Szakad az eső, hűvös van és az időként feltámadó szél miatt úgy érzem, nem lehet eléggé melegen felöltözni. Az utca csöndes és kihalt, csak néha halad el valaki sietve, küzdve az esernyővel és a széllel. Azért ebben is, mint mindenben, meg lehet találni a jót. Például abban, hogy kiderül, hogy Virág nemcsak csodálatos jógaórákat tart a faluban, hanem isteni kecskesajtot is készít, és a kecskéit név szerint ismeri. Hogy belekortyolva a kecsketejbe kiderül, hogy az nem feltétlenül kecskeízű, hanem kifejezetten finom, a titok abban rejlik, hogy hogyan tartják az állatot. Állunk a hideg szélben, a kis gazdaságban és hosszasan beszélgetünk arról, hogy mennyit számít az, hogy a kecske boldog-e, hogy szabadon kószálhat egy óriási területen és kedvére válogathat a bodza, a csalán és egyéb gyógynövények közül.
Virágtól hazaérve, háromféle sajttal a táskámban a bejárati ajtó mellett egy tál frissen leszedett szőlőt találok, üzenet nélkül, így egyelőre még meg kell keresnem azt a jótevő szomszédunkat, aki ilyen meglepetést szerzett nekünk. Bent pattog a tűz a cserépkályhában és a sokat megélt, majd negyven év után nyáron újrarakott kályha lassan, de biztosan kezd átmelegedni. Időnként eláll az eső, így ki tudok menni összeszedni a diót a fa alól, ami most már reménytkeltő mennyiségben kezdett hullani. 
És ha mindezek után még egy pár szikkadt kiflit is találok a kenyértartóban, akkor már garantáltan napsütéses lesz a napunk az eső ellenére is, mert diós gubát készítek, friss dióból. Természetesen a gubának is, mint mindennek ezerféle elkészítése módja van, ez egy a sok közül, ahogy a nagymamám késziti. Gyors és egyszerű és valahogy annyira szivet melegető, talán azért is, mert Mami jut róla eszembe, ahogy a konyha levegője megtelt a vanília ízével, ahogy készítette, és aztán tányérra halmozta a gőzölgő gubát. Most ugyanezt az illatot érzem a saját konyhámban, aztán letelepedünk az étkezőasztalhoz, a kályha mellé, és úgy döntünk, eső, szürkeség, hideg, ide vagy oda, az élet így egyszerűen, diós gubával is nagyon szép.
Diós guba
Hozzávalók 4 főre:
160 g szikkadt kifli vagy briós (4 db kifli)
600 ml tej
2 csg vaníliás cukor (vagy egy kis rúd vanília és 2 kk. cukor)
40 g vaj
80 g dio
kevés porcukor
A kiflit felkarikázom, a tejet megmelegítem és elkeverem benne a vaníliás cukrot. A kiflit egy tálba halmozom, ránöntöm a meleg tejet és hagyom, hogy magába szívja a folyadékot. Közben a diót durvára töröm egy mozsárban, majd összekeverem ízlés szerint porcukorral. Egy serpenyőben vajat olvasztok, szűrőkanállal kiszedem a kiflidarabokat, és belerakom a forró vajba. Mindkét oldalukat aranybarnára sütöm, és a diós cukorral megszórva forrón tálalom. 
