A cékla általában megosztja a főzni és enni szeretők népes táborát. Ez a zöldségféle olyan különleges, hogy képes igencsak heves érzelmek kiváltására vagy pozitív vagy negatív irányban: valaki vagy szereti vagy kifejezetten utálja. Ami engem illet, céklával ki lehetett volna kergetni gyerekkoromban a világból és ez egészen addig nem változott, amíg meg nem kóstoltam Mami céklasalátáját. Egyik alkalommal nála jártam, és céklasalátát készített. “Kóstold meg”- erősködik, és mivel én nagyon szeretem Mamit- és lévén, hogy cékláról volt szó, csakis ezért- szót fogadok. Az első falat hasonlatos volt ahhoz az átváltozáshoz, amelyet Ego, az ételkritikus él meg a L’ecsó című filmben, mikor bekapja az első villáravaló francia lecsót. “Ez finom”- nyögöm ki döbbenten, és Mami pedig mosolyog, azzal a mindenttudó mosolyával, mint aki pontosan tudja, hogy olyat nem ad nekem, ami nem jó. Sőt. Ez egy vitaminbomba, egy tökéletesen természetes immunerősítő az őszi és téli időszakban. Pontosan erre van most szükségem, és a falusi életnek hála az ölembe is pottyan, szó szerint és átvitt értelemben is. 
Az őszi meleg napsugarak bár melengetik a bőrünket, de ahhoz már nem elég erősek, hogy a kis ház vastag falait átmelegítsék. Egy ideig nem is foglalkozom azzal, hogy esténként kicsit fázom, egészen addig, amíg el nem kap a nátha és rendesen le is gyengít. Átszaladok tejért Anihoz, aki amellett, hogy a kezembe nyomja a palack tejet, ellát jótanáccsal is a természet patikájából. Megfázásra igyak zsályateát, lándzsás útifűszirupot, és fogyasszak jó sok mézet. A közelben van is egy kis bolt, ahol mindent be tudunk szerezni. Amíg Áron beszerzi nekem a dolgokat lesétálok a kert végébe, ahol találkozom másik szomszédommal, Tiborral, aki beszélgetés közben megkérdezi, hogy szeretjük-e a céklát, mert most szedte ki a földből, van bőven, szívesen ad belőle. Nekem eszembe jut Mami céklasalátája és ragyogó arccal átveszem a céklagumókat, amik akkorák, mint egy fél focilabda. Az almafán már találok pár érett szemet és néhány szem diót is a fa alatt, azokat is magammal viszem és futok egyenesen a konyhába. Amíg ázik a zsályatea, addig lereszelem a céklát, az almát, illatosra pirítom a diót és az ízesítésből nem hagyom ki a mézet, ami természetesen szintén a környékről származik.
Almás céklasaláta
Hozzávalók:
2 db alma
fél gumó cékla (körülbelül ugyanannyi gramm, amennyi alma)
2 kk. olívaolaj
1 fél citrom leve
2 ek. méz
1 marék dió
1 csipet só
A diót szárazon megpirítom egy serpenyőben. Az almát és a céklát meghámozom, lereszelem és ízesítem a többi hozzávalóval. Megszórom a pirított dióval és tálalom. Időnként úgy is készítem, hogy egy joghurtot keverek hozzá, úgy is nagyon finom. 
