Az idei év utolsó blogbejegyzésében rendhagyót terveztem számotokra. Valami olyat, amit az év végének közeledtével, az ünnepekre való felkészülés hevében és rohanásában gyakran elfelejtünk. Egy békés, csendes pillanatot, amikor elmerülünk egy tejszínhabos, krémes forró csokoládé illatának és ízének élvezetében és összegezzük az elmúlt évet.
Ez az év rendkívüli volt számomra, tele kihívásokkal, élményekkel. Tanultam az életről, magamról, a türelemről és az elfogadásról és szembenéztem jó néhány félelmemmel . Volt, hogy úgy tűnt, hogy az otthon érzése csupán egy illékony illúzió volt, majd eljött a pillanat, amikor már megértettem, hogy a kicsi ház felújítása nem a világ vége, hanem egy új fejezet kezdete. Pár nappal karácsony előtt kézbe vehettem életem első szakácskönyvét, amit egy nemzetközi cégnek készítettem közel egy év ötletelés, főzés-sütés, fotózás és írás után- egy mérföldkő azon az úton, amit néhány évvel ezelőtt elkezdtem. A blog a nyári szünet kivételével hétről-hétre egy-egy új-régi recepttel bővült és általa egy sütni-főzni és az életet szerető közösség élményével és sok új baráttal is megajándékozott.
Gyerekkoromban nagyon szerettem egy kis verset, ami most eszembe jutott, Végh György írta a három csöndes őzikéről. Szerettem, ahogy Anyu felolvasta nekünk, mert gyönyörűen tud olvasni- nem hadar, ahogy én- így szinte láttuk magunk előtt a sötét, hideg téli éjszakát, hallottuk a hó ropogását az őzek lába alatt és a harangok zúgását. Bár vallásos gyerekvers, de valójában benne van az is, hogy elindulunk egy cél felé és bármilyen nehéz is az út, végül a segítség megérkezik és megvalósulhat az, amit megálmodtunk.
Ezzel a verssel szeretnék áldott karácsonyt és nagyon boldog újévet kívánni Nektek örömteli pillanatokkal, szeretettel, megértéssel egymás iránt és persze sok-sok ízzel, illattal és emlékkel.
Szeretettel,
Judit
Végh György: Három csöndes őzikéről
Havas erdők három őze,
három csöndes őzikéje,
öles hóban, lomha ködben
elindult a szentmisére.
Éjfél volt a havas erdőn,
hűvös, bűvös téli éjfél,
havas erdő három őze
ballagott a csillagfénynél.
Kis szívükben szomorúság,
szép szemükben könnyű álom,
öles hóban, lomha ködben
ballagtak a holdvilágon.
Messze volt az Isten-háza,
hol a kisded várta őket,
hűvös, bűvös téli éjen
távol útról érkezőket.
A harangok zengtek-bongtak,
hívó hangjuk messze szállott,
hűvös, bűvös lomha ködben
elhagyták a holdvilágot.
Az őzek még messze voltak,
karcsú lábuk öles hóban,
Jézus Krisztus panaszukat
meghallotta a jászolban.
Három angyalt küldött értük,
ment érettük három angyal,
szánkójukba szelet fogtak,
noszogatva villámokkal.
Havas erdők három őze,
három csöndes őzikéje,
öles hóban, lomha ködben
így ért el a szentmisére.
Forró csokoládé
(Dobos C. József 1881-ben kiadott Magyar-Franczia Szakácskönyvében megjelent recept alapján)
Hozzávalók csészénként:
150 ml tej
40 g 70 %-os étcsokoládé
1 teáskanál cukor
1 tojássárgája
50 ml habtejszín
1 kávéskanál porcukor
reszelt csokoládé a díszítéshez
A tejet felforralom és feloldom benne a csokoládét. A cukrot habosra keverem a tojássárgájával és folyamatos keverés mellett hozzáöntöm a forró csokis tejet. Visszateszem a tűzhelyre és folyamatosan kevergetve néhány percig főzöm. A habtejszínt a porcukorral habbá verem. A forró csokit a felvert tejszínnel koronázom meg és reszelt csokival díszítem.
