Amikor a világ találkozik egy tál rakott krumpli körül…

A forró nyári hetek után jól esnek a záporral, viharokkal tarkított hűvösebb napok. A kiszáradt fű újra zöldellni kezd, nem kell kannaszámra hordanom a vizet a paradicsomhoz és a levegőnek is egészen más illata van. Egy nagyobb vihar után aggódva kérem Áront, hogy menjünk fel a padlásra és nézzük meg, hogy minden cserép a helyén van-e, azonban szerencsére a kis ház, amit több, mint 80 éve építettek, kiállta a vihar próbáját. Jó most az ablakokat sarkig kitárni és beengedni a hűvös levegőt, bár hála a kőfalaknak, bent a legnagyobb melegben is hűvösebb maradt.
Vendégeket várok, egy barátot, akit még Spanyolországban ismertem meg. Raji Németországban nőtt fel, de a családja Indiából származik és annak idején Málagában estéket beszélgettünk végig egy pohár bor és tapas mellett álmokról, a kultúrák sokszínűségéről, utazásokról, tervekről. Most pedig 3000 kilométterel távolabb találkozunk, egy évvel és rengeteg élménnyel később. Mint általában, mikor vendéget várunk, kicsit kritikus szemmel tekintek a házra és a kertre. Úgy érzem, feltétlenül szükséges, hogy a ház előtti ágyást és a konyhakertet kigazoljam, a vázában meggyökeresedett rozmaringot elültessem és megpróbáljam csinosabb oszlopokba rendezni az átnézésre váró magazinokat, a gyakran kézbe vett és szanaszét hagyott könyveket. Természetesen közben az ebéden gondolkozom.
Néhány szem paradicsom már megérett, van bazsalikom, petrezselyem, Anitól kapok reggel egy kis házi sajtot és tejfölt, így szép lassan összeáll a fejemben a menü. A paradicsomhoz a házi sajt és a bazsalikom kívánkozik a Málagából hozott olívaolajjal, a tejfölhöz rakott krumplit álmodok meg, jó sok pirított kolbásszal, egy kis reszelt sajttal a tetején.
Befut a vonat, felbukkan az ajtóban a két mosolygós arc, nagy ölelések és nevetések- így indul a napunk, így folytatódik és így fejeződik be. 3000 km-rel távolabb és egy évvel később ülünk a kis falunkban az ebédlőasztalnál, rozskenyeret tunkolunk a málagai olívaolaj és a saját paradicsomunk szaftjába, magyar rakott krumplit eszegetünk, a cseresznyeszilvánkból készített szörpöt isszuk és folytatjuk a beszélgetést a kultúrák sokszínűségéről, tervekről, álmokról és utazásokról. Bemutatom nekik egyenként a gyümölcsfákat, megnézzük a szemben levő domboldalon legelésző lovakat, közös fotókat készítünk és hálásak vagyunk, mert a sötét felhőkkel és dörgéssel fenyegető vihar végül elkerült bennünket.
Kikísérem Rajit és a testvérét a vasútállomásra és integetek, amíg a vonat el nem tűnik a szemem elől. Azzal a jó érzéssel indulok haza, hogy a világ találkozott össze egy napra egy tál rakott krumpli körül, egy kis faluban a Bakony szívében.

Rakott krumpli
Hozzávalók 4 főre
1000 g burgonya
8 db tojás
1 db kisebb vöröshagyma
500 ml tejföl
200 g kolbász
kevés reszelt sajt
pirospaprika díszítéshez
só

A burgonyát a héjában sós vízben megfőzöm, félrerakom, a tojást keményre főzöm. A kolbászt vékony szeletekre vágom és egy serpenyőben lassú tűzön lepirítom. Kiveszem a kolbászkarikákat és a visszamaradt zsiradékon megdinsztelem az apró kockákra vágott hagymát. Ha a krumpli kihűlt, meghámozom és fél centis karikákra vágom, a tojást is megpucolom és felszeletelem. A hagymába beleforgatom a burgonyát, majd fogok egy tűzálló tálat és nekiállok rétegezni a hozzávalókat. Az aljára öntök egy kis zsiradékot a hagyma mellől, lefektetek egy sor krumpliszeletet, kicsit megsózom, jöhet rá egy réteg tojás, egy pár szem kolbász, majd meglocsolom a kolbászos-hagymás zsírral és néhány kanál tejföllel. Újabb burgonyaréteg jön, majd tojás és így tovább, amíg a tűzálló tál meg nem telik. Én szívesen használok fejenként egy-egy kis tálat, de ha gyorsabban kell elkészülnöm, akkor inkább egy nagy tűzálló tálat választok. A tetejét megkenem tejföllel, megszórom reszelt sajttal és egy pár csipet pirospaprikával. A sütőt előmelegítem 200 fokra, majd kb. 15 perc átsütöm, hogy átforrósodjon és összeérjenek az ízek.