. Ugyan egy hete még havazást néztem az ablakon keresztül és szorgalmasan gyújtom be a cserépkályhát reggelente, akár kéz a kézben jár tél és tavasz, mégis egyértelmű jelei vannak a változásnak. Minden nap egy meglepetés. Nem számítottam a kerti bokrok alatt megjelenő hóvirágra. Emlékeimből halvány képeim voltak ugyan, de nem…
Szeretem a reggeleket a mi kis falunkban. Bár híresen rossz kelő vagyok, mégis, mióta ideköltöztünk, már napfelkelte előtt fent vagyok. Van egy kis reggeli rituálém, ami azzal indul, hogy begyújtom újra a cserépkályhát, mert bár a gázkonvektoraink szorgalmasan dolgoznak, azért a kályha adja valóban az “otthon melegét”. Az aprófára jönnek a nagyobb, aztán a még…
