A kertünkben négy almafa van, ebből kettő golden delicious fajtát, a másik kettő pedig úgynevezett téli pogácsa almát terem. Tibortól, a szomszédunktól sokat megtudok a saját fáinkról. A golden nem tartható el egész télen, viszont hamarabb beérik. A téli pogácsa kicsit fanyar- nekem egyik kedvencem- és szépen rekeszekbe elrakva egész télen rájárhatunk. Fenyegetnek az éjszakai fagyokkal, így a goldent le kell szednünk. Fúj a szél, sötét felhők gyülekeznek, de sikerül ládába szednünk mindkét fa termését, mielőtt elered az eső. A téli pogácsa alma már piroslik, de igazán érett csak október végén lesz. Utánaolvasok és megtudom, hogy minél később szedjük le, annál finomabb lesz, tehát még van időnk.
A golden egyelőre rekeszekben várja, hogy minden családtag részesüljön belőle, biztos vagyok benne, hogy számos adag almás pitét sütök belőle az elkövetkező időben, de muszáj kipróbálnom valami újat, aminek a “gyümölcsét” csak később tudjuk megkóstolni. Mami szerint az almabor nagyon finom, így nekiállok felkockázni az almát és készítek egy próbaadagot, amit reményeim szerint élvezettel fogunk elfogyasztani 6 hét múlva.
Mindeközben kutyasétáltatás közben vágyakozva nézegetem a csipkebogyót. Úgy készítenék belőle valamit, de mit… Mamit kérdezem, aki azt válaszolja, hogy ő sose foglalkozott a csipkebogyóval, mert látta, hogy hogy nézett ki azoknak az asszonyoknak a keze, akik csipkebogyót kellett, hogy pucoljanak. Teának viszont leszáríthatom a bogyókat, csak annyi a dolgom, hogy tálcára fektetem és száraz helyen hagyom.
Éjjel nem tudok aludni- talán túlzottan stresszelek a bor miatt- a régi szakácskönyveket lapozgatom és rátalálok a csipkebogyóbor receptjére. Ha már úgyis benne vagyok a “borkészítésben”, úgy döntök, teszek egy próbát. Másnap Beeperrel elindulunk, küzdök a csipkebogyóbokorral, vérzik a kezem, ahol a tüske összeszurkált, de sikerül annyit összeszednem, hogy egy kis adag csipkebogyóbor lehessen belőle. Van egy kis munka vele, de távolról sem annyi, mintha lekvárt próbálnék készíteni. Ennél is- mint az almabornál- egy hónapot várnom kell. 
Ha most előre tudnék ugrani az időben, akkor azt írnám, hogy most ülök a cserépkályha mellett, almabort és/vagy csipebogyóbort kortyolgatok, de egyelőre csak figyelem a nagyméretű befőttesüvegeket és időnként megkeverem. Van kedvetek velem tartani a kísérletben és hat hét múlva virtuálisan koccintani az eredményre?
Almabor
Hozzávalók:
1 kg alma
1 kg cukor
5 l víz
Én fél adagot készítettem. Az almákat nem kell meghámozni, viszont a magházát el kell távolítani, mert Mami szerint megkeserítik a magok a bort. Apró kockákra vágom és egy nagy méretű befőttesüvegbe rakom. A vizet egy kicsit meglangyosítom, hogy könnyebben fel tudjam oldani a cukrot, majd ráöntöm az almára. Gézlappal lefedem és rákötöm és szobahőmérsékleten érlelem 8-10 napig. Mami javasolta, hogy tegyek alá még egy tányért, mert mikor az erjedési folyamat megindul, esetleg kifolyhat a készülő bor. Az alma felmegy a folyadék tetejére, ezért érdemes időnként átkeverni. Ha a fő erjedési folyamat lezajlott 8-10 nap alatt, akkor szűrőn keresztül üvegbe töltöm és hagyom még érni négy hétig. Ezután majd lefejtem, tehát a leüllepedett seprőt nem felkavarva áttöltöm egy tiszta üvegbe és ledugaszolva hűvös helyen tartom.
Csipkebogyóbor
Hozzávalók:
1 kg csipkebogyó
1 kg cukor
2,5 l víz
Én most negyed kilónyi mennyiségből csináltam, de megfogadtam, hogy legközelebb kitartóbban szedek. A csipkebogyóról leszedem a szárát és lecsípem a csészeleveleket. A vizet meglangyosítom, feloldom benne a cukrot, hagyom, hogy langyosra hűljön és ráöntöm a befőttesüvegbe halmozott csipkebogyóra. 3-4 hétig szobahőmérsékleten tartva, időnként átkeverve érlelem, majd leszűröm és üvegekbe töltöm, ledugaszolom és hűvös helyen tárolom.
