Nem sokkal a hazaköltözésem után összefutottunk Veszprémben egy régi kedves ismerősünkkel, aki a közelben több hektárnyi területen szürkemarhákat tenyészt. Jóska nagyon örült a hírnek, hogy visszatértem és annak is, hogy nem messze tőlük, a mi kis falunkba költözünk. “Nem akartok egy kis szürkemarha borjút ajándékba? “ tette fel nekünk…
Szerencsés vagyok, mert egy olyan Édesanya mellett nőttem fel, aki a jó értelemben vett etetést, a gondoskodást a hivatásának tekintette, amellett, hogy mindig volt egy rendes, sokszor elég megterhelő foglalkozása is. A tavasz a bodzaszezonnal indult, sorakoztak a szörpös palackok a kamrában, aztán folytatódott az eperrel, a málnával, ami…
Szeretem a reggeleket a mi kis falunkban. Bár híresen rossz kelő vagyok, mégis, mióta ideköltöztünk, már napfelkelte előtt fent vagyok. Van egy kis reggeli rituálém, ami azzal indul, hogy begyújtom újra a cserépkályhát, mert bár a gázkonvektoraink szorgalmasan dolgoznak, azért a kályha adja valóban az “otthon melegét”. Az aprófára…
A nagymamám szerint egy lakás vagy egy ház akkor válik otthonná, amikor elkezdünk benne főzni. Talán az illatok teszik, amelyek nevetős-beszélgetős eszegetések ígéretét hozzák, vagy az a tény, hogy azáltal, hogy előveszem nagymamám régi gyúródeszkáját, begyúrom a tésztát és a robotgépbe teszem a felvernivalót, életet viszek a térbe. A konyhánk…
Az Emlékek ízének ötlete 2015 februárjában született meg Málagában, Spanyolországban. Odakint 14 fok volt a jól megszokott állandó napsütéssel és zsivajjal. Tervezhettem volna újabb andalúz felfedezőtúrákat vagy a következő megfőzendő spanyol specialitást, de a gondolataim valahol egészen máshol jártak: a bakonyi falucskában, ahol a nagymamám született és felnőtt. A…
