Mikor Spanyolországban egy kézműves pékségben dolgoztam, egyik alkalommal a főnököm, Maria egy kókuszos sütit készített. “Nahát, ez a mi kókuszkockánk!”- kiáltottam fel meglepetten, mire ő ugyanazzal a meglepődéssel válaszolt. “Ez lamington, egy ausztrál sütemény”. Így derült fény arra, hogy amit mi kókuszkockának ismerünk, az az ausztráloknál egy tradicionális süteményfajta, bár ők nem mézes tésztaalappal, hanem piskótából készítik.
Csokoládés dolgot készíteni, miközben odakint röpködnek a mínuszok, igazán logikus döntésnek tűnik. A kókuszreszelék olyan, mint a hó, ami beborítja a kertünket és a hidegnek köszönhetően meg is marad. Sok év után először látok jégcsapokat, amelyek katonás sorrendben díszitik a bejárati ajtónk feletti előtetőt, úgy, hogy kedvem lenne egyenként letörni őket és hallani a roppanásukat, mint gyerekkoromban.
Egyvalaki van csupán, akit egyáltalán nem érdekel a hideg. Beeper a tőle megszokottt lobogó füllel rohangál a kertben, havat nyalogat, diót pofozgat és kényelmesen leheveredik a fűbe csontot rágcsálni, mintha nem is mínusz tizennégy fok lenne.
Tavaly nem volt ennyire tartós és kemény hideg, így újabb kalandokat tartogat számunkra a kicsi ház. Melcsi barátnőm akkor érkezik meg látogatóba, mikor rájövünk arra, hogy a nagy hideg miatt a nyári konyhában levő mosógép befagyott program közben, természetesen még vízben úszó ruhával. A szűrőből kifolyó víz rögtön meg is fagy a konyha padlóján, így korcsolyapályán próbáljuk Áronnal megszerelni a gépet, végül sikerrel.
Mindenki beláthatja, hogy egy ilyen kaland után igazán szükségünk van a kókuszkockára. A benti konyhában sincs éppen meleg, ezért Melcsi egy piros takarót köt magára, hawaii fűszoknya-stílusban és segít a mosógép-eset során felborzolódott idegeimet kisimítani. A nevetés gyógyít, nemsokára a feszültséget mintha elfújták volna, keverem a tésztát, a lakást megtölti a sülő mézes tészta és a csokoládémáz illata. Egy bánatom van csupán, hogy el kellett mennie a vonathoz, még mielőtt megkóstolhatta volna, így van egy olyan sanda gyanúm, hogy nemcsak hó, hanem kókuszreszelék is szállingózik majd a házunk táján mostanában…
Kókuszkocka
Hozzávalók:
400 g liszt
250 g cukor
50 g vaj vagy margarin
4 ek. méz
1 tojás
1 mokkáskanál szódabikarbóna
150 ml tej
180 fokra előmelegítem a sütőt. A mézet megolvasztom, a lisztet összekeverem a szódabikarbónával. A cukrot a vajjal habosra keverem, majd hozzáadom a tojást. Hozzáadagolom a mézet, végül felváltva a lisztet és a tejet. Egy 22x 35 cm-es tepsit kivajazok, kibélelem az alját sütőpapírral, majd sütőtől függően kb. 20 percig sütöm, amíg aranybarnára sül, és érintésre ruganyos. Rácson hagyom kihűlni.
Máz:
200 g cukor
5 ek. tej
30 g holland kakaópor
250 g vaj
4 ek. rum
200 g kókuszreszelék
A cukrot a tejjel, a kakaóval, a vajjal felforraljuk, majd a tűzről levéve belekeverjük a rumot.
A tésztát hosszúkás hasábokra vágjuk, először a csokimázba, aztán a kókuszreszelékbe forgatjuk, rácsra tesszük.
