“Mami, ugye tavasszal kijössz hozzánk és segítesz megcsinálni a veteményest? Te csak ülsz majd a fotelben és adod nekem az instrukciókat.”- kérdezem Mamit reménykedve…
“Mami, ugye tavasszal kijössz hozzánk és segítesz megcsinálni a veteményest? Te csak ülsz majd a fotelben és adod nekem az instrukciókat.”- kérdezem Mamit reménykedve…
Vannak napok, amikor az ember úgy érzi, mintha nem is a saját életét élné, hanem egy filmet nézne. Ilyen volt a tegnapi nap, amely…
Szeptember végén az almaérés idején értünk haza Spanyolországból Magyarországra. A termés egy része sajnos már a földön feküdt vagy folyamatosan potyogott. A lakásban még…
Nem sokkal a hazaköltözésem után összefutottunk Veszprémben egy régi kedves ismerősünkkel, aki a közelben több hektárnyi területen szürkemarhákat tenyészt. Jóska nagyon örült a hírnek,…
Szerencsés vagyok, mert egy olyan Édesanya mellett nőttem fel, aki a jó értelemben vett etetést, a gondoskodást a hivatásának tekintette, amellett, hogy mindig volt…
A nagymamám szerint egy lakás vagy egy ház akkor válik otthonná, amikor elkezdünk benne főzni. Talán az illatok teszik, amelyek nevetős-beszélgetős eszegetések ígéretét hozzák, vagy…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!
