Hahó kedves Barátok, megtöröm a csendet, mert bár látszólag semmi sem történik az Emlékek Íze háza táján, de a háttérben nagyon sok izgalmas és szívet melengető dolog zajlik. 🙂 Az elmúlt másfél évben, mióta a kisfiunk megérkezett az életünkbe, mást se teszek, csak gyűjtögetem az emlékeket a boldogság illékony pillanatairól, jelentős és jelentéktelennek tűnő, de…
For English version, please click here Idén tavasszal elkezdtem egy sorozatot a Facebookon, “hétköznapi csodák”címmel olyan fotókból, amelyeken teljesen átlagos dolgok szerepeltek. Egy doboz tojás, egy rekesznyi eper, fél kilónyi házi túró és tejföl vagy éppenséggel egy szivárvány, amelyet egyik nap a kertünkben csíptem el éppen napnyugta előtt, és amelyben az egész falu népe gyönyörködött….
A kenyerekhez való vonzódásom több mint tíz éve kezdődött. Nem is tudnám megmondani a kiváltó okát, hogy a héj roppanása, vagy a sülő kenyér illata varázsolt el, vagy csak az a pillanat, amikor beleszagoltam a kelő tésztába. Mindenesetre az egyébként sem visszafogott szakácskönyv gyűjteményem egyre több kenyérről szóló művel gyarapodott és a szerelem odáig fajult,…
Ülök a kedvenc lépcsőmön, előttem a laptop. Ez ugyan már nem ugyanaz a lépcső, mint egykor, viszont akkor jöttem rá, mikor készen lettünk a közel százéves házunk felújításával, hogy G. Úr, az építészünk tervezett nekem egy új kedvenc lépcsőt. Egy olyan lépcsőt széles lépcsőfokokkal, ahonnan láthatom a bakonyi hegyeket, ahova odasütnek az első napsugarak, és…
Kedves Barátok! 10 évvel ezelőtt álltam a kicsi ház kertjében és azon gondolkodtam, vajon mi az oka annak, hogy itt a szívverésem is lelassul. “Bárcsak itt lakhatnék…” gondoltam, de az élet akkor még egészen más utakat szánt nekem, még azután is, hogy végül sikerült beköltöznünk három évvel ezelőtt. A ház felújítása hamarosan befejeződik, ami egy…
Szinte hihetletlen, hogy már 9 hónap telt el azóta, hogy kiköltöztünk a kicsi házból és elkezdtük a felújítás hosszú, türelmet, kitartást és legfőképp reményt és hitet igénylő folyamatát. Ha valaki elmondja nekem az elején, hogy ez ilyen sok időt vesz majd igénybe, és ennyi félelemmel, aggodalommal, és feszültséggel kell megküzdenem, akkor a feladat nagysága annyira…
Érdekes, hogy barátok, ismerősök vagy családtagok mennyire szinkronba tudnak kerülni gondolati síkon. Egyszerre gondoljuk ugyanazt anélkül, hogy beszélnénk róla, felvetünk egy ötletet a másiknak, amin épp törte a fejét, választ adunk még egy fel nem tett kérdésére… Így történt most, hogy épp, amikor Melcsi barátnőmnek elmondtam, hogy úgy döntöttem, hogy az Emlékek Ízén nyári szünetet…
Minden héten, amikor a blogbejegyzésre készülök, érkezik valahonnan inspiráció a témát illetően. Vagy a kert adja az alapanyagot, vagy látszólag véletlenül szóba kerül egy étel, esetleg csak egyszerűen valamit szívesen ennék. Ezen a héten azonban váratlanul jött az ihlet, hogy túrós tésztát készítsek. Mégpedig meglepő módon egy kis doboz túrós tésztának való kifőtt tészta formájában….
Idén nincs túl sok szilvánk, az eső nem tett jót neki, mindenki panaszkodik a környéken. Annak is kukacos és penészes, aki permetez, annak is, aki nem. Mi az utóbbi csapathoz tartozunk és egyáltalán nem bánjuk meg. A szilvafánk öreg, idén már nem jutott idő a metszésére. A törzse korhad, az ágai össze-vissza nőnek és túlzottan…
Szederkrémes gyümölcstortát készítek. Egy könnyű piskóta fölött lágy gyümölcsös krém, nem is akármiből: erdei szederből. Persze kimehettem volna a piacra venni egy doboz szedret, de így sokkal izgalmasabb és kalandosabb, nem beszélve arról a kirobbanóan édes-savanykás ízről, ami csakis az erdei szeder sajátossága. A családunkban nem volt szokás szederrel sütni, ezért némi gondolkodás után úgy…
Ezzel a blogbejegyzéssel szó szerint és átvitt értelemben is “belecsapok a lecsóba”, ugyanis ez az az étel, amely talán az egyik legvitatottabb a magyar konyhában. Mindenki másképp csinálja, másképp szereti és mindenki a saját verzióját érzi igazinak. Még egy családon belül is vita tárgya lehet, de abban talán megegyezhetünk, hogy paprika, paradicsom, hagyma és pirospaprika…
Pepi. Mi így hívtuk egész gyerekkoromban, elképzelésem sincs, hogy hogyan keletkezett ez a név, mindenesetre sokáig nem tudtam, hogy valójában tejbegrízt eszem. Talán túl egyszerű. Talán nem divatos. És talán nem a gasztronómia csúcsa. Viszont a legegyszerűbb és leggyorsabb módja, hogy megédesítsük a szívet és a lelket, legyen szó vacsoráról, desszertről, vagy éppen csak úgy….
Számomra a vidékre költözés egyet jelentett valami ősi, megfoghatatlanhoz való visszatéréssel, amit nehéz körülírni. Amellett, hogy az Emlékek Íze elindításával a régi családi recepteket keresem elő, főzöm és sütöm, de a falu életébe való beilleszkedés közben egy tanulási folyamat is kezdetét vette. Szinte minden héten megtudok valami újat az élet természetes ritmusáról, a gyökerekről és egy olyan tudásról,…
Nem sokkal a hazaköltözésem után összefutottunk Veszprémben egy régi kedves ismerősünkkel, aki a közelben több hektárnyi területen szürkemarhákat tenyészt. Jóska nagyon örült a hírnek, hogy visszatértem és annak is, hogy nem messze tőlük, a mi kis falunkba költözünk. “Nem akartok egy kis szürkemarha borjút ajándékba? “ tette fel nekünk a kérdést, mire mindhárman jót kacarásztunk…
Szerencsés vagyok, mert egy olyan Édesanya mellett nőttem fel, aki a jó értelemben vett etetést, a gondoskodást a hivatásának tekintette, amellett, hogy mindig volt egy rendes, sokszor elég megterhelő foglalkozása is. A tavasz a bodzaszezonnal indult, sorakoztak a szörpös palackok a kamrában, aztán folytatódott az eperrel, a málnával, ami a fagyasztóba került. A sárgabarackból lekvár…
