Egy jó házi keksz. Ropogós, omlós, csokis vagy vaníliás. Vagy mindkettő. El lehet majszolni tea vagy a reggeli kávé mellé. Be lehet rakosgatni a tálalószekrényünk tetején levő csodaszép üveg tartóba, hogy aztán időnként vegyünk belőle egyet. Vagy kettőt. Elméletileg sokáig eláll, bár nem nálunk, ahol sokszor az üveg tartóba sem kerül bele, mert előtte rejtélyesen eltűnik. Persze mondhatnám, hogy ezekért az eltűnésekért kizárólag Áron a felelős, de azért illik egy blogban őszintének lenni. Tehát bevallom, komoly tettestárs vagyok a kérdésben.
Először egy régi szakácskönyvben talált receptet próbálok ki. Nem olyan lesz, amit vártam és a végeredmény is inkább átlagos, mint különleges. Megint rájövök arra, hogy nem véletlen, hogy nagymamáim melyik recepteket írták fel a saját kézzel írt füzetükbe. Így az első teszt után már biztosra megyek. Van egy keksz, ami mindkét nagymamám receptfüzetében megtalálható szilveszteri sütemény néven, ami igencsak bíztató jel, az új esztendő ünneplésére pedig akár ma is van okunk.
Sváb nagymamám nem sütött túl gyakran, talán ő maga nem annyira szerette az édességet. Abban viszont biztos lehettem, mikor meglátogattam, hogy a kamrában, fém dobozban volt egy adag kétszínű, lekvárral összeragasztott keksz, amivel megkínált. Mami azt írja tipikus, dőlt zsinórírásával, hogy lekvárral, vagy csokkrémmel kell összeragasztani, de tekintettel Áronra, aki Gombóc Artúr méltó utódja, természetesen csakis csokival ragaszthatom össze. Csokikrém leírást nem találok, viszont ott az a csodálatos vajkrém recept, amit Spanyolországban tanultam, mikor cukrászként dolgoztam. Így minden készen áll a vágyott teli üvegdobozra. A kekszek nem okoznak meglepetést, olyanok, amilyenre emlékszem, csokival összeragasztva pedig mintha Pilóta kekszet ennék, csak házi verzióban. Mellé már csak egy kicsi tavaszt kellene a házba becsempészni, ezért megállok a kedvenc virágboltomnál, amely olyan, mintha egy másik világba lépnék be. Az illatok,színek és harmónia világába, ahol van idő arra is, hogy elbeszélgessünk egy tea és bejgli mellett a karácsony előtti rohanás kellős közepén. Ez a varázslatos hely sajnos hamarosan bezárja kapuit. Már rájöttem arra, hogy mindenben a jót kell megtalálni, ebben pedig azt, hogy számomra nagyon kedves emberek új álmaikat valósítják meg. Addig is, amíg még nyitva vannak, hozok egy-egy csokor virágot. Csak úgy. Mert gyönyörű és mert benne van két ember minden szeretetete az iránt, amit csinálnak. 
Egy csokornyi tavasz az asztalon, a csokival összeragasztott kekszet pedig mindenki úgy eszegetheti meg, ahogy szeretné. Beleharapva egyszerre élvezve az ízeket, vagy lecsavarva a tetejét, rétegenként.
Én pedig addig is, elnézve a fogyatkozó mennyiséget, azt hiszem, visszavonulok a konyhába egy újabb adagot sütni. Mert egyszer lesz egy teli üveg süteményesdobozunk…Majd egyszer.
Mami kétszínű keksze, eredeti nevén “Szilveszteri sütemény”
Hozzávalók:
A kekszhez:
500 g liszt
2 tk. sütőpor
200 g porcukor
200 g vaj
2 egész tojás
1 csomag vaníliás cukor
2 tk. holland kakaópor
A vajkrémhez:
250 g szobahőmérsékletű vaj
80 ml tej
60 g porcukor
300 g étcsokoládé
A lisztet összekeverem a sütőporral, elmorzsolom a vajjal, hozzáadom a cukrot, a vaníliás cukrot, a tojásokat és összegyúrom. Megmérem és két részre osztom a tésztát, az egyik feléhez hozzágyúrom a kakaóport úgy, hogy egyenletes barna színű tésztát kapjak. Mindkét darabot folpack fóliába csomagolom és egy órára, de akár egy éjszakára a hűtőbe teszem. Lisztezett deszkán vékonyra kinyújtom a tésztát és tetszőleges méretű kiszúróval kekszeket szúrok ki belőle. Sütőpapírral borított tepsire rakosgatom őket és 200 fokos sütőben kb. 5-8 perc alatt sütöm őket, amíg szép színt kapnak. Közben elkészítem a vajkrémet. A vajat robotgéppel jó habosra verem. A tejben feloldom a porcukrot langyosra melegítem. A csokit gőz fölött vagy a mikróban nagyon alacsony hőfokon, időnként kevergetve felolvasztom. Folyamatos keverés mellett a langyos tejet hozzácsorgatom a vajhoz, jól kikeverem, aztán hozzáadom a csokit is. A vajkrémet nem szabad hűtőbe tenni, szobahőmérsékleten kell tárolni, hogy megőrízze az állagát. Egy barna és egy világos kekszet a csokikrémmel összeragasztok. Ha nincs időm vajkrémet készíteni, akkor lekvárral összeragasztva is nagyon finom. 
