Vége volt a nagy melegnek, a vénasszonyok nyarát éltük éppen és arra vártunk, hogy a házunk felújításához szükséges dokumentumokat be tudjuk adni, és végre elkezdődhessen az építkezés. Áron szorgalmasan járt ki a magára maradt kis házhoz, füvet nyírt, rendett rakott, ő így tudott megbirkózni a várakozás nehézségével, én pedig úgy, hogy távol maradtam. Szó szerint fájdalmas volt otthon lenni úgy, hogy nem lehetünk mégse otthon.
Egyik alkalommal Áron a fűnyírásból azzal jött haza, hogy a szomszédaink kérdeztek felőlem, mert szeretnének babot adni nekünk és ha jövök, akkor frissen szednek. Annyira jól esett ez a kedvesség, hogy még így a távolból is gondolnak ránk, hogy elhatároztam, épp ideje, hogy szoktassam magam a felújítás gondolatához, és a házfalon tátongó lyukakhoz, így egyik délután elkísértem Áront. Jó volt végignézni a gyümölcsfákat, figyelni a domboldalon legelésző lovakat és néhány szót váltani Tiborékkal, akiktől egy kiló csodálatos, maguk termelte fejtett babot kaptunk ajándékba.
Őszintén bevallom, hogy korábban nem voltam igazán nagy barátságban a babbal, kivéve a sárga vajbabot, így kicsit tanácstalan voltam, hogy mit is készítsek belőle. Anyu felvetette, hogy ha már úgyis együtt lakunk, megtanít bablevest főzni. Így a feléből frissen levest készítettünk- közben én szorgalmasan jegyzeteltem- a másik felét pedig lefagyasztottam és a kis csomag eddig várt arra, hogy egy blogbejegyzés szülessen belőle.
Most a kis ház már nem elhagyatott. Bár még nem költözhetünk, mert továbbra is meglehetősen szellős, de minden nap szorgos kezek dolgoznak rajta, hogy egyszer újra a mi kicsi házunk váljon belőle. Minden nap egy ünnep, amikor az első szarufák a helyükre kerülnek, aztán a lécek, aztán az ereszcsatorna és az első cserép…
Ebbe a bablevesbe belefőzök mindent, ami a fejemben kavarog, a reményeimet, a várakozást, az álmaimat.
És ez a bab…talán mert az ízében benne van a szomszédaink gondoskodó szeretete, vagy mert abban a földben termett, ahol hosszú keresgélés után otthonra leltünk. De mikor belekóstolok a forró levesbe, rájövök, hogy fel kell függesztenem, de leginkább örökre feladnom a babbal kapcsolatos előítéletemet. 
Fejtett bableves
500 g bab
2 l víz
só
2 evőkanál napraforgó olaj
1/4 vöröshagyma
1 kis babérlevél
1/2 paradicsom
2 fehérrépa (ahogy mi nevezzük) vagyis petrezselyemgyökér
2 sárgarépa
1 kis szelet paprika
1 kis darab erőspaprika
1 marok (30 g) eperlevél tészta
1 kis csokor petrezselyem
A rántáshoz:
4 ek. napraforgóolaj
3 púpozott tk liszt 20 g
1 kis gerezd fokhagyma
1 teáskanál édes pirospaprika
Tálaláshoz tejföl ízlés szerint
Ha szárazbabot használok, akkor előző este hideg vízbe áztatom. A fejtett babot frissen blansíroztam, azaz forró vízbe dobtam kb. 5-6 percre, majd leöblítettem hideg vízzel, lecsöpögtettem, így tettem el a fagyasztóba, de így is használtam fel frissen. Anya szerint ezzel elkerülhetőek a bab “mellékhatásai”. A levest érdemes elkészíteni egy kicsit korábban, mert finomabb, ha áll egy kicsit és összeérnek az ízek.
A vöröshagymát megpucolom, és negyedbe vágom. A paradicsomot félbevágom, a paprikákból kis szeleket vágok A fehérrépát és a sárgarépát megpucolom és félkarikára vágom. A petrezselymet felaprítom.
Egy fazékban kevés olajat hevítek, beledobom a sárga- és fehérrépát, megsózom és egy kicsit megdinsztelem, ahogy Anyu mondja, így jobban kiadja az ízét. Felengedem a hideg vízzel, és bezöldségelem, mehet bele a vöröshagyma, a paradicsom, a paprikák, a babérlevél, és ízlés szerint só. Ha nyáron friss fejtett babot használok, akkor azt is hozzáteszem, de ha a fagyasztóból vettem ki, akkor megvárom, míg felforr a víz. Fedővel lefedem és takarékon 1,5 óráig főzöm, vagy addig, amíg a bab megpuhul.
Ekkor jöhet a rántás. Egy kis nyeles edényben felhevítem az olajat, hozzáöntöm a lisztet és addig kavargatom, amíg enyhe színt kap. Ekkor belenyomom a fokhagymagerezdet, félrehúzom a tűzhelyről és mehet bele a paprika. (Ha hirtelen hő éri, akkor megkeseredik). Ekkor jön az izgalmas rész. Anyu folyamatos keverés mellett beleönti a levesbe, van aki felhigítja egy kevés hideg vízzel, mi a szakácsiskolában úgy tanultuk, hogy rövid időre félretesszük
Folyamatos keverés mellett a rántást hozzáadom a leveshez, átkeverem és mehet bele a tészta is. 5 percig főzöm, tesztelem, hogy megfőtt-e a tészta és kész. Megszórom a tetejét az apróra vágott petrezselyemmel.
