Hiába telt el 4 év, mióta a kis házba költöztünk, a 15 évnyi nagyvárosi múlttal a hátam mögött továbbra sem tudom természetesnek tekinteni azt az emberi léptékű életet, ami a kis bakonyi faluban zajlik és nem tudok elég hálás lenni a befogadásért és a sok kedvességért, amit kapunk. Egyik nap egy szép szál tököt, nem…
Ülök a kert közepén és nézem a körülöttem levő csodavilágot, amim olyan, mintha az 1950-es években Disney háttérfestői rajzolták volna Hófehérkének vagy Hamupipőkének. Virágoznak…
Kosztolányi Dezsővel ellentétben én mostanában nem tintákról, hanem almákról álmodom. Birsalmáról, zöldessárga goldenről és pirosló pogácsaalmáról. Belőlük készült francia almatortákról, Anyu-féle almáspitéről, lekvárról, befőttről…
Egész életemben rajongtam a nyárért, de nem olyan régen arra jöttem rá, hogy valójában a kedvenc évszakom az ősz. Némi öniróniával mondhatnám, hogy ez…
Közeledik a 35. szülinapom. Kicsit misztikus ez a szám, talán mert kerek, vagy talán a súlya miatt, amit társítok hozzá. Optimista hozzáállással azt feltételezem,…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!
