Az építkezésünk elérkezett a legizgalmasabb fázisába. Napról-napra otthonosabb formát ölt a ház és én már nem bírom fékezni az álmodozó képzeletemet. Vakolt falak helyett már festett falakat látok, beton helyett burkolatokat, a csőcsonkok helyén a mosdókat és persze a konyhát. Néha annyira elszabadul a fantáziám, hogy ha belépek a házba, néhányszor pislognom kell, hogy újra…
Másfél éve volt főszereplő a blogon a tejbegríz, vagy ahogy mi családon belül nevezzük: pepi. Ahogy már akkor is megjegyeztem, szerintem méltatlanul mellőzött ez…
Az idei év utolsó blogbejegyzésében rendhagyót terveztem számotokra. Valami olyat, amit az év végének közeledtével, az ünnepekre való felkészülés hevében és rohanásában gyakran elfelejtünk….
Aki belekóstolt, az tudja, hogy egy házfelújítás- legyen az kisebb vagy nagyobb- olyan mint egy hullámvasút. Van, hogy csak hagyjuk, hogy a lendület vigyen…
Ülök a bejárati lépcsőn, a kedvenc helyemen és farkasszemet nézek egy egy méter mély gödörrel. Nem újabb gyümölcsfát szerettünk volna ültetni, nem is Beeper…
Egy jó házi keksz. Ropogós, omlós, csokis vagy vaníliás. Vagy mindkettő. El lehet majszolni tea vagy a reggeli kávé mellé. Be lehet rakosgatni a…
Mikor Spanyolországban egy kézműves pékségben dolgoztam, egyik alkalommal a főnököm, Maria egy kókuszos sütit készített. “Nahát, ez a mi kókuszkockánk!”- kiáltottam fel meglepetten, mire…
AZ EMLÉKEK ÍZÉRŐL
Az Emlékek Íze egy kis vidéki ebédlőasztal a Bakonyban, ahol időnként összetalálkozunk, bárhol is legyünk a világban. Beszélgetünk, főzünk és olyan ételeket kóstolgatunk, amelyek íze régi emlékeket idéznek fel, aztán újakat teremtenek. Neubauer Judit vagyok, szakács, ételfotós és szenvedélyes élet és ételimádó. Jó, hogy itt vagy!
