Egy nem mindennapi kalapácsról lesz szó. A nyele fából készült, gondosan finomra csiszolt és lakkozott, olyan kényelmesen marokba simuló, a fej felé kissé elkeskenyedő. A fa sötét, foltokkal, karcolásokkal tarkított, látszik, hogy tudna miről mesélni, ha beszélni tudna. A nyél végére egy gondos kéz egy olyan formát rögzített, amit leginkább egy oldalára fektetett hordóhoz tudnék…
Vannak olyan sorszerű találkozások, amikor úgy tűnik, hogy az életünk olyan, mint egy lépésről-lépésre megtervezett sakkjátszma. Ugyan a lépéseinket változtathatjuk, de elkerülhetetlen, hogy összekerüljünk…
Emlékeztek arra az érzésre, amikor gyerekként leveleket hajkurásztunk az őszi avarban? Néha surrogó hangok közepette rugdostunk és gázoltunk benne, néha a legszebbeket összegyűjtöttük és…
Nézem a testvérem által átküldött, az összetéveszthetetlen zsinórírással teleírt papírlapot és soronként olvasom végig a megszokott módon nem túl bőbeszédűre sikeredett leírást:
“Krumplis pogácsa
1 kg…
Vasárnap üzenetet kapok a testvéremtől: “ Vettem egy sütőtököt. Te hogy szoktad megsütni?” Miközben a nővéremet ellátom instrukciókkal- aki bár nem sütött még tököt,…
Igencsak eseménydús volt az elmúlt két és fél hónap, mióta az Emlékek Ízén a nyári szünet előtti utolsó bejegyzést megírtam. Akkor egy csőtörést követően…
Mami receptkönyvében lapozgatok és egyszercsak megakadok a sós perecnél. Hogyhogy én ezt eddig nem vettem észre?! Rögtön megrohannak az emlékek, a gyereknapok, a körhinták,…
Vannak napok, amikor egyszerűen semmi sem sikerül. Nem tudok befejezni egy fontos munkát, csúszok a határidővel, minden kiesik a kezemből és még a kertben…
A házi gesztenyepüré készítés után kedvet kaptam valami más, hasonlóan macerás és munkás recept elkészítéséhez, talán a kihívás izgalma vagy a lendület ragadott magával. Lapozgatva…
Ülök a kedvenc helyemen a bejárati ajtó előtti lépcsőn, hallgatom, ahogy a cseresznyefáról halk zizzenéssel földet érnek a lehullott falevelek és közben lapátos sütit…
Ahogy haladunk a nyár felé, egyre több munka akad a kertben és a konyhában is. Én persze szokásomhoz híven próbálnék mindent és lehetőleg azonnal…
Vidéki életünk első tavasza kezdődött el. Ugyan egy hete még havazást néztem az ablakon keresztül és szorgalmasan gyújtom be a cserépkályhát reggelente, akár kéz…
Szeretem a reggeleket a mi kis falunkban. Bár híresen rossz kelő vagyok, mégis, mióta ideköltöztünk, már napfelkelte előtt fent vagyok. Van egy kis reggeli…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!
