Szinte hihetetlen, hogy a blog 110. bejegyzését írom most. Amikor az Emlékek Ízét útjára indítottam, eredetileg az volt a célom, hogy a családi receptjeinket rögzítsem, megőrizzem és továbbadjam, hogy mindenki örömét lelje bennük és az ízek újabb emlékeket teremtsenek. Aztán egyre több inspiráció jött, régi könyvek, ismerősök kedvenc ételei által, néha pedig egy elfeledett, de…
Hiszem azt, hogy minden emberi lény egyszeri is megismételhetetlen. Van olyan tulajdonságunk, amivel születünk, van, amit tanulunk, van pedig olyan, ami a vérünkben van….
Mami receptkönyvében lapozgatok és egyszercsak megakadok a sós perecnél. Hogyhogy én ezt eddig nem vettem észre?! Rögtön megrohannak az emlékek, a gyereknapok, a körhinták,…
Maminál üldögélek egy pár héttel ezelőtt és mesél. Imádom, mikor mesél. Mesél arról, hogy milyenek voltak a régi telek, amikor még fiatal volt. Hogy…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!
