A gofri számomra mindig egy különleges édesség volt. Talán azért, mert gyerekként tetszett a formája, talán mert különlegesnek találtam, hogy nem a sütőből kerül ki, hanem külön eszközt használunk hozzá, vagy egész egyszerűen azért, mert annyira finom. Először a szüleim barátainál, Zsuzsa néninél és Gyula bácsinál találkoztam a gofrival és azonnal felvettem a kedvenc ételeim listájára. Talán tízéves lehettem, ettem egyiket a másik után vaníliasodóval, ahogy ők kínálták, és egy pillanatban úgy éreztem, ennél több már nem fér belém, pedig a szemem még kívánja. Ennek hangot is adtam, mire Gyula bácsi azt mondta: “Hát fuss két kört a ház körül és gyere vissza, akkor biztos meg tudsz enni még egyet!”. Bár ő viccelt, én komolyan vettem, felálltam az asztaltól, lefutottam a két kört és elégedetten megettem még egy gofrit. Egy évvel később Apu unokatestvére látogatott meg minket, aki az akkori NSZK-ban élt és akkortájt már ritkán, de hazalátogathatott. Mivel nem tudta, hogy minek örülnénk mi lányok, német márkát adott nekünk ajándékba. Aki hozzám hasonlóan megélte ezt az időszakot, az tudja, hogy mekkora kincs volt az annak idején. Féltve őriztük a szekrényben és a testvéremmel azon gondolkodtunk, hogy majd mit is kérjünk ebből a pénzből. Igaz, én nem hezitáltam sokáig. Kérhettem volna különleges, nyugati babát, babaházat vagy ruhát, de engem már akkor is másfajta dolgok érdekeltek igazán. Mikor legközelebb ismerősök az akkori NSZK-ba utaztak, rájuk bíztuk a márkámat és megkértük őket, hogy vegyék meg belőle szívem vágyát: egy gofrisütőt.
Utána hosszú ideig megállás nélkül sütöttük a gofrikat, kentük baracklekvárral, csokipudinngal, vagy kanalaztunk rá tejszínhabot. Aztán az elmúlt években feledesébe merült a gofri. A régi sütő azóta már tönkrement, de az új is legalább már húsz éves. Kölcsönkérem Anyutól, keverem a jól bevált tésztát és készítek hozzá egy vaníliasodót, mint annak idején Gyula bácsiéknál. A konyhát betölti a sülő tészta édes illata és az jut eszembe, hogy ha esetleg a második után már nem bírnék többet enni, akkor akár futhatok két kört a ház körül. Elég nagy a kert….
Gofri
Hozzávalók:
250 g vaj
120 g cukor
3 csg. vaníliás cukor
4 db tojás
400 g liszt
1 tk. sütőpor
500 ml tej
A vaníliasodóhoz:
500 ml tej
2 tojássárgája
negyed vaníliarúd
50 g cukor
1 kk. liszt
Kézi robotgéppel habosra keverem a vajat a cukorral és a vaníliás cukorral, majd hozzáadom a tojásokat. A lisztet elkeverem a sütőporral, majd felváltva a tejjel hozzáadagolom a tésztához. Sütésig hűtőben tartom, közben előkészítem a vaníliasodót. A tojássárgákat elkeverem 100 ml tejjel, a cukorral és a liszttel, a maradék tejet pedig felteszem forrni a vaníliával. Amikor felforrt, hozzáöntöm a tojásos keverékhez, majd az egészet visszateszem a tűzhelyre és folyamatos keverés mellett besűrítem.
