A néger kocka gyerekkorunk egyik klasszikusa. Ha valaki esetleg nem ismerné, ez egy kakaós kevert tészta, rajta egy édes-krémes tojáshab végül pedig egy ragacsos kakaós máz. Nem éppen az a sütemény, amelyet bűntudat nélkül ehet meg az ember, de ha kinézek a mostani hideg, esős időre, akkor úgy érzem, erre most pont szüksége van a léleknek.
Illetve Áronnak, aki él-hal bármiért, ami csokis, vagy bármilyen módon köze van a csokoládéhoz. Az elmúlt hetek blogbejegyzései ugyan tetszettek neki, de mindig hozzátette, hogy nincs bennük elég csokoládé. (Hozzáteszem: szerencsére, mert nem igazán passzolt volna mondjuk a töltött paprikához.) Ez a mostani recept egy kicsit az ő kedvéért készült, meg egy kicsit azért is, mert nagyon szeretek csokis-kakaós dolgokat fényképezni.
Mielőtt a sütire rátérek, rövid helyzetjelentés a mi kis bakonyi falunkból. A hétvégén a téli pogácsa alma, ami elméletileg október végére érett volna meg, úgy döntött, hogy cáfolja a szakkönyveket, így a termés felét a földön találom meg vasárnap délután. Az alma rengeteg, kapkodva próbálunk rekeszeket szerezni, Kata, tündéri zöldséges ismerősöm összeszed nekem egy rakásnyit, a padláson is találok néhányat és meglepő módon semmi bajuk. Az egyikben még benne van az újságpapír, amivel kibélelték. Fennakad a szemem a főcímen: “A kommunizmus felé vezető lenini út”. Ez aztán nem mai darab- gondolom- és gondosan félreteszem. Ez már a történelem egy darabja.
A csipkebogyó boron penészgomba jelent meg, de Peti szerint- aki már többször készített- ez teljesen normális reakció. Az almabor nagyon bíztatóan pezseg, kellemes az illata és szorgalmasan kevergetem naponta.
Mostanában valószínűleg elő-elő fognak kerülni almás receptek a blogon tekintettel arra, hogy rekeszekben hegyekben áll hozzá az alapanyag. A néger kocka viszont valami egészen más. Anyu receptjét pontosítom, a tej mennyiségét kimérem, hogy ne kelljen gondolkoznotok, hogy mit jelent az, hogy “annyi tejet adok hozzá, hogy a tészta önthető legyen). A máz hamar megdermed, és már lehet is forró vízbe mártott késsel csinos kockákra szeletelni, majd megpróbálni a lehetetlent és úgy megkóstolni, hogy ne kenje össze magát az ember.
Úgyse fog sikerülni.
Néger kocka
Hozzávalók:
4 db tojássárgája
200 g cukor
120 g vaj
200 ml tej
30 g holland kakaópor
200 g liszt
2 tk. sütőpor
A habhoz:
4 db tojásfehérje
200 g porcukor
A mázhoz:
5 ek. tej
200 g porcukor
20 g holland kakaópor
100 g vaj
A sütőt előmelegítem 190-200 fokra. A cukrot habosra keverem a vajjal, aztán hozzáadom a tojássárgákat és a kakaóport. A lisztet elkeverem a sütőporral és felváltva a tejet és a lisztet adagonként hozzákeverem a tésztához. Én egy 22×35 cm-es tepsit használok, kivajazom az alját és az oldalát, és a biztonság kedvéért még az aljába vágok egy megfelelő méretű darab sütőpapírt. A krémet belesimítom és addig sütöm, amíg a tűpróbánál tiszta marad a tű. Az alapot kiborítom és hagyom hűlni. Közben egy kevés vizet forralok és egy akkora fém vagy réz tálat keresek, ami pont belepasszol a lábasba, fontos, hogy ne érjen az edény alja a vízbe. A tojásfehérjét a gőz felett elkezdem felverni, hozzáadom a porcukrot és kemény habbá verem. Rásimítom a tészta tetejére és közben elkészítem a kakaós mázat. A tejet felforralom, hozzákeverem a porcukrot és a kakaóport, összeforralom és hagyom egy kicsit hűlni, majd végül hozzákeverem a vajat. Ráöntöm a tojáshab tetejére és elsimítom egy spatulával.
